A Scenic eddigi három és a Grand Scenic két nemzedékéből összesen ötmillió példányt értékesített a Renault, szóval igazi sikertörténetről van szó. Mindezt úgy érte el a márka, hogy egymás után jelentkeztek a gyártók hasonló felépítésű modellekkel – a típuspáros a kiélezett küzdelemben sem vallott szégyent. De mégis mivel tudná magára terelni a Renault a figyelmet, ha a hagyományos egyterűek iránt csökken a kereslet? Azzal, hogy minden eddiginél nagyobb szerepet kap a formaterv, és ennek érdekében mindent meg is tettek. Például alapból hatalmas, 20 colos felniket kapott az autó, de emellett említhetjük azt is, hogy 17 centire növelték a hasmagasságot (+4 cm). Mivel a kocsi teljes magassága csak másfél centit nőtt, könnyű összerakni, hogy a karosszéria „hasznos magassága” csökkent, ami egy egyterűnél nem éppen szerencsés. Mindenesetre meg kell hagyni, egy jó színválasztással a Grand Scenic nagyon is mutatós.
Ugyan az Espace erős kisugárzásával nem vetekedhet, egészen komoly kiállású a modell, amely 74 mm-rel hosszabb elődjénél. 4,63 méterével tehát egyáltalán nem kicsi, amikor beülünk a második sorba, mégsem érezzük, hogy tágasabb lenne. Nincs olyan térérzet, mint egy Citroën C4 Grand Picassóban, ami azért nagy kár, mert az ülések egyébként kényelmesek. Állandóan visszatérő kritika az egyterűeknél az ülések szerény formázottsága, a Renault-ban azonban elöl kényelmes, masszázsfunkciós fotelünk is lehet. Ami a negatívumokat illeti, a első üléseket úgy alakították ki, hogy hátul ülve egyszerűen nem fér be a lábfejünk alá, és a korábbi Scenicekkel ellentétben már nem különálló székekből áll a második sor. Bővítéskor ugyan a padlóba süllyeszthetők az ülések, de már nem vehetjük ki, mint az elődnél. Az sem mellékes, hogy az új modellnél csak a két szélen találunk gyerekülés-rögzítési pontokat, a felmenőnél bizony mindhárom hely isofixes volt. S hogy milyen leghátul ülni? Senki sem tud csodát tenni ebben a kategóriában, az alapáron kínált harmadik sori ülések gyermekeknek vagy kisebb termetűeknek ajánlhatók, és nekik sem hosszú távra. A csomagtér kapcsán fontos, hogy a Renault itt sem feledkezett meg a gombnyomásra ledönthető ülésekről (pl. Espace), illetve hogy öt üléssel 533 literes a kapacitás – ez a befogadóképesség szabadidős használatban tökéletes partnerré teszi az autót.
A vezetői környezetben semmi meglepetés nincs, a Megane-ból ismert elrendezés fogad, az ujjlenyomatgyűjtő középkonzollal, amely a nagy, tabletszerű érintőképernyő ellenére sem kelt értékes hatást. Igazából sokkal nagyobb probléma, hogy lassan reagál a parancsokra, és a menü struktúrája sem feltétlenül logikus. Még szerencse, hogy a hőfokszabályozásnak meghagyták a tekerőgombokat… Azt meg kell hagyni, hogy rekeszből nincs hiány, itt nem lesz olyan probléma, hogy nincs hova tenni a telefont vagy az üdítőspalackot. Piros pont jár azért, hogy a Renault visszahozta a Scenic II-es csúsztatható, középkonzoli tárolóját, ami nagyon hasznos lehet. Említésre méltó a fiókos kesztyűtartó is, ami sokkal több holmit tud befogadni, mint a hagyományosok. Hátránya is van azért, mert a nyitásához jókora hely kell, ha valaki ül az anyósülésen, bizony nem egyszerű művelet.
A Renault nem a nagy lökettérfogatú motorok korát éli, a benzines palettán csak az 1,2-es, turbós blokk szerepel, 115 vagy 130 lóerővel. Utóbbi városban kellő dinamikával mozgatja a méretes karosszériát, már 1500-as fordulattól elkezd húzni, egyedül azzal kell számolni, hogy a gázpedál lenyomása után tétovázás jön, és csak utána érkezik a nyomaték. A csendes, kulturált járású blokk igazából városon kívül éri el határait, és ehhez nem kell öt vagy hét személynek bent ülni. A fogyasztás a Grand Scenic méretének fényében korrekt, de azzal számolni kell, hogy míg városban 7,5-8,0 literrel is beéri, autópályán 9,0 liter körül kér 100 kilométerenként. Egyébként a nagy felni fekvőrendőröknél érezteti hatását, a rugózás lehetne egy fokkal lágyabb. Hosszú utakon maximum szerényebb szélzajnak örülnénk, főleg a tükrök felől szűrődik be a kelleténél több zavaró hang.
A Scenic és a Grand Scenic technikai szempontból teljesen naprakész, hiszen a kategóriában egyedüliként ad alapáron gyalogosfelismerős (7-60 km/óra között aktív) vészfékrendszert, de említhetjük a sávtartót vagy az automatikus reflektorkezelést is. A 6,59 millió Ft-os, 130 lóerős bázismodell felszereltsége tartalmazza az automata klímaberendezést és a tempomatot is. A konkurensek árait figyelembe véve korrekt ajánlat a Grand Scenic, ráadásul a kistestvér „sima” Scenichez viszonyított 400 000 Ft-os felára sem vészes.
Tetszett
• divatos megjelenés
• ár-érték arány
• kényelmes ülések
Nem tetszett
• az elődhöz képest kevésbé tágas
• korlátozott középső ülőhely (2. sor)
• „ujjlenyomatgyűjtő” középkonzol
Összegzés
Továbbra is jó vétel a Grand Scenic, de az előző generáció több szempontból is praktikusabb volt. Az 1,2-es, turbós benzines azoknak ajánlható, akik keveset autópályáznak, oda az erő kevés, a fogyasztás sok.
Renault Grand Scenic TCe 130
Összlökettérfogat: 1197 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbó
Max. teljesítmény: 96 kW (130 LE) 5500/perc
Max. forgatónyomaték: 205 Nm 2000/perc
Hossz./szél./mag.: 4634/1866/1655 mm
Tengelytáv: 2804 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1602/1596 mm
Fordulókör: 11,4 m
Saját tömeg/teherbírás: 1430/591 kg
Csomagtér: 533/1737 l
Üzemanyagtank: 53 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 11,9 s
Max. sebesség: 188 km/h
Város/országút/vegyes: 7,5/5,3/6,1 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 136 g/km
A modell alapára: 6 399 000 Ft (Energy TCe 115)
A tesztelt verzió ára: 6 599 000 Ft
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
