A mai autók többsége olyan, mint a muzulmán nő: csak a szemük és az orruk alapján lehet felismerni őket. Itt van például az idei Genfi Autószalon egyik jelentős újdonsága, a Mazda6. Tessék, takarják le a képen az elejét és a hátulját, és kész a rejtvény: milyen autó ez? A műszaki leírás és az adatok jó része alá odaírhatnánk: JIS, azaz a japán ipari szabvány. Az utastér láttán el tudom képzelni, amint így szólt az igazgató a tervezőkhöz: legyen nagyon kényelmes, célszerű, funkcionális és ergonomikus, de emblémacserével feleljen meg akármelyik japán vagy koreai típusba! Ezt sikeresen össze is hozták, mégpedig a tesztelt kivitel esetében az egérszürke, a galambszürke, a világosszürke, a sötétszürke és az ezüstszürke árnyalatok kombinálásával.
Ám a dolgokat így nézni tulajdonképpen autótesztelői látástorzulásra vall. Mivel az autósnak csak egy kocsija van, nevezetesen a sajátja, az én feladatom nem az összehasonlítgatás, hanem annak bemutatása, hogy mit kap, aki megveszi a Mazda6-ot, milyen igényeknek felel meg az autó. Fordítsuk figyelmünket tehát arra, amit a design becsomagol.
Zoom-Zoom
A Mazda új szlogenje a Zoom-Zoom, ez a szofisztikált high-tech kifejezés, amely ezúttal nem a változó gyújtótávolságú optikára utal, hanem egész egyszerűen arra, ahogy kiejtjük: zúmm-zúmm, játszik az autóval a gyerek és a fiatalos felnőtt.
Gázt neki, hadd menjen! Zoom-Zoom típusú autózásra csábít az alufelnire szerelt 215/45 R 17 méretű Michelin gumi, a hátsó spoiler és a fényes, lyuggatott pedálzat, illetve lábtámasz is. Nos, zúmm-zúmm hangot nemigen hallunk, mert a kétliteres, száznegyven lóerős motor kellemesen halk, és a szél, illetve a futómű zúgása is diszkréten kívül marad. Az első két fokozatban időnként felsivító gumik jelzik, hogy a kocsiban van erő, viszont nincs kipörgésgátló. Gázadásra mindig élénk gyorsulás a válasz, a Mazda6-tal nagyon lehet királykodni a forgalomban. Csak hajszálnyit zavar, hogy a váltó néha járhatna simábban is, remekel viszont a fék. Az igényes konstrukciójú futómű feladata magaslatán áll, komfortosan rugózik és nagyon stabil, a Pilis útjain kimondottan élvezetes mélyrepülést köszönhettem neki. Autópályán lazán tartjuk a tempót, sőt a 208 km/órás csúcssebesség jóvoltából a gyorsabbakkal is felvehetjük a versenyt. A benzinkútnál aztán kijózanodunk kissé, a 12,8 literes fogyasztás úgy hat, mint a fejbekólintás („Boom-Boom”).
Helyezkedés
Egy autó sebességpotenciálját ritkán lehet kihasználni, helyviszonyai viszont állandóan meghatározzák utazásunk minőségét. Ezért nagyra kell értékelni, hogy a Mazda6 tágas kocsi. Nemcsak elöl, ahol kifogástalan testtartást tudunk felvenni, szellős teret érzünk magunk körül, hanem hátul is, ahol bőséges a láb- és a fejtér, megnyugtató a három darab hárompontos öv (a középső a támlába integrálva), a három fejtámla (a középső lesüllyeszthető), kellemes a mennyezeti olvasólámpa. Ha muszáj kritizálni, talán annyit említhetek meg, hogy az ülőlap lehetne valamivel magasabb. Nagyon tetszett, hogy az osztott támla retesze kényelmesen és vagyonbiztonsági szempontból példaadóan a csomagtérből oldható. Az utóbbi szempontból kifogásolom viszont, hogy a központi zár egy gombnyomásra mindent nyit – a leselkedő csirkefogó meg mindent visz. Rakodóhelyben egyébként nincs hiány. Az alaphelyzetben is nagy (padlója alatt hitvány mankókereket rejtegető) és bővíthető poggyásztartó mellett ott a rendes méretű kesztyűtartó, az italtartós, öblös első ajtózseb, a középalagút iker pohártartós rekesze, egy mély tároló a középső kartámasz alatt és szemüvegtartó a bal térdnél. Tesztkocsinkban a navigációs képernyő helyén, a műszerfal tetején is volt egy fedeles polc, amelybe féltett értékeinket tegyük, mert noha nincs rajta zár, a legügyesebb tolvaj sem tudja kinyitni. Az életben nem jut ugyanis eszébe, hogy a reteszgombot lefelé kell nyomni, de a fedél felfelé nyílna. Fél kézzel nem is megy. Én kikísérleteztem a módszert, és ezennel közreadom: állj félre az út szélére, kapcsold be a vészvillogót, bal kezed egyik körmét feszítsd erősen a fedél sarka alá, jobb kézzel nyomd gyengén lefelé a gombot – néhányadik kísérletre sikerülni fog!
Nívós felszerelés
Ha már nincs Zoom-Zoom hang, legalább hallgassuk a zimme zumm, zimme zumm gyermekdalt. Erre, vagy igényesebb zenélésre a CD-játszós, jó hangminőségű, ellophatatlanul a középrészbe integrált rádió gondoskodik, amit – akárcsak a sebességrögzítőt – a kormánykerék gombjaival kezelhetünk. S ha már megmorogtam a szürkén szürke színvilágot, ne maradjon említetlenül, hogy a rádió és a fedélzeti számítógép kijelzőjének betűi és számai szép, mély narancsszínnel oldják az egyhangúságot. A műszerek nagyok, világos rajzúak, jól leolvashatók. A Mazda6 felszerelése egyébként is igényes. Automatikus, egyzónás klíma és négy elektromos ablakemelő mellett sok kellemes apróság van benne. A biztonságot ABS, EBD, front-, oldal- és függönylégzsák, menetstabilizáló és fékasszisztens szolgálja. A halogén fényszóró elég erős, de fénykévéje még magasra állítva is rövidnek bizonyult. Talán mindezeknél is fontosabb azonban, hogy a kocsiba be van építve a közmondásos Mazda-minőség, amit a rossz úton is abszolút csendes karosszéria jelez, illetve a hároméves általános, valamint az átrozsdásodás elleni 12 éves garancia igazol. Ez megint olyan autótípusnak ígérkezik, amelyet használtan is érdemes lesz megvenni, mert sokáig szolgál zavartalanul. A hatmilliós ár ezek fényében korrekt ajánlatnak tekinthető.
