Az A2-es nyugdíjazása után az A3 lett a legkisebb Audi. Kicsinységét szó szerint kell érteni, nem vagyok nagydarab, a tökéletes vezetői helyzet kialakításával sem volt gondom. Jó mélyen az ülés, tág határok közt mozog a kormány, csuklónyújtásnyira a váltó, kabátban (az utastér felmelegedéséig) azonban jó néven vettem volna még néhány plusz centit, főleg széltében. A hátsó ülést is érdemes kistermetű ismerősöknek fenntartani, hisz miután átjutottak az első ülés előredöntésével kialakuló keskeny nyíláson, ők egészen kényelmesen helyezkedhetnek el a hátsó területen. A fejteret viszont 170 centi környékén is szűkösnek fogják találni. A sportos alakért áldozatokat kell hozni, az Audi a hátsó tér zsugorítását választotta.
Az ötajtós Sportback 370 literjével szemben csupán 350 marad a csomagok tárolására, de a lehajtott ülések már 1080 literre növelik a befogadóképességet. Kényelmi arzenáljából kiemelésre érdemes a hat (!) fokozatban állítható ülésfűtés, az éles fényre sötétedő belső és a fűthető külső visszapillantók, a négy légzsák, a sötétedéskor automatikusan felkapcsolódó világítás és a manuális klíma. Kár, hogy alapáron nem jár hifi, csak sima rádióelőkészítés, továbbá feláras az MP3-at nem játszó fejegység és a menetstabilizáló ASR-rendszer, mely a csúszós utakon sűrű kattogással támasztotta alá létjogosultságát. A tesztautóban kétzónás, automata Climatic klíma generált megfelelő hőmérsékletet – sajnos meglehetősen lassú ütemben.
Kezelőszervei közül célszerűek a kormányon a hifit vezérlő gombokat helyettesítő apró tekerentyűk, továbbá a légkondi kerek formájú, de valójában billenőkapcsolóként működő hőfokbeállítója. A beltér anyagait nem lehet kifogásolni, steril, ám valahogy mégis hangulatos a tartózkodóan semleges berendezés. Fehér kárpitja nem a legcélszerűbb, viszont jól megy a fekete fényezéshez. A középső könyöklő csak hosszú, unalmas utakon használható, városban egyszerűen útban van a váltásoknál.
Pókerarc
Apropó, váltás! E műveletből bőven kijut a 2.0 TDI sofőrjének. Iszonyatos a kétezres dízel nyomatéka, gázadáskor olyan érzésünk van, mintha még sosem ültünk volna erősebb autóban, a fordulatszámmérőről gyorsan elfogynak az osztások, de sajnos 4500 körül lankad az erő. Egy pillantás az adatlapra, 9,5 másodperc, már megint a dízeles átverés áldozatai lettünk: mindenvivő érzet burkolja rózsaszínbe a szürke valóságot. Szerencsére a fogyasztás és a futóművek feledtetik az érzéki csalódást. A bukkanókat szépen kisimítva hagyja maga mögött az A3, vége a korábbi túlzott keménységnek, ennek ellenére kanyarokban sem jön zavarba. A 205/55 R16-os gumiknak is köszönhetően stabil, élvezetes és nem utolsósorban biztonságos gyorsításokat teljesíthetünk. Városban, kinyomott “szemmel” sem volt hajlandó 8 liternél több gázolajat elfogyasztani, országúti cirkálással pedig könnyen 7 alá szorítható az átlag. Az autópályás és hegyvidéki menetekkel tarkított tesztprogram végén regisztrált 8,9 literes átlagfogyasztás ugyan jócskán felülmúlja a gyár által megadott értéket (5,5 l/100 km), de még így is elfogadható szinten marad.
