Nemrégiben ismét egy defektjavítós autóval sikerült összeszedni egy gumisérülést. Gyorsan eresztő fajta volt, de nem vágott, hanem szúrt sérüléssel. Utólag sikerült megtalálni a talajból kiálló betonvasat, ami átszúrta a gumi futófelületét. Mivel a nap már lemenőben volt gyorsan kellett cselekedni. Előbb leállás sík területre a meredek utcából, ekkor még kb. 1 bar nyomás volt az abroncsban – a fedélzeti guminyomás-ellenőrző rendszer pontosan dolgozott.
Az autóhoz mellékelt defektjavító készlet egyértelmű „képregénnyel” mutatta meg, mit kell tenni. A tömítőanyagos palackot rátekerni az elektromos pumpa csatlakozójára, a szelepe pedig átszúrja a palack záró fóliáját. Ezután a tömlőt csatlakoztatni a gumiabroncs szelepéhez, majd indulhat a fújás. Az addigra teljesen leeresztett kereket huzamos, jó hat perces pumpálással sikerült felemelni az ájult állapotból, mert az abroncs folyamatosan vesztette a lassan felépülő nyomást. Be az autóba, indulás, odébb gurulás – ez bevált gyakorlat a defektjavítóknál, esetünkben azonban nem csökkent a nyomásvesztés üteme. Így többszöri pumpálással sikerült a hazáig még megteendő két városi kilométeren túllenni. Minden kényszerpihenő helyén fehér maszatot hagyott maga után a kocsi, amelynek a kerékjáratát alaposan összemocskolta a tömítőanyag. Másnap reggelre teljesen leeresztett az abroncs. Át kellett szervezni a napot – ne feledjük, egy defekt miatt –, egy újabb felpumpálással azért megpróbálkoztunk. Két lehetőség volt: vagy elsántikálni fújásokkal az első gumisig, vagy kihívni egy autómentőt. Az utóbbi mellett döntöttünk, mert nem akartuk tönkretenni a gumit, és a nem folyamatos üzemre tervezett kis elektromos pumpát sem.
Egy óra múlva már a bevált gumisműhelyben szerelték le a trélerrel elszállított autó kerekét. A szúrás helye gyorsan meglett, elég volt felfújni az abroncsot, majd jöhetett a szerelés. Ilyenkor „örülnek” a gumisok a defektjavítónak, merő fehér lé minden. De sebaj, letakarították a felnit, kimosták a gumit, amelyet ezután javítottak. Teljesen átlagos defekt: mondták. A kérdésre, hogy miért nem tömített a javítókészlet, az a lehetséges verzió született, hogy talán nem volt elég meleg a gumi, vagy többet kellett volna menni. Mivel ez nem volt kielégítő, mert korábban sikerültek az ilyen útszéli javítások, kérdésünkkel felkerestük a defektjavító készlet gyártóját. Ők közölték, hogy nem tudják, mi történt, így nincs megoldás, még az is lehet, hogy lejárt a szer felhasználhatósági ideje – féléves autóban. Így nem maradt más hátra, mint nekünk kitalálni az eredménytelenség okát.
A gyártó maximum 5 mm átmérőjű lyuk tömítésére adja az anyagot, így elmentünk lemérni a bűnös vasdarabot, amelynek az átmérője hajszállal 5 mm alatti. Hát akkor tekintsük azt oknak, hogy túl nagy volt az okozott sérülés. A tapasztalat mindenesetre az, hogy nincs jobb a teljes értékű pótkeréknél, amit kiegészítünk egy defektjavítóval, de csak az elektromos pumpa miatt. Így a lassan eresztő gumit felfújhatjuk, hogy elmenjünk a gumisig, a gyors nyomásvesztésű, vagy javíthatatlan abroncsú felnit pedig kicserélhetjük.
A probléma megoldásához és cikkünk elkészítéséhez az Y2000 Kft. nyújtott segítséget.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
