Néhány módosítással közel 19 éve gyártja a Suzuki a Jimny aktuális nemzedékét, amely igazi unikum a piacon. Azért kezd lassan a különlegesség kategóriába tartozni, mert a kőkemény terepjárók kora leáldozóban van, pontosabban alig van már ilyen célgép Európában. A Nissan Patrolok vagy a Mitsubishi Pajerók helyett a magasabb komfortszintű modellekre vágyik az átlagautós, és a Jimnyhez is hasonló igavonókra csak egy egészen szűk körnek van igénye.
Akinek viszont szüksége van egy igazi terepjáróra és nem jöhetnek szóba a némi túlzással csak villantásra alkalmas szabadidő-autók, annak a Jimny a kevés alternatíva egyike. 4 490 000 Ft-os alapárával finoman szólva sem olcsó, hiszen ennyiért egy tisztességes, modern Vitarát is kapunk, de itt tényleg azon van a hangsúly, hogy ahol a többi autó elakad, a Jimny a kisujjából kirázza az elvégzendő feladatot. A méregdrága luxusterepjárókban hiába van elektronikusan vezérelt összkerékhajtás, légrugós futómű és a talajviszonyokhoz igazítható menetprogramok, a Jimny ott is elmegy, ahol a nagyteljesítményű nagyvasak elvéreznek. Nincs ebben semmi trükk, egyszerűen csak arról van szó, hogy a rövid tengelytáv és a minimális túlnyúlások miatt még szélsőséges körülmények között sem vall szégyent a játékautónak tűnő Jimny, pedig 190 mm-es hasmagassága nem is különösen sok. A 34 és 46 fokos terepszögek igazi ásszá teszik a modellt a kaptatóknál és siratófalaknál. A felezőre meg tényleg csak extrém helyzetekben lehet szükség, az egyes fokozat kellően rövid ahhoz, hogy ne legyen gond a felkapaszkodás. Az alvázas, merev tengelyes felépítésnek és a szűkre szabott váltóáttételezésnek utcai használatban azért megvan a hátránya. Kissé ügyetlenül lépked át a keresztbordákon, de ennél sokkal zavaróbb, hogy kényelmes utazósebessége mai mércével nagyon alacsony.
Mivel 45 km/óránál már elbírja az ötödik fokozatot, el lehet képzelni, hogy 100-110-nél már micsoda zaj van az autóban. Aki ennél gyorsabban akar menni a Jimnyvel, ott már felmerül az autókínzás vádja, és akkor ott van az a tény is, hogy a szerény hangszigetelés és a nem éppen áramvonalas forma miatt a motor- és szélzaj is jelentős. Azért sem való hosszú utakra, mert egyenesfutása bizonytalan, a parányi testet csak úgy tudjuk az autópálya sávjában tartani, hogy folyamatosan korrigálunk – nem éppen pihentető a vezetése. Érdekes, de a hosszában beépített, 1,3-as szívó benzines élénken reagál a gázadásra, és kis lökettérfogata ellenére meglepoen nyomatékos. Városi és elővárosi használatra még elegendő az ereje, azzal viszont számolni kell, hogy a hatótávolság kicsi. A 40 literes üzemanyagtank és a 8,0 liter körüli fogyasztás miatt a jimnysek gyakori vendégek a benzinkutaknál.
A mindössze 3,5 méteres hossznak nem csak terepen van előnye: városban lényegében ugyanolyan könnyu vele parkolni, mint akármelyik miniautóval (a fordulóköre tíz méter alatti), sőt a magas üléspozíció és a nagy üvegfelületek miatt a körkilátás sem korlátozott. Nem is hiányzik belőle tolatóradar vagy kamera, pontosan látja a vezető, hogy hol van az autó vége. Ami a belső egyéb tulajdonságait illeti, itt minden a funkcionalitásról szól. Egyszerű, könnyen tisztítható műanyagok vannak az utastérben, látszik, hogy nem is volt szempont bármilyen téren is divatozni, mármint 1998-ban. Semmi sincs túlbonyolítva, a minimális mennyiségű kapcsolószám pedig tulajdonképpen arra utal, hogy a Jimny csak a legszükségesebb extrákat vonultatja fel (manuális légkondicionáló, elektromos ablakok). Automata világításvezérlésről, automata klímáról, netán tempomatról ne is álmodjunk.
