“Milyen fura a napszemüveged!” “Hát persze, Himalája-mászó vagyok!” – s ezzel már meg is indul a nyári csevely, amely akárhová vezethet. Ám még hatásosabb, ha azzal kápráztatjuk el az ámuló leányzót, hogy vitorlázás után úgy felporzunk dögös kis Alfánkkal a présházhoz, mintha csak dzsipben ülnénk. “Atyavilág, azt hittem, ide nem lehet kocsival feljönni…” “Akármilyennel nem is, de ez egy Alfa Romeo Crosswagon!” – dülleszti ki mellkasát a teremtés koronája, és már nyert ügye is van a szebbik nemnél. Igen, az Alfák eddig aszfalton domborítottak, igaz, ott nem akárhogyan: egy Formula-1-es világbajnokság, valamint számtalan sportautó- és túrakocsi-verseny trófeája fűződik a márka nevéhez. A hóhatár felett azonban meghaltak az Alfák – és a szabadidős 4×4-esek virágzó piacát mégsem engedhette át tettek nélkül a milánói márka az Audinak, BMW-nek, Saabnak és Volvónak, hogy csak a rangosabbakat említsük. A hajtásrendszerük és a műszaki tudásuk megvolt hozzá, hiszen a német túrakocsi-bajnokságban a Q4 fantázianevű összkerék-hajtásukkal taroltak, most már csak át kellett ültetni ezt a technikát egy – sőt mindjárt két – közúti modellbe. Az eredmény a Crosswagon Q4 és a Sportwagon Q4.
Állandó összkerék-hajtás
A Q4 rendszerhez három differenciál tartozik, amelyek közül a középső Torsen C típusú, azaz a nyomatékérzékelő, önzáró csigakerekes konstrukció harmadik nemzedékét képviseli. Akárcsak a korábbi kivitelek, ez is önműködően juttat nagyobb teljesítményt a jobb útfogású kerekekre. Általában a hátsó tengelyt preferálja, mert ez szolgálja jobban a gyors, sportos autózást: gyorsításkor a nyomatéknak akár a 80 százaléka is a hátsó tengelyre jut, míg túlkormányzottság esetén 40 százalékra csökken ez az arány. A keresztirányú differenciálzárak szerepét az egyedi fékműködtetéssel operáló VDC (Vehicle Dynamic Control) menetstabilizáló tölti be. A vezetőnek mindehhez semmit sem kell tennie, csak a gáz- vagy a fékpedált nyomni, a többit elintézi az autó. A hajtóteljesítményt a 2002 végén bemutatott 1.9 JTD 16V M-Jet dízelmotor szolgáltatja, e típuspáros részére tökéletesített befecskendező rendszerrel ellátva. Csúcsteljesítménye 150 lóerőre, nyomatékmaximuma 305 newtonméterre nőtt., s hatfokozatú, manuális sebességváltó csatlakozik hozzá. A műszaki adatok tehát imponálóak, a menetteljesítmények viszont már nem annyira – ez a tövis a Q4 viruló rózsája mellé.
Valamit valamiért
A Q4 hajtóművet az Alfa Sportwagon módosított karosszériájába építik be. Amennyiben csupán a nem látható részeket (padlóváz, futómű) érinti a változás, Sportwagon Q4 a típusnév, s a feliratozáson kívül nem is igen árulkodik semmi a kocsiban rejlő potenciálról. Ha összevetjük e modell sebességét és gyorsulását a „sima,” 115 lóerős dízellel felszerelt Sportwagonéval, azt látjuk, hogy a teljesítménynövekedés hatását szinte pontosan semlegesítette a jelentős súlytöbblet és a fokozott mechanikai veszteség. Végső soron tehát száraz aszfalton ugyanúgy tudunk menni mindkét kocsival, mindössze az érzés lesz más egy árnyalatnyit. Síkos úton viszont alapvetően változik meg a helyzet, a Q4 faképnél hagyja fronthajtású testvérét – ezt az előnyt kapjuk a még nem ismert, majd csak az év végére várható magyar piaci bevezetés előtt nyilvánosságra kerülő árkülönbség fejében.
Crosswagon
A Crosswagon elnevezésű változat már kevésbé rejtegeti képességeit: 6,5 centivel megnövelt szabad magasság, acél küszöbvédő, acélbetétes lökhárító, tetősín és kicsit harciasabb hűtőmaszk utal arra, hogy ez a kocsi rendkívüli viszonyok között is megállja a helyét. Terepjáró persze a 17 colos könnyűfém felnire szerelt 225/55 R 17 méretű, négy évszakos gumiktól sem lesz belőle (különösen nem, ha fel kell szerelni az összelapítva tárolt szükségpótkereket), de azért meglepő, milyen helyeken képes közlekedni ez a mutatós jármű. A Szardínia szigetén rendezett menetpróba hivatalos útvonala ugyan csaknem teljes egészében aszfalton, s csak kis részben murvás utakon vezetett – megfelelve a Crosswagon valószínűsíthető felhasználási területének –, bennem azért munkált a kisördög: Mi lenne, ha? Sikerült is az egyik fejlesztőmérnökkel elmenni egy kis extra kiruccanásra, fel a domboldalak meredek traktorcsapásain. Volt ott kiálló szikla, alattomos gödör és leomlott kőfalon átvezető nyomvonal, de kocsink bravúrosan vette a számára abnormálisnak számító akadályokat. Még többre is vállalkozhattunk volna vele, ha nem szabna határt a kalandvágynak az egyes fokozat közútra méretezett, terepen ezért kissé hosszúnak bizonyuló áttétele.
Jelbeszéd
Valószínű persze, hogy tulajdonosaik nem fogják ekképp kínozni kocsijukat, viszont a terepet gondosan kerülő autós is szeretne valami „krosszos” életérzést kapni. Erről áttervezett műszerfal, tükörbe épített kompasz, különleges kárpit és szőnyeg, valamint a középkonzol és a
volán különleges felületképzése hivatott gondoskodni. Opcióként az üléseket, a műszerfalat és ajtókárpitokat beborító, szemcsés bőrt lehet rendelni. A Crosswagon háromféle felszerelési szinttel (Progression, Distinctive és Luxury) kerül forgalomba, a kilenc színárnyalat közül négy kizárólag e modell számára van fenntartva. Mint vérbeli életstílus-autóhoz, alapárért jár a sportosan karcsú forma, amelynek hátulütője az inkább intim, mint tágas utastér, valamint az alaphelyzetben nemhogy öt, de négy személy bőségesebb poggyászától is túlcsordulni hajlamos csomagtartó. Ezen azonban elhibázott dolog lenne sopánkodni, hiszen a Crosswagon ugyanúgy szívügy, mint a többi Alfa, s szívügyekben nem a
paraméterek alapján dönt az ember, hanem egyszerűen szerelembe esik. Márpedig a Q4 hajtással felszerelt Sportwagon és Crosswagon egyaránt alkalmas arra, hogy elcsavarja az ember fejét, különösen ha megfelelő körülmények között, mondjuk egy sítúrán mutathatja be pozitívumait. Amikor nagylelkűen vontatókötelet ajánlunk a többieknek, senkiben sem marad kétség afelől, hogy a hóhatár felett ki a király!
