Nem sok típus váltott annyiszor arculatot, ahányszor a Renault kompaktja. Minden generációja más és más oldalról próbálta eltalálni a vásárlói igényeket, de a nagy igyekezet közben valahol mindig elveszett a lényeg. Talán a változó korszellem, talán az árazás az oka, hogy az eladásai és a hírneve sem sínylették meg a franciás kísérletező kedvet, így végre eljött az idő, amikor a Megane név egy minden eddiginél versenyképesebb autó hátára kerülhet. Érdemei elismerése mellett ráfért a teljes megújulás, amit a Renault–Nissan CMF padlólemeze hozott el.
Kicsi és jó fogású a kormány, kényelmes a könyöklő, szépen szól a hifi. Fotó: Hilbert Péter Bár nagy újdonság a Talismanban már kipróbált négykerékkormányzás, az importőr most egy életszagú alapmodellel lepett meg minket. Szó szerint, ugyanis így az autó képességeivel és nem az extráival szerettette meg magát, kezdve a formatervvel, ami szerencsésen vegyíti a korábbi generációk stíluselemeit. Hagyományos, mégis extravagáns, belesimul az utcaképbe, de elég feltűnő ahhoz, hogy a francia autók barátai jól megnézzék maguknak. Látványos az új, LED-es nyúlvánnyal kiegészített fényszóró, bár a nappali menetfény nem fut a tompított köré, mint a nagyobbik testvérnél. Az emblémáig érő hátsó lámpákban azonban már alapállásban is világítanak a diódák. Eltalált arányai, masszív felépítése sportosságot és stabilitást sugall, még a dísztárcsák is szépen befedik a csillag alakú felnit, mintha csak könnyűfém kerekek lennének.
Sportos a vezetési pozíció, puha, mégis jól tart az ülés. Kompaktokra jellemző a hátsó térkínálat, kicsik az ablakok Az igazi megdöbbenést az utastér váltja ki: kialakítása, ergonómiája, anyaghasználata messze felülmúlja a várakozásainkat! Műszerfalának alakja és puha műanyagja is a Golfra rímel, de az egész mit sem érne a Volkswagenhez mérhető összeszerelési minőség nélkül. Ha bekötnék a szemem, legfeljebb a Renault-kban megszokott, kemény, selyemfényű műanyag felületeken „bukna le”, melyek a szemnek és a kéznek is kellemesebbek a rücskös, wolfsburgi burkolatnál. Nem csak a kidolgozás, az üléspozíció és a kormányszög is a VW-konszernes autókra hasonlít, és egy kis BMW-s hangulatot is sikerült belecsempészni, szorgalmas koppintó helyett mégis inkább lelkes tanítványnak tűnik. Minden jó tapintású és finoman működik, ami a kezünk ügyébe kerül, legfeljebb a magas és nem túl kellemes fogású, gyors kapcsolásnál akadó váltót érheti kritika. A beltér leggyengébb pontja – akárcsak a Talismanban – a toast kenyérre hajazó középkonzol. Nem azért, mert az érintőképernyőt a belépőmodellben fizikai gombok pótolják, hozzám még közelebb is állnak, a szükségmegoldású kijelzőt viszont a műszerek közé beépített panel is messze lekörözi. Nem szólva a szellőzésről, ahol a befújás irányát egy tárcsával, intenzitását gombokkal szabályozhatjuk, a hőfokot pedig bármilyen támpont nélkül egy csúszkán lőhetjük be. Digitális műszeregység helyett analógot, elektromos helyett szintén hagyományos kéziféket, kártya helyett bicskakulcsot kapunk. Valójában egyik hiánya sem fájó, hiszen az órák igényesek, van emelkedőn elindulást segítő rendszer, a kártyánál pedig a kulcs is jobban elfér a zsebben.
A raktér mérete kedvező, magas pereme kényelmetlen Elindulás után rögtön feltűnik, hogy valami hiányzik: nem más, mint a zaj. A kiemelkedő hangszigetelés a Talismanban valamiért nem tűnt fel, de mindenképpen nagyobb kategóriás autókra jellemző ez a süketszoba-hangulat. A 90 lóerős 1.5 dCi hangját is csak lehúzott ablaknál lehet hallani. Maga a komfort is meggyőző, könnyű kezelhetősége mellé egyszerre kényelmes és feszes rugózás tartozik, ebben a kategóriában ritka az ennyire kevés kompromisszumot kívánó vezethetőség. Kormányzása élénk és pontos, az autó egy tömbként kanyarodik.
Eco módban is dinamikus a 90 lóerős dízel A jól ismert dízel – ha ereje nem is bőséges – a hatfokozatú váltóval alapmotornak több mint elegendő. Nem egy rakéta, de autópályán sem jön zavarba, 90-nél 1500-at, 130-nál 2500-at forog a főtengely, 5,0 literes tesztfogyasztása passzol a karakteréhez. A Megane futóművében és fékjeiben még olyan komoly tartalékok vannak, hogy az előre sejteti a GT és RS modellek tudását. Most némileg háttérbe szorult a praktikum, a könnyű, de vaskos biztonsági karosszéria enyhe bunkerérzetet kelt, a körkörös kilátást is rontja, ezen a kicsi ablakok és tükrök sem segítenek. Helykínálata nem bőséges, de megfelelő, akinek tágasabb utastérre és nagyobb raktérre van szüksége, a kombiban vagy a Scenicben találja meg. Világos, hogy most a vezetési élményre és a komfortra koncentráltak, amiben jelenleg a kategória egyik legjobbja, igazi alapvetés lett.
Kissé túlzóak, de szépen világítanak a lámpák, korlátozott a hátralátás Tetszett
• általános minőség
• jó vezethetőség
• takarékos dízel
Nem tetszett
• vaskos karosszéria
• esetlen középkonzol
Összegzés
Sokan próbálkoztak már vele,végül a Renault-nak sikerült a legjobban a „németautó-imitáció”, úgy, hogy ezért saját stílusát sem kellett feláldoznia. Alapmodellként is meggyőző kompakt az új Megane. Amiben nem kiemelkedő, abban egyszerűen jó. Autónak és vételnek is ideális.
Renault Megane 1.5 dCi
Összlökettérfogat: 1461 cm3
Hengerek/szelepek: S4/8 turbódízel
Max. teljesítmény: 66 kW (90 LE) 4000/perc
Max. forgatónyomaték: 220 Nm 1750/perc
Hossz./szél./mag.: 4359/1814/1447 mm
Tengelytáv: 2669 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1591/1586 mm
Fordulókör: 11,8 m
Saját tömeg/teherbírás: 1280/561 kg
Csomagtér: 384/1247 l
Üzemanyagtank: 47 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 13,4 s
Max. sebesség: 174 km/h
Város/országút/vegyes: 4,2/3,4/3,7 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,0 l/100 km
CO2-kibocsátás: 95 g/km
A modell alapára: 4 790 000 Ft (1.6, 114 LE)
A tesztelt verzió ára: 5 290 000 Ft
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
