Akármilyen megnyerő is volt a harmadik generációs Rio, a menetpróba után kissé szkeptikus voltam. Meg is jegyeztem a cikkben, hogy kíváncsi lennék az alapmodellre… Az első benyomás ugyanis gyakran csalóka. Nem is a festői környezet és a hazainál esetleg jobb útviszonyok miatt, hanem azért, mert a gyártók ilyenkor előszeretettel állítanak csatasorba full extrás modelleket.
A nagykategóriás autóknál ez még nem is olyan zavaró, meg aztán a tehetősebb vevők legfeljebb rendelnek hozzá ezt-azt. A kicsiknél viszont – főleg az utóbbi időben – elég megtévesztő lehet, és sajnos nincs ez másként a Rio esetében sem. Történetünk ott folytatódik, hogy pár héttel később felmarkoltam a tesztkocsi kulcsait. Elindultam hazafelé, s közben megállapítottam, hogy egy fapados kivitelben ülök – rendben, néhány extrát (csomagokban adják) azért belerámoltak a kiások. Mint utólag kiderült, tévedtem, ez már egy közepesen felszerelt változat! Haladjunk csak szép sorjában…
Rendezett a műszerfal, példás az ergonómia és a kidolgozás, a puha műszerfalbetét nélkül azonban középszerű az anyagminőség
A Rio formaterve igazi telitalálat, határozottan jóvágású, megjelenése alapján komoly és értékes kisautónak tűnik – mondjuk az ezüstszürkénél szinte minden más szín előnyösebben áll neki, főleg az élénken vidámak!
Túl szép volt, hogy igaz legyen…
Nem árt tudni, hogy a színre fújt kilincsek és tükörházak az LX alapmodellhez nem, csak a középső EX Limited felszereltséghez járnak, az első ködlámpát pedig a 100 000 forintos P1-es csomagban, a középső könyöktámasszal, a Bluetooth-os kihangosítóval, a fémbetétes műszerfallal és a térképolvasó lámpákkal együtt kapjuk. A vagány LED-es nappali menetfényről Magyarországon ne is álmodjunk, mert nálunk nem elérhető, de alufelnit sem akármelyik, kizárólag a legmagasabb, EX szinten lehet kérni.
Beszállva már fejben sem szűkös a Rio, de hátul is inkább csak két utasnak kényelmes. Elöl picit rövid az ülőlap és szerény a feszes tömésű ülések oldaltartása
Jót tesz a minőségérzetnek, hogy komoly, tompa puffanással záródnak az ajtók, az már kevésbé, hogy egy tenyérnyi kárpitozás sem jutott a borításra. Teljes egészében kemény és kopogós műanyagból készültek, akárcsak az egész műszerfal. Nyoma sincs a puha betétnek, ráadásul bőrborítású kormány és váltókar is csak EX-szinten dukál, egyébként felárért sem rendelhető. Így aztán korábbi kijelentésem már nem állja meg a helyét, miszerint a minőségérzet a VW Polóéval vetekszik. Az utastér komor és műanyagos hangulatán azért lendít egy keveset, hogy kellemesek a formák, a műszerfal határozottan tagolt és könnyen áttekinthető, a kapcsolók és kezelőszervek működése pedig kifinomult. A praktikus részletekről sem feledkeztek meg a Kiánál, elegendő pakolórekeszt és italtartót terveztek a kocsiba.
A feláras, elcsúsztatható könyöktámasz jókora rekeszt rejt
Nagyvonalú az is, hogy egyebek mellett szériában kapunk hat légzsákot, menetstabilizáló rendszert, távirányítós központi zárat riasztóval, elektromosan állítható külső tükröket, fedélzeti számítógépet, MP3-kompatibilis, CD-lejátszós rádiót, valamint AUX-, USB- és iPod-csatlakozást. Kár, hogy az állítható magasságú vezetőülést, az elektromos első ablakokat és a manuális légkondit csak a következő, EX Limited specifikáció tartalmazza. Ugyanakkor a térkínálat még a kompaktkategóriában is megállná a helyét, a hátsó utasoknak beszálláskor csak az alacsony ajtókeret miatt ajánlatos behúzni a fejet, egyébként négy felnőtt (175-180 centis magasságig) kényelmesen elfér a kocsiban. A csomagtartó viszont csak átlagos méretű, s a 60:40 osztású üléstámlákat ledöntve lépcső keletkezik a padlóban.
