A rozsda az autók ősellensége, és bár a gyártók sokat tettek ellene az utóbbi évtizedekben, mégis jelen van. Főleg az idősebb, tíz év feletti autókon bukkan fel, de akár pár hónapos autókon is megjelenhet, ha valahol sérült a bevonatrendszer, például kőfelverődés által. Erős korrózió lehet az eredménye a balesetes múltú autók hanyag javításának is, a rosszul felépített bevonatrendszer és a lakatolási hibák (például szellőzőnyílások lezárása) okán. Így tehát továbbra is téma a rozsda, annyira, hogy nem csak a kisipar foglalkozik vele.
Korábbi számunkban beszámoltunk a Loctite és a Teroson cégek karosszéria-javítóipari fejlesztéseiről, most ki is próbáltuk néhány új anyagukat. A próbadarab egy balesetes múltú autó javított hátsója. A rosszul illesztett hátsó lámpák miatt beázó csomagtartó és a hanyagul felépített bevonatrendszer miatt a víz utat talált az acélhoz, s több ponton erős (a fém teljes vastagságán átjutó), más részeken felületi korróziót okozott.
A rozsdagyilkos és a folyékony fém
Elsőként letisztítottuk a felületet, a lényeg a kosz, a vastag rozsda és a lemálló festékréteg eltávolítása. Mivel rozsdaátalakító szer bevetésére készültünk, nem kell tisztára csiszolni a fémet – egyes részeken nem is lehetett, mert átszakadt volna a lemez. A drótkefézést követően kiporszívóztuk a csomagtartót, hogy ne maradjon szennyeződés a munkafelületen. Ezt követően jöhetett az első csodafegyver, a „rozsdagyilkos” bevetése! Ez egy fehéres színű, korszerű, vízbázisú anyag, amelyet ecseteléssel kell felhordani a rozsdás területre. A rozsda vas-dioxidját vas-trioxiddá alakítja, amely egy stabil vegyület, ezáltal megáll a korrózió. Majdnem az egész csomagtartó alját kezelni kellett, annyira kiterjedt már a rozsdásodás. A szer hatásának gyorsításához hőpisztollyal melegítettük a felületet, így látványos volt az eredmény.
Odáig rendben, hogy eltüntettük a barna pestist, viszont több ponton már átrozsdásodott a lemez, így ki lehetett látni az autóból. Itt újabb anyagot vetettünk be, nevezetesen a folyékony fémet. Ez egy kétkomponensű, nagy réskitöltő képességű, acéltartalmú epoxiragasztó. Öt perc alatt megköt, így az elkeverés után gyorsan kell dolgozni és szobrászkodni. A nagyobb lyukaknál előbb a széléről indulva érdemes a kitöltést kezdeni, rögtön a lyukba tunkolva csak kicsepegtetjük a túloldalon. Kívülről befelé haladva a már megkötő részhez illeszthetjük a friss anyagot, így eltüntethetők a lyukak.
A javítási folyamat következő fázisa a felületvédelem kialakítása. Ehhez nem a klasszikus alapozó/fedőfesték módszert választottuk. Helyette többfunkciós varrattömítőt használtunk. Ez az anyag alváz- és kőfelverődés-védőként, súlyánál és vastagságánál fogva pedig hangszigetelőként is alkalmazható, nem véletlen az elnevezése. A felhordásához nagynyomású, speciális pisztolyt kell használni, amellyel a nyomás beállításával, a szórófej típusának kiválasztásával lényegében tetszőleges szórásminta alakítható ki.
Nem kell feltétlenül szakműhelybe rohanni
Az anyagot az „ápol és eltakar” elv alapján a rozsda által jobban sújtott hátsó részekre hordtuk fel, ahol a fémfelület rücskössé vált, illetve ahol a lyukfoltozást is végrehajtottuk. A súlyos anyagból a teljes kartust felfújtuk, de így sem fedtük be az egész csomagtér alját. Jöhetett a következő anyag, amely „spay” kiszerelésű. Ez szintén egy nagyon jó tapadóképességű, műgyantatartalmú, rugalmas felületű, de az előbbinél vékonyabb anyag – szintén jól használható a karosszéria külso felületén, kőfelverődés elleni védelemre. A második anyagból is felment az egész spray tartalma. A kötési idő itt már hosszabb, mint az epoxiragasztó esetén.
Érdemes még az árat is megemlíteni, az elvégzett munka 15 000 Ft körüli anyagköltséggel jár, plusz a munkadíj. Azonban ugyanez karosszérialakatosnál minimum 40 000 Ft-ba és több napi munkába került volna. Megjegyezném továbbá, hogy ezt a javítási módszert csak olyan részeken alkalmazzuk az autóban, amelyek nem töltenek be teherhordó, tartó funkciót, ha lényegi rész rozsdásodik, ott csak a flex és a hegesztőpisztoly segíthet.