A helykínálat terén kellemes meglepetéssel szolgál a hátsó sor: a csomagtartó rovására (jelképes, 113 literes a raktér) amennyire csak tudták, hátratolták a két hátsó ülést, így átlagos termetűek még épphogy elférnek a második sorban. A vezetőnek viszont csak akkor van jó dolga, ha nem nőtt nagyra. 180 centi felett egyszerűen minden irányban kicsi a hely, úgy érzi az ember, hogy a válla beleér a karosszériába. Persze, aki a kis terepes mellett dönt, az ezekkel a tulajdonságokkal pontosan tisztában van, és az autó eredeti célja felülírja az összes többi hátrányt.
Tetszett
• terepjáró képességek
• masszív, strapabíró kialakítás
• funckionalitás
• kicsi fordulókör
Nem tetszett
• hangszigetelés
• szűkös utastér
• felszereltség
• kormányzás
Összegzés
Mifelénk senki sem kínál a Suzukin kívül hasonló méretű terepjárót, ami a Jimny malmára hajtja a vizet. A keménykötésű jelleg és a szűkös utastér erősen behatárolja a felhasználási területet, ugyanakkor pont ez a munkaautós jelleg adja meg a sajátos varázsát.
Suzuki Jimny 1.3
Összlökettérfogat: 1328 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16
Max. teljesítmény: 62,5 kW (85 LE) 6000/perc
Max. forgatónyomaték: 110 Nm 4100/perc
Hossz./szél./mag.: 3535/1600/1670 mm
Tengelytáv: 2250 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1355/1365 mm
Fordulókör: 9,8 m
Saját tömeg: 1060/360 kg
Csomagtér: 113-324 l
Üzemanyagtank: 40 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 14,1 s
Max. sebesség: 140 km/h
Város/országút/vegyes: 8,9/6,0/7,1 l/100 km
Tesztfogyasztás: 8,1 l/100 km
CO2-kibocsátás: 162 g/km
A modell alapára: 4 490 000 Ft
Magyar csúcs – Suzuki Vitara 1.6 DDiS 6TCSS teszt
Az árlista legdrágább darabját próbáltuk ki, hogy kiderítsük, tud-e még újat mutatni a Vitara.
Egyre több dolog derül ki a Vitaráról. Divatos formájáról például megtudtuk, hogy akkor is jól néz ki, ha sok van belőle az utakon. Időtálló dizájn, jó arányok, ideális méretek és a 180 000 Ft-os felárat jelentő kétszínű fényezés teszik vonzóvá a külsejét, melynek tervezésekor olyan apróságokra is figyeltek, mint a személyre szabható részletek, vagy a fényszórók kék betétje. Bár nem vitték túlzásba az utastér kidolgozását, helykínálata, praktikuma és funkcionalitása feledteti a kemény műanyagokat, a gyenge hangszigetelést, vagy a zárt ablakoknál nehezen csukódó ajtókat.
A legdrágább Vitarát kipróbálva többé az sem kérdés, hogy az esztergomi SUV erősségei, az eltalált üléspozíció, a jó kilátás, a könnyű kezelhetőség, a jó manőverezőképesség és az enyhe billenési hajlam ellenére is stabil futómű nem pénz kérdése, hiszen az alapváltozat is tudja mindezt. A dízelmotor-duplakuplungos váltó párosa nem dolgozik meg a pénzéért, egyszerűen nem elég harmonikus ez a hajtáslánc. Bár kellőképpen nyomatékos (320 Nm), a hétköznapi közlekedéshez szinte már túl erős, miközben feltűnően hangos a 120 lóerős motor. Gyorsan és észrevétlenül kapcsol, de magas fordulaton (2500-nál) vált fel és gurulásnál rángat a váltó. A legmagasabb felszereltséggel (GLX Panorama) elérhető, valójában 250 000 Ft-os felárért kínált üvegtető hiába vonzó extra, a konfigurációhoz tartozó 7 860 000 Ft-os listaár egy másik ligába emeli a Vitarát, ahol a szerethetőség önmagában már nem elég a versenyképességhez.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
