Mi történik, ha nem a szívócsőbe, hanem közvetlenül az égéstérbe fecskendezzük be a benzint – mint dízelmotorokban a gázolajat? Mivel nem kerülhetjük meg a műszaki alapok tisztázását, ha az Audi A6 FSI-motoros változatáról van szó, ugyanakkor az autó szinte mindenben megegyezik a nemrég tesztelt 3.0 V6 TDI modellel (AM 2004/12.), ez a viszonylag rövid teszt is afféle átmenet lesz a Járműtechnika rovat felé.

Sűrítés, hatásfok

Szóval, mi történik? Az első következmény nyilvánvalóan kedvezőtlen: nagyon rövid idő áll rendelkezésre a benzincseppek elpárolgásához. Ezt azonban jóvá lehet tenni a beszívott levegő erős örvénylésre kényszerítésével. A második következmény, hogy nem feltétlenül lesz egyenletes a keverék eloszlása a hengerben, s ezt előnyünkre használhatjuk ki. Ha sikerül úgy irányítani a légörvénylést és a befecskendezést, hogy a gyertya körül gyulladóképes, másutt azonban szegényebb keverék alakuljon ki, akkor egyrészt az öngyulladás veszélye nélkül növelhetjük a sűrítési arányt, másrészt szegényebb (kevesebb benzint tartalmazó) keveréket használhatunk, mint homogén eloszlás esetén.

A motor termikus hatásfoka javul a sűrítés fokozásával, a kevesebb benzin elégetésének előnyét pedig talán nem is kell külön ecsetelni. Az A6 FSI-motorján tanulmányozva a gyakorlati megvalósítást: míg a szokásos szériamotorok ritkán lépik túl a 10,5-ös sűrítést, az Audié 12,5 értékű, ami rekord a sorozatgyártású autómotorok között. Másik kiválósága, hogy – részben a variálható szívócső, illetve szívó- és kipufogó-vezérlés hatására – nagyon széles sávban, 2400 és 5500-as főtengelyfordulat között áll rendelkezésre a tekintélyes nyomatékcsúcs legalább 90 százaléka.

A puding próbája

A puding próbája jelen esetben nem az evés, hanem az ivás, nevezetesen az, hogy mennyit iszik az Audi A6 hajtására befogott 3,2 literes, V6-os FSI motor. Nos, az említett tényezők jóvoltából úgy tíz százalékkal kevesebbet, mint a szívócső-befecskendezésű megfelelője. Ez szép eredmény a mai kiélezett versenyben, amelynek szereplői igencsak megközelítik a lehetséges plafont. Az, hogy abszolút számokkal kifejezve mégsem olyan szerény ez a fogyasztás, a kocsi és a motor méretein múlik, hiszen tágas, kényelmes, minden komfort- és biztonsági felszereléssel ellátott járműről van szó, ráadásul bizonyos veszteséget mindenképpen okozó összkerék-hajtással felszerelve. Igaz, az ezúttal is

nagyszerűen teljesítő hatfokozatú Tiptronic váltó szintén az étvágy csökkentése irányában fejti ki áldásos tevékenységét, de az Audi FSI takarékossága attól még ugyanolyan relatív marad, mint a „felső-középkategória” besorolás. Ez, kérem, egy drága autó, két és fél millióval kerül többe és jó két literrel fogyaszt többet a csaknem azonos gyorsítóképességű és maximális sebességű dízelnél. Ilyen szinten azonban nem ez számít, hanem az egyéni preferenciák, s ezért sikert kell jósolnunk a nagyon kulturált, minden helyzetben roppant erős, bármikor kirobbanó gyorsításra képes közvetlen benzinbefecskendezésű modellnek is.