A 156-os Alfa a mai napig vonzó teremtés. Sőt, a formatervezőknek némi vizuális trükközéssel (gondolok itt az ajtókeretbe integrált kilincsekre) azt is sikerült elérniük, hogy a négyajtós kocsi lendületes, kupészerű vonalvezetést kapjon. Csakhogy a 156-os akkor sem léphet a vérbeli sportkupék – a legendás 1900 Super Sprint, Giulietta Sprint, Giulia Sprint GT, Alfetta GT, vagy a lassacskán kiöregedő, idén éppen tizedik évét taposó GTV – nyomába, ha történetesen megfeszül. Az imént felsorolt modellek közül nem egy Nuccio Bertone keze munkáját dicséri, így aztán kézenfekvő volt, hogy az Alfa Romeo ezúttal is a torinói designstúdiót keresse meg kérésével: alkossanak egy lenyűgöző, kétajtós sportkupét a 156-os alapjaira.

Mutatós darab

A végeredmény egyszerűen lélegzetelállító, a GT úgy duzzad az erőtől, mint Kalifornia jelenlegi kormányzója kezdő Terminátor korában. Nem csupán kisportolt azonban a kocsi, hanem kihívó módon alkalmazza a csábítás minden csínját-bínját, latinos temperamentuma érzékiséget kölcsönöz neki. A határozott élek és pengeéles vonalak mellett a frontrészt az Alfa-pajzs egy új, s talán eddigi leglátványosabb változata ruházza fel agresszív megjelenéssel. Persze, a rövid első túlnyúlás, a lendületesen ívelt tetővonal, valamint a merészen emelkedő öv- és karaktervonalak szintúgy a kocsi dinamizmusát hangsúlyozzák. A GT hátulja is egyértelmű üzenetet hordoz: vékonyra húzott, vörösen izzó lámpái “gonoszságot” sejtetnek, s az öblös lökhárító diffúzorszerű kivágásával és a vagányan méretezett, ovális kipufogóval együtt kétséget sem hagynak afelől, hogy ezzel a kocsival érdemes vigyázni! Tovább erősödik a száguldás iránti vágyunk, amikor birtokba vesszük az Alfát. A 147-estől származó hatásvadász műszerfal önmagában is képes tűzbe hozni a pilótát, amire az izgalmas részletek, mint a hamutartó GT felirata, a szépen kidolgozott váltókulissza és a krómozott váltókar, csak rátesznek még egy lapáttal. Az ideális vezetési pozíció megtalálása gyerekjáték, az ülések formázását elnézve biztosak lehetünk benne, hogy a legélesebb fordulókban sem fogunk ide-oda csúszkálni. Helyénvalónak találtam az ergonómiát, érzésem szerint csak a kétzónás légkondicionáló apró kijelzői

kerültek kissé mélyre – amikor rásüt a napfény, a levegőbefúvás irányát például nehézkes leolvasni. Praktikus oldaláról is bemutatkozik az utastér, hiszen aprópénznek, újságoknak, mindenféle pontgyűjtő kártyának, vagy az autópálya-matrica igazoló szelvényének ugyanúgy találunk helyet a GT-ben, mint az üdítőnek. Ami a helykínálatot illeti, a forgalmi engedélyben ugyan ötszemélyesként tüntetik fel a kocsit, de hátul még gyerekből sem fér el kényelmesen három. A második üléssor inkább amolyan szükségpad (a 2+2 képlet helyénvalóbb is lenne),

tehát felnőtteket kizárólag “szükségállapot” esetén száműzzünk ide. A belülről gombnyomásra, vagy a kulcsról távirányítással nyitható csomagtérfedél először csak felpattan, a lemez alá nyúlva kénytelenek vagyunk rásegíteni, ami rossz időben “nyomot hagyhat” a kezünkön. Szerencsére a hátsó szélvédő is a magasba lendül, így kényelmesen pakolhatunk a kategóriához mérten kellően tágas és jó alakú csomagtartóba. A téli sportok szerelmeseinek síalagúttal kedveskedtek a tervezők, szükség esetén pedig bővíthető is a poggyásztér, hiszen a második üléssor támlája 60/40 arányban osztottan dönthető.

