Töredelmesen bevallom, hogy „sci-fi homokosként” nagy szerelmese voltam az előző Civic űrhajószerű formájának. Utoljára talán az eredeti Ford Focustól fogtam padlót ennyire, még 1998-ban. A maga idejében mindkét autó designja jócskán megelőzte a korát, meghökkentőnek és látványosan merésznek számítottak. Csakhogy van egy apró probléma ezekkel a futurisztikusan bombasztikus formatervekkel: szinte képtelenség megismételni vagy tovább finomítani őket.
A Hondának már az UFO-Civic ráncfelvarrásával is alaposan meggyűlt a baja, a vadonatúj kilencedik generáció pedig „jövendőmondásban” nyomába sem érhet elődjének. Magyarán eléggé fanyalogva fogadtam az új Civicet, ennek ellenére meg tudom érteni, ha valakinek éppen azért tetszik jobban, mert kevésbé újszerű és radikális.
Fejtér-rejtély: belül még mindig űrkapszula
Ha a vonalai nem is, a karosszéria arányai azért sportosabbá váltak, szélesebb és laposabb a kocsi, aminek beszállva sajnos érezni is a hátulütőjét: mivel 2 centivel alacsonyabb az autó, az első ülések pozíciója pedig jóval magasabb a korábbinál (alattuk helyezték el az üzemanyagtankot), a fejtér alapján igencsak csehül áll a japán. Ehhez jön még, hogy a szélvédő nagyon meredek szögben dől, így a felső kerete zavaróan közel van a vezető homlokához – ráadásul olykor kitakarja a függesztett jelzőlámpákat. Úgyhogy 1,8 méternél magasabb vezetőknek nem tudom nyugodt lelkiismerettel ajánlani a Civicet.
Pedig az újdonság vezetői környezete igényesebbé vált, miközben megőrizte izgalmas stílusát. A példás minőségérzet már a gazdagon kárpitozott ajtók komoly, nagyautós záródási hangjával kezdődik, a nívós anyagválasztással folytatódik, s a végtelenül precíz kidolgozással teljesedik ki. Ideális méretű és remek fogású a multifunkciós sportkormány, s jól kézre áll a váltókar is – később majd az is kiderül róla, hogy megvezetése sebészi pontosságú, könnyedén és rövid utakon siklik egyik fokozatból a másikba. A kombinált műszeregységet három csőműszerre (főszerepben a fordulatszámmérővel) cserélték, egy emelettel feljebb viszont megtartották a digitális sebességmérőt és a központi képernyőt. Ez továbbra is kissé megosztja a vezető figyelmét, de a fedélzeti számítógép kezelése a valódi ergonómiai baklövés: a menetinformációk között (átlagfogyasztás, átlagsebesség, hatótávolság stb.) nem lehet csak úgy simán lapozgatni, hanem a menürendszeren belül tudunk választani közülük. Ráadásul a vezetés biztonságára hivatkozva ezt kizárólag álló helyzetben engedi, míg a kilométer-számlálót és a napi számlálót menet közben is lehet cserélni.
„Fejben” hátul sem éppen szellős a Civic, de a térkínálat egyébként rendben van. Zseniális és praktikus megoldás (a Jazzből és az előző Civicből ismert módon) a „moziszékszerűen” felhajtható ülőlap, így akár biciklit is szállíthatunk itt. A 401+76 literes csomagtér pedig a kategória egyik legnagyobbja, ami a 60:40 osztású üléstámlák ledöntésével pofonegyszerűen bővíthető.
Kifinomultabb, de még mindig sportrajongó
Sport felszereltségnél hagyományosan slusszkulccsal, míg Executive szinten immár kulcs nélkül, a startgomb megnyomására éled a motor. Az 1,8 literes, változó szelepvezérlésű és -kiemelésű i-VTEC benzinesen reszelgettek még egy kicsit a mérnökök, így a teljesítménye 142 lóerőre (+2 LE) nőtt, miközben a széria start-stop rendszernek és a hosszabb váltóáttételezésnek betudhatóan a fogyasztása 10%-kal csökkent. Ja, meg aztán van itt egy Econ-kapcsoló is, amitől gyakorlatilag kómába esik a motor: az egyébként villámgyors és veszettül precíz gázreakciói olyan tompák lesznek, hogy kb. két percig tudtam használni.
Amúgy a négyhengeres remekül terhelhető, akár az 1000-es fordulatot is köhögés nélkül viseli, s már innen is szépen húz. Korai felkapcsolásokkal kényelmesen felvehetjük a forgalom ritmusát – persze előzés vagy nagyobb emelkedő előtt azért nem árt visszagangolni a lendületvétel érdekében. Gazdaságossága mellett selymesen lágy és szinte nesztelen járással hálálja meg az óvatos duhajkodást. Összességében is nagyon csendes a kocsi, csak autópálya-tempónál (130 km/óránál közel 3500/perc) van monoton búgása a motornak, ami hosszú távon fárasztó.
Merthogy az i-VTEC nem tudja és nem is akarja megtagadni Honda mivoltát: akkor mutatja meg valódi képességeit, ha az egekbe forgatjuk, és minél tovább pörgetjük, annál jobban kiereszti a hangját! A gyorsulási élmény intenzív, a Civicet pedig öröm sportosan vezetni. Kissé könnyű ugyan, de közvetlen (ütközéstől ütközésig 2,47 fordulat) és pontos a kormányzás, a váltóval minden egyes kapcsolás élményszámba megy, s a fékerő is érzéssel adagolható. Habár a gördülési komfort lényegesen jobb a korábbinál, s immár nem pattog el minden úthibáról, továbbra is határozottan fogja az utat és stabilan fordul az autó.
TETSZETT
komfortosabb, értékesebb autó
precíz hajtáslánc/vezethetőség
hátsó ülés variálhatósága
tesztfogyasztás
NEM TETSZETT
pár stilisztikai furcsaság
fejtér elöl/hátul
körkilátás
ÖSSZEGZÉS
Kényelmesebb, igényesebb és mindent összevetve kevesebb kompromisszumot igényel a Civic – főleg, ha elég alacsonyak vagyunk hozzá. Továbbra sem a Honda a legjutányosabb vétel a kategóriában, nagyvonalú felszereltsége miatt azonban az ár-érték aránya mégis jónak számít.
Honda Civic 1.8 i-VTEC
Összlökettérfogat: 1798 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16
Max. teljesítmény: 104 kW (142 LE) 6500/min
Max. forgatónyomaték: 174 Nm 4300/min
Hossz./szél./mag.: 4300/1770/1470 mm
Tengelytáv: 2605 mm
Fordulókör: 11,08 m
Saját tömeg/teherbírás: 1270/480 kg
Csomagtér: 477/1378 l
Üzemanyagtank: 50 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 9,4 s
Maximális sebesség: 215 km/h
Város/országút/vegyes: 7,6/5,2/6,1 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,3 l/100 km
CO2-kibocsátás: 145 g/km
Alapár (1.4 i-VTEC Comfort): 4 549 000 Ft
A tesztelt modell ára: 5 359 000 Ft
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!