Vágjunk is bele mindjárt a közepébe! Az új Audi TT mellett a régi csupán egy díszcsomagolásba bújtatott játékszernek tűnik. Persze, az sem volt utolsó sportkocsinak, de ennek valóban élményszámba megy a vezetése. Örömmel üdvözöljük, hogy a második nemzedék már kevésbé támaszkodik a VW Golf (és féltestvérei) szerkezeti elemeire, önálló fejlesztés eredménye, melyet tervezői kezdettől fogva vérbeli örömautónak szántak.
Légiesnek, könnyedén vezethetőnek és kiegyensúlyozottnak érződik a TT. Nem is véletlenül! A karosszéria 69 százaléka alumíniumból készült, így aztán a méretnövekedés (+137/+78/+6 mm) ellenére felmenőjénél kevesebbet nyom a mérlegen. Tömege nagyjából egy jól felszerelt dízel Polóénak felel meg. Mivel a könnyűfémet az autó elején, a hagyományos acélt pedig a hátulján használták, ez a megoldás a súlyelosztásra is kedvező hatással van – hasonló okból került az akkumulátor a csomagtérpadló alá.
Mint a golyó
A kétezres turbó FSI 200 lóereje úgy gyorsítja a mokány sportkupét, mintha ágyúból lőtték volna ki! Késlekedés nélkül reagál a gázpedál parancsaira, s vígan pörög fel a motor, a TT pedig mohón veti bele magát a dolgok sűrűjébe. A fordulatszámmérő mutatója szélsebesen szánt végig a skálán, miközben a négyhengeres lelkesedése egy pillanatra sem hagy alább. Sőt! Hátborzongató üvöltésével folyamatosan arra buzdít, hogy
kíméletlenül hajtsuk. Egy gyors rántás a kicsit hosszú utakon járó, de precízen megvezetett váltókaron, s feltartóztathatatlanul robogunk tovább, 6,6 másodperccel az állórajtot követően már 100 km/órás tempóval. (Azonos hajtáslánccal a VW Golf GTI százas sprintje 0,6 szekundummal gyengébb.)
Az Audinak bőséges erőtartalékai vannak, bármilyen sebességről könnyeden szárnyal tovább. Mire belekezdünk az előzésbe, szinte már véget is ért, autópályán pedig anélkül éri el 240 km/órás csúcssebességét, hogy különösebben megizzadna – közben szigorú megjelenésével a szélső sávba parancsolja az előtte lézengőket.
Kanyar, technika
Szemtelenül jól manőverezhető a TT. Fordulékony, az irányváltások azonnaliak, kompakt méretei miatt tökéletesen érezni, hol a négy sarka. A vezetési pozíció remek, gyakorlatilag a padlón ülünk, a cockpit körbevesz, mintha csak ránk szabták volna. Az alsó részén kiegyenesített kormány fogása jó, az áttételezés pedig kellően direkt. Bár érzésem szerint a rásegítés lehetne kevesebb, továbbá szeretnék kicsivel több visszajelzést kapni, azért így is pontos íveket rajzolhatunk. Tovább növeli az élvezeti értéket, hogy bátran eshetünk be a kanyarokba, hiszen a négy tárcsafék ugyancsak a helyzet magaslatán áll. Erejük érzéssel adagolható, határozottan lassítják a kocsit, s csak extrém körülmények között kezdenek fáradni.
Az Audi kanyarokban is magabiztosan fogja az utat, nagy tempónál az orra finoman kúszik az ív külseje felé, ami óvatos gázelvétellel korrigálható. Viselkedése jóindulatú, csak durva vezetői hibák térítik ki a béketűréséből. Tesztautónkat a 348 ezer forintos Magnetic Ride futóművel szerelték fel. Gombnyomásra kétféle „hangolás” választható: normál és sportos. Előbbi esetben a TT majdnem olyan komfortos, mint egy VW Golf, tudomást sem vesz a legtöbb úthibáról. Ha aktiváljuk a sport üzemmódot, érezhetően feszesebb lesz a csillapítás, kanyarokban minimálisra csökken a karosszéria dőlése. (A változó viszkozitású folyadékkal töltött lengéscsillapítóban egy elektromágnes ezredmásodpercek alatt ráncba szedi a folyadékban úszkáló fémszemcséket, ezáltal a folyadék keményebbé válik.) Érzésem szerintem lehetne még radikálisabb, feszesebb a beállítás.
Amikor az ember próbálgatja a TT képességeit, könnyedén 12 liter fölé szökhet a fogyasztás. Ugyanakkor autópályán és országúton (normális tempó mellett) nálunk 8,1 l/100 km-es értéket mutatott a fedélzeti számítógép. Végül 9,7 literes átlagot mértünk, ami a teljesítményt és az élményfaktort számításba véve kimondottan kedvező. Persze, hozzá kell tenni, hogy a közvetlen befecskendezés miatt ajánlatos 98-as oktánszámú benzint tankolni.
Ismerős hely
A pilótafülke hozza az Auditól megszokott magas nívót. Elsősorban a kezelőszerveket modernizálták, a belső környezet a jóleső klausztrofóbiával együtt ismerős az elődből. Meglepő volt látni, hogy jól megtermett, 185 centiméter magas barátom milyen kényelmesen elfér az autóban. Az ülések tág határok között állíthatók, s megfelelően tartják a testet. A bőr/alcantara kombináció viszont a 2.0 TFSI-hez feláras, ahogyan az alumínium dekoráció is. Igazság szerint két személyre méretezett a TT. A hátsó utasokat nem is látják szívesen, tesztautónknál például az ülések nem csúsztak előre a ki- és beszállás megkönnyítésére. Érdekességként említeném meg, hogy a hátsó szükségüléseket 3. osztályú gyerekülésként (125-150 cm) is hitelesítették, így nem kell külön gyerekülést használni. Csak győzzük megmagyarázni ezt a rend éber őreinek! A csomagtartó gond nélkül elnyeli a két utas utazóbőröndjét, ráadásul az üléstámlák ledöntésével egészen 700 literig bővíthető.
Az Audi TT nem csupán egyszerű autó, hanem egyfajta életstílus és a jómód kifejezőeszköze. Ennek persze meg is kérik az árát. Ugyan most azt írom, hogy az ellenfelekkel összehasonlítva kedvező az árfekvése, 9,6 millió forintot azonban nagyon soknak tartok egy hobbiautóért.