A kanyarstabilitásnak a komfort látja kárát
Az 1248 cm3-es, 16 szelepes, mindkét oldalon változó vezérlésű benzines alapmotor futáskultúrája meglepően kellemes: vibrációktól mentesen jár és eleinte zavarba ejtően csendes. Más kérdés, hogy ezt ritkán élvezhetjük, 85 lóerős teljesítményét és 120,7 Nm-es forgatónyomatékát ugyanis magas fordulaton biztosítja. Városi forgalomban még nem is annyira, országúton és autópályán viszont a kellő lendület megszerzéséhez könyörtelenül ostorozni kell a négyhengerest, melynek hosszan kihúzatva egyre tolakodóbb a hangja. Főleg emelkedőn, illetve előzések előtt érdemes sűrűn visszakapcsolgatni, mert alulról nehézkesen pörög fel és rugalmatlan a négyhengeres. Az ötfokozatú sebességváltó egyébként pontosan megvezetett, karja könnyedén siklik a kulisszában. Áttételezését viszonylag rövidre vették, ami a menetdinamikára nézve előnyös, de utolsó fokozatban, az autópályán megengedett sebességnél már 3500 felett forog a motor. Ekkor kezdi felemelni a hangját, ami hosszú távon kissé fárasztó, másrészt a fogyasztásra sincs előnyös hatással. Városban 7,0 alatt, míg sztrádán felette iszik a Rio – tesztünk végén mi 6,7 literes átlagot mértünk.
Egyszerűen bővíthető a csomagtartó, de a padlóban lépcső keletkezik
Feszes futóművével jól fogja az utat és magabiztosan kanyarodik a kis koreai, a tempósabb fordulókban jóindulatú alulkormányzottság jellemzi. A hazai útviszonyokhoz azonban ideálisabb lenne picivel lágyabb hangolás, vagy legalábbis a rugózatlan tömeg csökkentése (értsd alufelni), mert így a legtöbb úthibát megérzik az utasok. A lendületes vezetőt pedig némileg elbizonytalaníthatja a nagyon könnyű és teljességgel érzéketlen kormányzás – gyakorlatilag semmiféle visszajelzést nem kapunk. Ugyanakkor az áttételezés direkt, a fordulókör kisautós, úgyhogy a sűrű forgalomban, szűk utcákban jól manőverezhető a Rio. A parkolás már egészen más téma: a meredeken emelkedő övvonal, a masszív C-oszlop és a keskeny hátsó szélvédő miatt hátrafelé erősen korlátozott a kilátás, ami tolatóradarért kiált. Sajnos az nincs, van viszont kamera, érintőképernyős navigációval, hangfelismeréssel és Bluetooth-os kihangosítással 350 000 forintért – persze kizárólag EX-szint esetén.
A tesztelt 1,2 literes alapmotorral és LX felszereltséggel 2 999 000 forinttól lehet beleülni a Rióba, az EX Limited ennél 350 ezerrel drágább, míg az EX árcédulájára már 3 749 000 forintot kanyarintottak.
Szemrevaló a feneke is, a merész formatervnek azonban tolatáskor fizethetjük meg az árát
TETSZETT
formaterv
helykínálat
széria 6 légzsák, ESP
könnyen áttekinthető műszerfal
NEM TETSZETT
felemás felszereltségek
steril kormányzás
túl feszes futómű
ÖSSZEGZÉS
A Rióban megvan a lehetőség, hogy a kategória egyik legjobbja legyen, de a tesztelt formában visszaesik a középmezőnybe. Ráadásul a csomagban és a felszereltségi szintekhez kötötten rendelhető extrák miatt az ár-érték aránya is veszít csáberejéből.
Kia Rio 1.2 CVVT
Összlökettérfogat: 1248 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16
Max. teljesítmény: 62,5 kW (85 LE) 6000/min
Max. forgatónyomaték: 120,7 Nm 4000/min
Hossz./szél./mag.: 4045/1720/1455 mm
Tengelytáv: 2570 mm
Fordulókör: 10,4 m
Saját tömeg/teherbírás: 1104/454 kg
Csomagtér: 288/923 l
Üzemanyagtank: 43 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 13,1 s
Maximális sebesség: 168 km/h
Város/országút/vegyes: 6,3/4,4/5,1 l/100 km
Tesztfogyasztás: 6,7 l/100 km
CO2-kibocsátás: 119 g/km
A modell alapára: 2 999 000 Ft
A tesztelt modell ára: 3 349 000 Ft
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
