A Brera megjelenése olyan, mint amikor a filmekben megjelenik méretre szabott elegáns fekete öltönyében a profi bérgyilkos, és még az amúgy nagyhatalmú és rettegett maffiavezér is reszketve köszöni meg, hogy a tömött borítékért cserében segít az apró probléma megoldásában. A Brera orvos és gyógyszerész tanácsa nélkül is nyugodt szívvel ajánlható kisebbségi komplexusban szenvedőknek: egy degeszre tömött borítékért cserében bárkiből csodálatra és tiszteletre méltó embert farag.
Mindenre képes
Masszív, ráadásul formájában és anyagában is tömör egységet alkot. Már a kilincs megmarkolásánál érezteti súlyát, minden ajtónyitás felér két egykezes fekvőtámasszal, vegyük a fáradságot, és nőnemű utasainkat
kíméljük meg az ajtó kezelésétől. Beülés után már nem kell erőltetni az izmokat, az ülések és a kormány is elektromosan mozgatható. A kormányoszlop alsó felére helyezett bütyök nyomogatására mind a négy irányban hihetetlen távolságokat tesz meg a kormánykerék. Problémásabb az ülés, a bordó bőrrel borított, retro hangulatban bordázott alkalmatosság optimális helyét nehezebb beállítani. Ha a legalsó állás megfelel, szerencsénk van, de végeláthatatlan viaskodás kezdődik, ha megpróbáljuk kicsit megemelni. Az a gond, hogy az ülőlapnak vagy az eleje, vagy a hátsó része mozog, így valójában nem lehet emelni, csak billenteni, azaz mindig kicsit ferdén fogunk ülni. Tovább nehezíti a
helyzetet, hogy messze mögöttünk van a biztonsági öv, így bekötése tekergő tornamutatványokat igényel. Viszont, ha leküzdöttük az akadályokat, pompás látványban van részünk. Vérpezsdítők a hosszú csövekbe rejtett műszerek, vizuális orgia a középkonzolon levő három kisebb visszajelző műszer, informatív az egérmozi. Már csak be kell helyezni az indítócsonkot a kijelölt lyukba, megtaposni a fék- vagy kuplungpedált, majd lenyomni és tartani a Start gombot, amíg be nem röffen a V6-os. Ez az a pillanat, amikor mindannyian elérzékenyülünk, és úgy érezzük, igen, az olaszok még mindig, le a kalappal. Fantasztikus a hangja, nem túl erőszakos, de nagyon mély basszussal gurgulázik, gázadásra pedig csodás morajlásba kezd. Borzongató, fülmeresztő, szerintem tízből kilencen szívesen tapossák csak a hangjáért. Induláskor érdemes is a megszokottnál kicsit jobban pörgetni, mert kemény a kuplung és a váltó, nem túl nehéz, viszont annál nagyobb blama egy kevéssé stílusos bakugrás kíséretében lefulladni. A hatfokozatú sebességváltó fura szerkezet, nagyon gyorsan lepörög az egyes, utána viszont egy olyan hosszú kettes következik, hogy elég akár 100 km/óra után felkapcsolni! 6,8 másodperc telik el százig, de nem érződik brutálisnak a 260 lóerő. Hiába, 1630 kg nagy tömeg, még egy széphangú V6-osnak sem örömünnep a Brera mozgatása. Még jó, hogy mind a négy kerék hajtott, különben gyorsan elfogynának az első gumik.
Farkas vagy bárány?
Fékezésnél is jobban járunk, ha számolunk a tetemes tömeggel. A kanyarokat is illik megkülönböztetett figyelemmel kísérni, mert a Brera
nem élményautó. Illetve az, csak nem manőverezési szempontból. Talán a futóművet fejlesztő mérnökök között voltak, akik kényelemre, voltak, akik sportosságra törekedtek és a két csapat nem jött ki egymással, mindenesetre a kanyarokban úgy viselkedik, mintha sértésnek venné az irányváltási szándékot. Kitolja az orrát, kelletlenül fordul, de még ennél is zavaróbb a billegés, amivel mozdulatainkat kíséri. Úthibákon ráadásul pattog, ráz, ami így együtt érthetetlen. Egy autóval vagy lehessen hatalmasakat kanyarodni, és akkor rázhat, vagy ússzon az aszfalt felett, ringjon, mint a bölcső, és akkor elnézzük a dinamizmus hiányát. Itt a két világ találkozása pont ellentétesen alakul, mintha a kemény rugókhoz különlegesen puha lengéscsillapítót párosítottak volna, így viselkedése egyáltalán nem sportos, de lassú tempónál sem olyan kényelmes, mint azt a körítés alapján elvárnánk. Tesztautónkon volt Sky Window, a hatalmas üvegfelületen beáramló fény kicsit kitágítja az utasteret. Kilátás szempontjából volt már jobb, szerencsére parkolásérzékelő szenzorok vigyáztak az orr- és farrészre egyaránt, s jó
hangot ütött meg a gyári hifi is. A 300 literes raktér is tágasabb, mint amire elsőre számítanánk, sikkes dolog Brerával hazavinni a nagybevásárlást, igaz, majd 13 millióért a Brera nem tipikus bevásárlóautó. Létezik belőle egy alapmodell is, 2,2 literes négyhengeressel, ugyanilyen külsővel, bő hárommillióval kevesebbért. Érzésünk szerint az jobb választás, a 3,2-es ugyanis pont a vezetési élmény terén gyengélkedik, egy szép basszus hang pedig nem biztos, hogy megér ennyi pénzt.
