A jobb minőségű tágulási tartály is 10 000 forint alatti összegbe került az utcáról belépve az autósboltba. A beszerelése sem egy nagy varázslat, így ez egy olyan művelet, amit minimális műszaki érzékkel és szerszámkészlettel is vállalhat, aki kedvet érez hozzá. A tágulási tartálynak három nagy ellensége van: az első az öregedés. Mivel műanyagból készülnek, azok a korral kiszáradnak, hajlamosak lesznek a törésre-repedésre, az anyaguk pedig besárgul. Utóbbi miatt szemrevételezéssel ellenőrizhetetlenné válik a hűtőfolyadék szintje, a repedéseknél pedig szivárgás alakul ki, ami folyadékvesztést okoz. A tartályok második ellensége az autótörés: baleset esetén a sérülékenyebb helyen lévő tartályok is törnek, repednek. A harmadik ellenség képében a belső lerakódások jelentkeznek, ami elsősorban a bonyolult belső terű tartályokat érinti: az ilyeneket például egy hengerfejhiba (kenőanyag kerül a hűtőközegbe) kivégzi. Esetünkben ez utóbbi történt, valamint némi öregedés, sárgulás. A folyadékszint ellenőrizhetetlen lett a sapka levétele nélkül, ráadásul az elektromos szintjelző sem működött, mert elmocskolódott az érzékelő.
Mivel üzemmeleg állapotban a motorok hűtőrendszere nyomás alatt van, így melegen tilos a tartály fedelét lecsavarni, mert forrázó élmény lehet az eredmény. Várni kell, hogy lehűljön a motor, addig elő lehet venni a szükséges szerszámokat, megnézni, milyen csavarok rögzítik a tartályt, milyen bilincsek fogják a csöveket, és hol van elektromos csatlakozó a tartályon. Érdemes odakészíteni a folyadék felfogására edényt, valamint rongyokat, és nagyon jó szolgálatot tesz a műhelycsipesz, annak hiányában pedig olyan átmérőjű csavar, amivel bedugható a lehúzott csővég, így gátolva a hűtőközeg nagy mennyiségben történő távozását a rendszerből. A tágulási tartály elméletileg a hűtőrendszer legmagasabban elhelyezett részegysége. Így minimális folyadékveszteséggel lehet számolni.
Elsőként megmozgattam a bilincseket, majd lehúztam a felső csövet – ezt le is csipeszeltem. A cső félrehajtásakor érdemes arra ügyelni, hogy a csővég magasabban legyen a motor többi részénél, így nem jön ki folyadék. Ledugózni, lecsipeszelni mégis érdemes, mert a többi csövet mozgatva, amint nyomásváltozás lép fel a rendszerben, úgy szoríthatunk ki folyadékot a nyitott csővégen át. Ezután eltávolítottam a rögzítőcsavarokat és a tartály alá nyúlva az elektromos stekkert, majd letekertem a tartály sapkáját, és az odakészített edénybe csurgattam a benne lévő folyadékot – amennyit így tudtam. Ezután húztam le a tartályról az alsó csövet, amit előzőleg szintén lecsipeszeltem. A tartályból az odakészített edénybe kiöntöttem a maradék folyadékot, a teljes akció minimális folyadékvesztéssel járt – amit a géprongyok felfogtak. Megnéztem a csövek állapotát, amelyek fala lerakódástól, mocsoktól terhes – a hengerfejhiba öröksége, ráadásul a javítást végző szerelő nem mosta át a rendszert a feltöltés előtt. Ehhez képest csoda, hogy a lefejtett folyadék szinte tiszta volt, de nem annyira, hogy vissza is töltsem. Mindenesetre adott a következő feladat, a rendszer átmosása. De vélhetően ennyivel nem fogom megúszni, mert a hűtő, a radiátor lerakódásait hatékonyan eltávolítani a hűtőrendszer összeszerelt állapotában a lehetetlen küldetés kategóriába sorolom.
Az új tartályt beszereltem, előbb csatlakoztattam az elektromos stekkert, majd behajtottam a rögzítőcsavarokat. Ezután a csővégekre ráhúztam a csöveket és rögzítettem a rugós bilincseket. Feltöltöttem a hiányzó bekevert fagyálló folyadékot, majd az eltakarított eredeti sapkát is a helyére csavartam, új nem járt a tartályhoz – mivel ez nem csak egy sima kupak, a rendszer túlnyomását képes elereszteni. A kíváncsiság munkált bennem, vajon milyen lehet a kiszerelt régi tartály belülről, így a közepén szétfűrészeltem a tartályt. A látvány megdöbbentő volt, vastag lerakódás mindenütt! Mivel a tartály belül több részre rekeszelt, az ide felhordott trutymó mindenhová befészkelte magát, nem csoda, hogy megvakult az elektromos szintjelző is. De a látvány alátámasztotta a rendszer átmosásának szükségességét, amire hamarosan sort kerítek.
