Az Audi A6 Avanthoz hasonló kategóriájú autók prospektusaiban hemzsegnek az olyan kifejezések, mint a család, a lendületes életforma, az aktív pihenés, a sportosság; sőt, ha az autó még négykerékhajtású is, akkor tanácsos még belevenni a felsorolásba az extrém sportok valamelyikét. Persze a reklámszövegírók biztosan jól tudják, mitől döglik a légy, de az A6-os esetében kár fáradniuk, mert az autó annyira jól sikerült, hogy minden külső segítség nélkül eladja magát – már persze annak, akinek van 14 millió forintja a háromliteres, hathengeres turbódízel, quattro-hajtású kombiváltozatra.

A régi recept

Mivel szerkesztőségünk már tesztelte az A6-ost ugyanezzel a hajtáslánccal, helypazarlás lenne most megismételni a 3.0 TDI örömeit, vagy a kifinomult négykerékhajtás és úgy általában az autó dicséretét. Koncentráljunk inkább a kombiváltozat sajátosságaira, mert ez önmagában is megér egy misét. Itt van mindjárt a forma, amiről sokan határozottan állítják, hogy még harmonikusabb és sportosabb megjelenést ad a modellnek, mint a hagyományos, négyajtós kasztni. Ezen aztán még vitázni is időpazarlás, mert mindenkinek más az ízlése, de az tagadhatatlan, hogy az autó egyáltalán nem vált ormótlanná az “átkombisítástól”. Igaz, az Audi mindig is jó volt ebben, hiszen már a régi

100-as széria ilyenfajta változata is nagyon jó formájú volt, s a „sportkombi” fogalmát akkor ismertük meg, amikor a cég a kilencvenes évek közepén bemutatta az A4 Avantot. Az Audi akkor egy cseppet sem titkolta, hogy az erősen csapott hátú kombi nem kifejezetten teherszállításra készült, amire sem a raktér formája, sem belső burkolatai nem tették igazán alkalmassá. Ezzel a kombi egy csapásra megszűnt hónaljszagú haszonjárműnek lenni, Ingolstadtban pedig azóta is százezerszám születnek hasonló formavilágú autók – vagyis az ötlet bevált. Így hát az A6 Avant egyáltalán nem kelt majd rossz benyomást, amikor ezzel parkolunk le a golfklub vagy a lovastanya bejáratánál; az éppen megfelelő mértékben, de rendkívül látványosan alkalmazott krómdíszítések, a rafinált ívekből egységes, masszív tömbbé formált kocsitest látványa azonnal egyértelművé teszi, hogy ezzel az autóval nem a hentes hozta meg az étterem konyhájára a mai nyersanyagot.

Lakberendező

Igaz ugyan, hogy az A6 Avant praktikumát az is sokra értékelné, akinek a szállítás a munkája. A csomagtérajtó magasra nyílik, és az autó teljes szélességében feltárja az alaphelyzetben 565 literes poggyászteret, amit sima, függőleges falak határolnak, s nem bontja meg sehol a kerékdob belógása – vagyis az autó hátsó traktusából valóban minden köbcentiméternyi tér kihasználható. Ráadásul a poggyásztér 1660 literig bővíthető, igaz, némi munka árán, mert nemcsak az üléseket kell ledönteni, hanem két súlyos fémhengert is ki kell emelni a helyéről. Az egyik a csomagtérrolót rejti magában, a másik pedig a csomagtér-elválasztó hálót; mindkettő több kilót nyom, vagyis nem könnyű egyedül bűvészkedni velük. Ám súlyuk komoly masszivitást is ígér, ami jól jöhet egy vészfékezésnél vagy netán balesetnél, amikor ezek a fémrudak

fogják majd meg az előrezúduló rakományt. Az Audi nagyon praktikus csomagrögzítő rendszert alakított ki az autóhoz. A csomagtér padlóján két bemélyített sín fut végig hosszirányban, ehhez csatlakoztathatók a különböző ötletes (és feláras) adapterek. Tesztautónkban négy rögzítőszem volt, amelyek egy csomagrögzítő háló sarkait feszítették ki. Maga a háló is átgondolt darab, mert szemei közé itt-ott apró gumikorongokat építettek, hogy az alá szorított apró tárgyaknak tényleg semmi esélyük ne legyen a csúszkálásra. A rögzítőszemek emellett persze arra is alkalmasak, hogy hozzájuk kötözzük a nagyobb méretű tárgyakat. Ám ha ezt túl macerásnak ítéljük, választhatunk egy – ugyancsak a sínrendszeren mozgatható – gurtnit is, amely viszonylag stabilan a helyén tartja a szállítmányt, vagy egy olyan fémkorlátféleséget, ami előre-hátra csúsztatható a padlósíneken.

A tesztautóban ezekkel találkoztunk, de rendelhető még az A6 Avanthoz külön, zárt rakodódoboz és kerékpártartó rendszer is, amelynek segítségével két biciklit is biztonságosan rögzíthetünk a kibővített csomagtérben, eleget téve az aktív kikapcsolódás elvárásainak. Ezzel azonban nincs vége a kombi praktikumának. Abban a valószínűtlen esetben például, ha az A6 Avant tulajdonosa sáros gumicsizmákat kíván szállítani, a koszos rakományt egy vízhatlan műanyagburkolatú, tágas üreg várja, de a koszos cuccot egyszerűen beszórhatjuk a poggyásztérbe is, ha előtte megfordítjuk a kárpitozott padlóburkoló lemezt, aminek másik oldala ugyancsak lemosható.

Rendelhető még az autóhoz a lökhárítón túl kihajtható csomagtérburkolat is, de az alapáron kínált, több részből álló padlólemez is praktikus darab, mert felhajtott állapotában egyfajta térelválasztóként használható a hátsó traktuson belül. Akinek mindez nem elég, az tényleg vegyen inkább kisáruszállítót.