A sportos autóiról ismert és méltán elismert Honda manapság azon iparkodik, hogy sokoldalúságát hangsúlyozza. Az új Civickel bizonyították, hogy a alsó-középkategóriában képesek családias autóval is előrukkolni, míg a hetedik generációs Accord a prémiumautók közé igyekszik beverekedni magát. Na és a roveres időszak után – a Civic személyében – újra kapható dízelmotoros Honda! Őszintén szólva már éppen itt volt az ideje, mert bármennyire ötletes is az ötajtós Civic térkihasználása és kifinomult a technikája, azért egy korszerű, takarékos dízelmotor nagyon hiányzott a választékból. Annál is inkább, mert Nyugat-Európában tombol a dízelláz, egyre nagyobb teret hódítanak az öngyulladásos egységekkel felszerelt modellek. Mivel a Hondának sietős volt a dolog, viszont nem volt saját motorja, az Isuzuhoz fordult segítségért. A földitől kapott technikából tulajdonképpen egyedül az 1,7 literes blokkot vették át érintetlenül, majd a két márka fejlesztőgárdája összedugta a fejét és vadonatúj hengerfejet, változó geometriájú turbófeltöltőt, valamint közös nyomócsöves befecskendező rendszert tervezett a motorhoz.

Felpörgetve izmos

A 100 lóerős teljesítményt és 220 Nm-es forgatónyomatékot biztosító egységet amolyan hondásan sportos karakterisztikával ruházták fel. A Civic 1.7 CTDi tipikusan olyan autó, amit izmosnak érez az ember. Kezdetben meglehetősen haloványan muzsikál az erőforrás, majd 1800-as fordulat környékén becsülettel nekilódul, ha pedig tovább nyüstöljük, még inkább megjön az életkedve. Ám éppen ezért a motort érdemes jó alaposan kihúzatni, mert alacsony fordulaton szinte megtorpan az autó – nehogy előzésnél fogyjon el az erő! Az egység egyébiránt pillanatnyi késéssel reagál a gázpedál utasításaira, de élénken pörög fel. Miután ráéreztünk a kocsi vezetésére, nagyszerű partnernek bizonyul a Civic. Autópályán könnyedén tarthatjuk a 130-150 km/órás utazósebességet, míg városi forgalomban az ötfokozatú, manuális sebességváltó rövid áttételezésének köszönhetően kellően fürge a gép. Emiatt viszont dízeles autótól szokatlanul sokat kell a váltókarért nyúlni. Ez persze nem nagy baj, hiszen a kormány közelébe, a középkonzolra helyezett “joystick” kiválóan megvezetett és rövid úton kapcsolható, csak hondás mércével kicsit akadósan jár a kulisszában.

Csiszolandó

Annak ellenére, hogy a motort dolgoztatni kell, a fokozatok pedig közel esnek egymáshoz, a fogyasztással elégedettek lehetünk. Tesztünk alatt 5,8 literes átlagot produkált a Honda. A dízelmotorok futáskultúrájáról azonban van még mit tanulniuk a japán mérnököknek. Egyenletes sebességgel haladva, részterhelésnél ugyan megfelelően csendes az erőmű, azonban hidegindításkor vagy erőteljes gyorsításnál hallatja nyers orgánumát, a kormánykeréken pedig némi vibráció is érezhető. A futómű hangolása jól passzol a hazai útviszonyokhoz, s orrnehézsége miatt biztonságosan alulkormányozott a dízeles Civic. A négy tárcsafék határozottan lassítja a kocsit, erejük pontosan adagolható, és szériafelszerelés a blokkolásgátló, valamint az elektronikus fékerőelosztó. A tekintélyes helykínálaton és a furfangos részletmegoldásokon kívül légkondicionáló, elektromos ablakemelők és tükrök, továbbá CD-s rádió emeli az utasok komfortérzetét, biztonságukat pedig öt darab fejtámla és hárompontos öv, valamint négy légzsák vigyázza – ráadásul mindez alapáron.

Ártalány

Az 1,7 literes CTDi turbódízel motort hazánkban kizárólag az ötajtós Civichez és egyetlen felszereltségi szinttel kínálja a Honda. A közel 4,5 millió forintos vételár a versenytársakéhoz viszonyítva kissé soknak tűnhet, bár a hasonlóan felszerelt, 1,6 literes benzines kivitel mindössze 140 ezer forinttal olcsóbb.