Közvetlen erő

Hogyan kerül közvetlen benzinbefecskendezéses motor egy vérpezsdítő sportkupéba? Amikor feltesszük a kérdést, ne feledkezzünk meg róla, hogy az Alfa Romeóról beszélünk! A 2.0 JTS erőforrás kifejlesztésekor ugyanis nem kizárólag a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás lefaragásának nemes célja lebegett a mérnökök szeme előtt, hanem a teljesítményfokozásé is. A 165 lóerős egység ezért csak 1500-as fordulatig dolgozik szegénykeverékes üzemmódban, majd utána teljes hatásfokra kapcsol. Az üzemanyag-megtakarítás így csekély mértékű ugyan, ám az élvezet maximális. A gázpedál érintésére virgonc módon reagál a hosszan pörgethető a motor. Már alulról megfelelően húz a GT,

de akkor érzi magát igazán elemében, amikor amúgy emberesen kihúzatjuk. Autópályán nagyjából 150 km/óra a kényelmes utazósebesség, innen már nem érződik olyan rugalmasnak. Az biztos, hogy a motorhang “megkomponálásához” az Alfánál értenek a legjobban, a négyhengeres JTS harsány zenéje élményszámba megy. Bárcsak a sebességváltójuk is legalább ilyen jó lenne! Az ötfokozatú szerkezet karja meglehetősen hosszú, a kapcsolási utak sem rövidek, ráadásul a sportos váltásokat az akadozós járás sem támogatja. A GT feszesre hangolt futóműve remek úttartást biztosít, kanyarban bátran kell taposni a gázpedált ahhoz, hogy az autó orra elkezdjen finoman letérni az ívről – a vakmerő pilótákat egyébiránt “száműzhetetlen” menetstabilizáló elektronika teszi helyre. A hétköznapi forgalomban is elviselhető az Alfa, a kemény rugózás csupán a nagyobb úthibáknál érezteti hatását, a kisebbeket eredményesen simítja el a kocsi. Hatásos a blokkolásgátlóval, elektronikus fékerőelosztóval és vészfékasszisztenssel ellátott fékrendszer is, a nyomáspontja jól kitapintható, így pontosan adagolhatjuk az erejét. A kormány elegendő információt közöl az út és a kerekek kapcsolatáról, áttételezése pedig rendkívül direkt, mérnöki precizitással fűzhetjük ívről ívre a gépet. Közvetlensége miatt azonban óriási az Alfa fordulóköre, ami körülményessé teszi a megfordulást és a parkolást. Ugyancsak nehezítik a zsúfolt városi forgalomban való manőverezést az apró, csepp alakú tükrök, de a 120 ezer forintos tolatóradar megéri az árát, mert a magasra húzott farrész, az erősen döntött hátsó szélvédő és a vaskos C oszlop miatt hátrafelé nem a legjobb a kilátás. Annyi baj legyen! Ezt a kellemetlenséget elnézzük egy élményautózásra és Gran Turismo utazóautóként is helytálló járgánynak, nemde…?

Értékfokozás

A biztonsági és kényelmi tételekkel rendesen “megpakolt” Progression kivitelben a tesztelt 2.0 JTS motorral pontosan 7,7 millió forint az Alfa GT alapára. Ez közel egymillió forinttal több a 156-os hasonló felszereltségű és megegyező motorizáltságú változatánál. Ennyi tehát az exkluzivitás és a design értéke. Ám a kereskedő ceruzája könnyedén megszaladhat, amikor elkezdünk bogarászni az extralistán. Tesztautónk például közel tízmillió forintot kóstál.