Nagyjából egy évtized telt el azóta, hogy az Alfa Romeo valódi újdonsággal rukkolt elő az európai piac legfontosabbjának tartott kompaktkategóriában: a 2000-es Torinói Autószalonon leleplezett 147-es rögvest bezsebelte a 2001-es „Év autója” díjat, majd bemutatkozása után négy évvel felfrissítették, azóta pedig különféle speciális változatokkal próbálták fenntartani az érdeklődést. Csakhogy az olasz „kisnyugdíjas” felett közben alaposan eljárt az idő, olyannyira, hogy méretükkel és szolgáltatásaikkal már az új generációs kisautók is bőven a fejére nőttek. Most azonban a Giulietta „személyében” itt a felmentő sereg, s az első benyomások alapján úgy tűnik, megérte várni!
Kívül: a LED-es szem a lélek tükre
Habár a legendás név kétszer is (1954–1965, illetve 1977–1985 között) szerepelt már az Alfa Romeo történetében, a Giuliettát legfeljebb akkor tekinthetjük retró stílusú autónak, ha éppen a múltidézést akarjuk belelátni. Persze az Alfák formavilágába rendszerint vegyül némi hagyománytisztelet, de az ötajtós csapotthátú egyértelműen a MiTo (vagy ha úgy tetszik, a 8C Competizione) által megkezdett irányvonalat viszi tovább. Mint mindig, ezúttal is az Alfa-pajzs áll a látványvilág epicentrumában, alul mélyen belehasít a légbeömlő nyílásba, míg felül pengeéles vonalak indulnak a széleitől, látványos domborítást alkotva a motorháztetőn. LED-es nappali menetfénytől csillognak a Giulietta szemei (opcióként kanyarkövető bi-xenon), míg a hátsó lámpánál az „elnyújtott spirál” alakot formáló helyzetjelző/fék fényét adják diódák. Lendületesen ível a spoilerrel megspékelt tetővonal, és a sportos fellépést erősítik az ajtókeretbe integrált hátsó kilincsek. Akárhonnan is nézzük, határozottan érzéki és temperamentumos a kocsi megjelenése, lendületesek az arányai.
Ha már itt tartunk, a Giulietta minden dimenzióban jelentősen megnőtt a 147-eshez képest (hosszúság +128 mm, szélesség +69 mm, magasság +23 mm, tengelytáv +88 mm), így már hozza az alsó-középkategória átlagát. A mérnökök ugyan vért izzadtak, hogy a méretnövekedés ellenére alacsonyan tartsák az autó súlyát, ami részben sikerült is, de az Alfa ezen a téren sem osztályelső.
Belül: a stílus mindenek felett áll
Ahogy azt egy Alfától várjuk, a vezetői környezet is beindítja az ember fantáziáját a látványos műszeregységgel és a három részre tagolt középkonzollal: a fémhatású burkolatba integrálták az audiorendszert, alatta húzódnak a 8C Competizione által ihletett billenőkapcsolók, majd lent a légkondicionáló kezelőszervei következnek. A váltókar előtt pedig mindegyik Giuliettában ott találjuk a DNA menetdinamika-szabályozót. Kétféle felszereltség (Progression és Distinctive) közül lehet választani, ami felár ellenében sport- vagy prémiumcsomaggal kombinálható.
A praktikum terén soha nem jeleskedett az Alfa, és a tervezők minden igyekezete ellenére ez most sincs másként, a felhasznált anyagok minősége pedig csak az utasok közvetlen környezetében igényes, máshol a kemény műanyagok uralkodnak. Izgalmas a kényelmesre párnázott ülések formázása, később azonban, a kanyargós szerpentinen vezetve kiderült, hogy az oldaltartásuk szerény. A kupészerű tetőívből adódóan az 1,75 méternél magasabb utasok számára a fejtér szűk, nemcsak hátul, hanem elöl is, de ezt leszámítva négy felnőtt viszonylag jól elfér a kocsiban. Alaphelyzetben 350 literes a csomagtartó, befogadóképessége a 60:40 osztású támlák ledöntésével bővíthető.
Kezdetben ötféle korszerű turbómotor alkotja a kínálatot, mindegyikhez hatfokozatú sebességváltó és – a csúcsmodell kivételével – széria start-stop rendszer jár. A benzineseknél az 1.4 TB nyitja a sort 120 lóerővel, majd ennek a trükkös MultiAir szelepvezérlésű verziója következik 170 paripával. Pillanatnyilag a 235 lovas 1750 TBi a legacélosabb Giulietta, s kizárólag ez kapható a hangsúlyozottan sportos Quadrifoglio Verde (négylevelű lóhere) kivitelben. A gázolajos oldalt az 1,6-os és a 2,0 literes JTDM turbódízel képviseli 105 illetve 170 lóerővel.
Vezetés: sportosság és kényelem egyszerre
Tulajdonképpen bármelyik motorral is választjuk, a Giulietta a vezetési élmény és a komfort remek kombinációját nyújtja. A sebességváltó karja picit hosszú utakon jár, de pontosan kapcsolható, a kormányzás pedig rendkívül közvetlen (ütközéstől ütközésig 2,2 fordulat), s az elektromos rásegítés ellenére visszajelzésekkel is szolgál. A futómű ugyancsak partner a sportos autózáshoz, a Giulietta stabilan és csekély karosszériadőléssel fordul, miközben az úthibákkal is jól elbánik. Szóval a kanyargós utakon öröm megkergetni az Alfát, ehhez pedig a DNA-kapcsolóval kihegyezhetjük az érzékeit: dinamikus állásban érezhetően megváltozik a gázpedál érzékenysége és a kormány rásegítése, túltöltéssel átmenetileg megnőhet a motor nyomatéka, elnézőbbé válik a menetstabilizátor (nem lehet teljesen kikapcsolni), de aktiválódik az EQ2-es elektronikus áldifferenciál, továbbá megnő a fékrendszerben a nyomás. Ez a játékszer persze inkább a benzinesekhez passzol, míg a dízeleknek a túraautós karakter áll jobban.
Végül a QV csúcsmodellnek is megráncigáltuk a bajszát, mégpedig a Fiat balloccói tesztpályáján. Az 1750 TBi motor fajlagos teljesítménye (134 LE/liter és 195 Nm/liter) az eddigi legnagyobb az Alfa történetében, s ezzel hasít is rendesen a Giulietta. A látványosabb optika mellett nagy teljesítményű fékrendszer és ültetett futómű (elöl -15, hátul -10 mm) fűszerezi még a kocsit, de ez továbbra is egy hétköznapi használatra alkalmas sport(os)autó. Nálunk június közepén kezdődik a Giulietta értékesítése, de hazai árak még nincsenek, csak az olaszországi 20 300 eurós alapárból következtethetünk: aligha juthatunk majd hozzá 5,5 millió forintnál olcsóbban.