Komoly gondokkal küzd, a külvilág felé mégis teljesen egészségesnek mutatja magát az Opel. Pár éve látványos formai és minőségi megújuláson esett át a márka, folyamatosan jelentkezik újdonságokkal és szinte minden divatos szegmensben képviselteti magát. Az egyterűek (Meriva, Zafira, Zafira Tourer) és a szabadidő-autók között mindjárt több méretben is, hiszen az Antara után most itt a Mokka, amelyik nemcsak az európai (40 ezer előrendelés), hanem a hazai (400 előrendelés) piacon is sikeresnek ígérkezik.
Magas építés, alacsony hasmagasság
Formaterve korántsem olyan merész és megosztó, mint a fő ellenfélnek kikiáltott Nissan Juke-é és a Skoda Yetié, de kifejezetten jóvágású és modern megjelenésű, robusztusnak látszó kis városi terepes. Ideális jószágnak tűnik a „vadkeleti” útviszonyokhoz: nemcsak a helyenként a kátyúrengetegtől ementáli sajtra emlékeztető aszfalt, hanem a bárminemű szabványmagasságot nélkülöző, néhol fenyegetően masszív járdaszegélyek miatt is. Megnyugtató érzés, hogy sérülésveszély nélkül lehet közel parkolni hozzájuk, felkaptatni rájuk. Vagy mégsem? Magasépítésű SUV létére a hasmagasság mindössze 16 cm (ez alig 3 centivel haladja meg a Corsáét), ráadásul az első lökhárítót ennél jóval mélyebbre húzták. A légellenállást leheletnyivel csökkenti ugyan, de emiatt a járdaszegélyeknél rendszerint leér az orra – ha a merev műanyag helyett rugalmas gumiból készülne a toldat, ilyenkor legalább nem adna csúnya, karistoló hangot.
Pedig a szabadidő-autós illúzió belül is áthatja a Mokkát, a magas üléspozíciónak köszönhetően kényelmes a ki- és beszállás, a vezető pedig jól rálát a forgalomra. Az Astrából és Insigniából ismerős műszerfal szinte körbeöleli az utasokat, miközben lendületes formákkal és igényes anyagokkal kelt minőségi benyomást – egyedül az illesztések lehetnének helyenként precízebbek. Meg aztán a nagyautós extrák is sokat lendítenek az Opel megítélésén: a csípős téli reggeleken hálás voltam, hogy az üléseken kívül a kormány is fűthető, a tesztautót ráadásul adaptív fényszórókkal, táblafelismeréssel, sávelhagyásra és ráfutásos ütközésveszélyre figyelmeztető rendszerrel, valamint navigációval és tolatókamerával is felszerelték.
A helykihasználás azonban továbbra sem tartozik az Opel erősségei közé: elöl ugyan szellős, hátul viszont a felnőttek számára széltében és a térdnek is kimért a térkínálat. Jó alakú és szépen kárpitozott, de kisautós méretű a csomagtartó, a holmit magas peremen kell átlendíteni, bővítéskor pedig a 60:40 osztású támlák ledöntése előtt fel kell hajtani az ülőlapokat.
Télen hasznos az összkerékhajtás
Az 1,4 literes turbómotor annak lehet ideális választás, akinek tényleg szüksége van az összkerékhajtásra, mivel kizárólag ezzel konfigurálható. Miután a rendes terepet jobb messziről elkerülni, az elektromágneses tengelykapcsoló igazából a csúszós útfelületen való magabiztos továbbjutást szolgálja. Alapesetben az összes nyomaték az első kerekekre jut, megcsúszásuk esetén a szerkezet egy szempillantás alatt képes legfeljebb 50%-ot hátra csoportosítani. A vezetőnek nincs más dolga, mint nyomni a gázpedált. Mégpedig jó mélyre, mert a négyhengeres ekkor van elemében. Eleinte kissé vontatottan reagál a gázadásra és lustán pörög fel, de 2000-es fordulattól már derekasan húz, és kellemesen érces hang mellett, lendületesen viszi a Mokkát. Rugalmassága ellenére a kelleténél többet kell kapcsolgatni a hatfokozatú, hosszú utakon megvezetett és kissé akadósan járó sebességváltóval.
Amíg az első két fokozat rövid (a második végén még csak 85 km/óra), addig a többi hosszúra nyújtott (130 km/óránál utolsó fokozatban 3000/perc), s emiatt a motor nehezebben birkózik meg a kocsi tömegével. Ez a 8,9 literes tesztfogyasztáson is meglátszik, amit a hektikusan működő start-stop rendszer hiába próbált csökkenteni – számtalanszor előfordult, hogy teljesen értelmetlen módon a leállítás után egy pillanattal újra is indította a motort. Pedig a Mokka jól vezethető, csendes és kellemes autó, hosszabb utazásokra is ideális partner. Bár nem sok visszajelzéssel szolgál, kormányzása közvetlen, a kocsi agilisan fordul. Feszes futóműve és összkerékhajtása magabiztos útfogást biztosít, stabilan és átlagos karosszériadőléssel kanyarodik.
Az Opel 4 590 000 forinttól kínálja a fronthajtású Mokkát, 1,6 literes, 115 lóerős benzinmotorral és Essentia felszereltséggel. A tesztelt 1.4 Turbo kivitel Enjoy szinttől választható, így az árcédulán 5 690 000 forint szerepel: azonos felszereltség esetén az árkülönbség 700 ezer forint, de ebben már az összkerékhajtás is benne van.
TETSZETT
– modern forma
– minőségérzet
– felszereltség
NEM TETSZETT
– mélyre húzott orrkötény
– szűkös térkínálat
– váltó áttételezése, kapcsolhatósága
ÖSSZEGZÉS
A Mokka kívül-belül a szabadidő-autók illúzióját nyújtja. Kár, hogy az első akadálynál beveri az orrát. Így aztán a széria lejtmenetvezérlés teljesen értelmét veszti, és az összkerékhajtásnak is csak télen vesszük igazán hasznát. Az 1,6-os dízelek érkezéséig mégis az 1.4 Turbo a legjobb választás.
Opel Mokka 1.4 Turbo AWD
Összlökettérfogat: 1364 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbó
Max. teljesítmény: 103 kW (140 LE) 4900-6000/perc
Max. forgatónyomaték: 200 Nm 1850-4900/perc
Hossz./szél./mag.: 4278/1777/1658 mm
Tengelytáv: 2555 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1540/1540 mm
Fordulókör: 10,9 m
Saját tömeg/teherbírás: 1350/504 kg
Csomagtér: 356/1372 l
Üzemanyagtank: 53 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 9,8 s
Maximális sebesség: 195 km/h
Város/országút/vegyes: 8,0/5,5/6,4 l/100 km
Tesztfogyasztás: 8,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 149 g/km
A modell alapára: 4 590 000 Ft (1.6 Ecotec Essentia)
A tesztelt modell ára: 5 690 000 Ft
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!