A tengelykapcsoló, köznapi nevén kuplung feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a motor főtengelye és a váltó behajtó tengelye között. Működésének lényege, hogy ez a tengelykapcsolat oldható és létrehozható legyen. Ezt mozgó és súrlódó alkatrészekkel oldották meg, amelyek természetszerűleg kopnak. A nagymértékű kopás az alapfunkció ellátását nehezíti, ami az autó üzemképtelenségét okozhatja.
Az üzemzavart okozó kopás azonban normál használat esetén nem egyik napról a másikra alakul ki, így van idő észrevenni a hibát, vagy az időszakos ellenőrzések során csekkolni a tengelykapcsoló állapotát. Az autó többféleképpen jelezheti, hogy baj van a tengelykapcsolóval. A kopott vagy megégett felületű tárcsa miatt csúszhat a kuplung. Ez annyit jelent, hogy a kuplungpedál kinyomása nélkül, tehát oldás nélkül is fel-felpörög a motor nagyobb terhelésnél, jellemzően magasabb sebességfokozatban egy-egy pillanatra. Ilyen leginkább akkor fordul elő, ha valaki túl sokat csúsztatja a kuplungot, vagy a tengelykapcsoló nagyobb terhelést kapott – például túl nagy teher vontatása után. Szintén a csúszófelület kopására utalhat, ha már nem emel ki rendesen a tengelykapcsoló, azaz nem oldja a tengelyek közötti kapcsolatot. Ekkor nehéz a váltót fokozatba kapcsolni, illetve a váltás rántással, reccsenéssel jár. Autótípustól függően a pedál fogáspontja is árulkodhat a kopásról. Előfordulhat, hogy foltosan kopik a tárcsa, ekkor a kuplung ráz, az indulás vibrációval jár.
A kuplungtárcsának persze más baja is lehet. Körben, a sugárra merőleges irányban kis rugókat építenek be a gyártók, ezek feladata, hogy a tengelykapcsolat létrehozásakor fellépő dinamikus terhelést csökkentsék, így mérsékelve a hajtáslánc igénybevételét. Ha ezek a kis rugók törnek, egyrészt fura zörgő hangot is hallatnak váltáskor, illetve az indulás rángatással járhat. Mindemellett a kuplungszerkezet is elromolhat. Az ebben lévő sugarasan elhelyezett laprugók feladata a kuplungtárcsa lendkerékhez szorítása. Ha ezek a rugók törnek, fáradnak, akkor is jelentkezhet a tengelykapcsolóban tapadásvesztés, vagy nehéz működtetés. A kiemelő villával ritkábban van gond, ha ez törik, az autó használhatatlan. Jellemzőbb a kinyomócsapágy kopása, ez hangosan búg, ha a kuplungot kiemeljük, és elhallgat, ha felengedjük a pedált – a váltót üresbe téve lehet így tesztelni. A váltáskori csörrenő hang is a csapágyhibára utalhat. Előfordulhat, hogy egyre nehezebben működtethető a tengelykapcsoló, fokozott izommunkával jár a pedál kinyomása. Ennek általában az az oka, hogy a kinyomócsapágy hüvelye és persze a csapágy belső gyűrűje megkopik. Amint játéka lesz, minden kiemeléskor erősen koptatják egymást – de általában a keményebb felületű csapágyfém nyer, és a hüvely kopik jobban. Minél nagyobb a kopás, annál inkább fennáll a jelenség. Javítása nélkül pedáltengelytörés is előfordulhat, ami szintén azonnali üzemképtelenséget jelent.
Ha azonosították a hibaforrást, érdemes mielőbb cselekedni. Ha marad a kopott tárcsa, azon a kopóréteget fogó szegecsek fejmagassága kiemelkedhet az elkopott tárcsafelület mögül, a lendkerék felületén bemaródásokat okozva. Akkor bizony azt is cserélni kell. Normál autóhasználat mellett, elsősorban benzinüzemű gépkocsik esetén a kettőstömegű lendkerék két kuplungcserét is túlélhet, „kiadhatja” az üzemideje. A normál lendkerék pedig élettartamot is kiszolgálhat.
A kuplungcsere se nem olcsó, se nem gyors mutatvány. Az elterjedt típusok esetén is fel kell készülni egy, a munkadíjjal együtt legalább 70 000 forintos költségre. A ritkább, vagy 10 évesnél fiatalabb autók tulajdonosai nagyobb összegre számíthatnak. A javításhoz a motort és a váltót szét kell húzni, de egyre kevesebb az olyan autó, amelyben a kuplungcsere a váltó, vagy a motor kiemelése nélkül megoldható. Bár gyakorlott szerelőknek ez nem jelent gondot, mindenképp növeli a javítás munka- és időigényét. Rendszerint minimum egy napot kérnek rá a szervizek.
