A NÉMETEK SEM SZENTEK
Bejelentkezett a szervizbe egy autótulajdonos, a kérése az volt, hogy a Németországban frissen vásárolt fiatal használt autóját, egy Toyota RAV4-est nézzék át a szerelők. Az autót emelőre tették, majd leszedték a kerekeket. Rögtön lett nagy csodálkozás, mert mind a 4 kerékagyat, féktárcsát, és az összes ott lévő alkatrészt ezüst festékkel vastagon lefújva találták. Bizonyára az volt az indíttatása az előző tulajdonosnak, hogy a könnyűfémfelni résein át ne lásson rozsdás részleteket a kocsi után érdeklődő vevőjelölt. A titkolózásnak volt alapja, kopott volt a tárcsa, vékony a fékbetét, kiszáradva mállottak a gumikarmantyúk, rozsda rágta a fékdugattyúkat. A feladat így egyértelmű volt, rendeltek a kocsihoz új tárcsákat és fékbetéteket (előre és hátra is), és amíg vártak az alkatrészre, szétszereltek és megtisztítottak mindent, a rozsdától és a festéktől is. Az autót összerakták, a már jó fékeken csak az maradt ezüst árnyalatú, aminek annak kell lennie. Tanulság, hogy a nyugati autópiacokon ugyanolyan alapossággal kell átvizsgálni a kiszemelt autót, mint itthon.

NEHÉZ LEMOSNI A KEREKET
A szóban forgó autószerviz egyben gumiszerviz is, így gyakorta térnek be a gumiabroncsot vagy a felniket érintő kérdésekkel. Az autótulajdonos kérte, hogy nézzék meg a kocsit, mert ragacsos mocsok van a felnin, amit alig tud lemosni. Lekerült hát a koszos kerék a kerékagyról, és nem kellett sokáig gondolkozni, hogy mi okozta a szennyeződést: a fronthajtású autó féltengely gumiharangja adta meg magát. Vélhetően gyakoribb ellenőrzéssel meg lehetett volna akadályozni a teljes szakadást, de ennél az autónál ez nem történt meg. A megelőzés során, ha már repedezett a gumiharang, megérett a cserére, nem kell megvárni, hogy kiszakadjon. A szakadás sem „teljeskörű” szokott lenni, elsőre kisebb repedések alakulnak ki, ahol már kijut valamennyi kenőanyag – na de nem ennyi, mint ennél a kocsinál! Így nem kellett unatkozni a szerelőnek, amíg megérkezett az új gumiharang, viszont biztosan gyorsabb volt letakarítani a felnit az ipari oldószerrel, mint otthon a tulajnak a zsíroldó mosogatószerrel. A kocsit összerakták, sem a munka, sem a harang nem volt drága, csupán pár felnitisztító spray ára.

OLAJFOLT A KOCSI ALATT
Elméletileg az autógyártók azért is szerelik fel a kocsikra a műanyag haspajzsokat, hogy akár kenőanyag, akár hűtőfolyadék, vagy üzemanyag szivárgás esetén ne jusson közvetlenül a természetbe a helyéről távozó folyadék. Hát a szóban forgó autóról már elhagyták a haspajzsot, miként szokott lenni a 10+ éves használt autók esetén. Így feltűnt a tulajnak a minden parkolás után az aszfalton hagyott friss olajpaca. Ezért hát behajtott a szervizbe, hogy keressék meg az olajfolyás forrását. Ez sem volt bonyolult feladat: az autót megemelve, a karteren az olajnyomok nem vezettek messzire, csak az olajleeresztő csavarig. Ennél a csavarnál távozott a kenőanyag. Mint a kocsi tulajdonosa elárulta, két héttel korábban egy másik szervizben végezték el az olajcserét. Rekonstruálva az esetet a szerelőnek nem volt kedve (vagy nem volt tudomása róla, hogy így kell cselekedni) új olajleeresztő csavart rendelnie a kocsihoz. Ugyanis elméletileg olajcserénként illik a csavart is lecserélni, nem is annyira a csavar, mint az azon lévő lágy anyagú alátét miatt. Ez az alátét felelős a csavarnál a tömítettségért. Az első használatkor a meghúzás során a fém alátét „meglapul”, nekipréselődik az olajteknőn lévő olajleeresztő nyílás fészkének, úgy tömít, hogy deformálódva átveszi a felfekvő felület torzulásait (ezek általában szemmel nem láthatók). A működése miatt könnyen előfordul, hogy újabb használatkor, mivel már tömörödött az állapota, nem tudja ismét átvenni a fészek hibáit, nem tud újra alkalmazkodni a leeresztőnyílás szájához, az pedig a legritkább esetben fordulhat elő, hogy a csavar behajtása során pontosan a korábbi helyzetébe kerülne az alátét. Na de az a csavar, amit visszatekertek ebbe a kocsiba, már túl volt a szűzbevetésén. Az olajcserét végző szerelőt is óvatosságra intette a helyzet, de gondolta egy kis szerelőpasztával megoldja. Az azonban csak pár napig bírta, a szivárgó olaj utat talált. Így leeresztették a kenőanyagot, becsavartak egy vadiúj csavart, majd feltöltötték olajjal a motort. Mehetett az útjára az autó, úgy, hogy akkortól már nem hagyott olajpacákat maga után.

RÁZ A MOTOR
Nem ritka jelenség, hogy az autó öregedésével egyre több kellemetlen szokást vesz fel. Ilyenek közé tartozik, hogy megnő a motorról a karosszériára jutó rezonancia, illetve a motorüzem mellékhatásai, például a motorbillegés (hiszen gázt adva a motor is próbál a főtengely forgási irányával ellentétesen elfordulni, csak ezt nem hagyjuk neki a rögzítésekkel), és ez a billegés fejlett állapotban gázadáskor, gázelvételkor billegteti a váltókart is, sokszor koppanó hang kíséretében. Az elhasználódásra utaló, egyre halmozódó jelenségek miatt érezzük „vacaknak” a használt kocsit, holott a jelenségek felszámolhatók javítással. Egy ilyen váltókar „lóbálás” és koppanó hang miatt tért be az autószervizbe egy már nem fiatal Renault. A jelek egyértelműek voltak, így a szerelők nekiálltak megvizsgálni, majd a hibaazonosítás után kiszerelni a motortartó bakot. Ami a műhelylámpa fényénél a szűk helyen látszott, az igazán kiszerelve mutatta meg magát. A motortartó bak gumi ágyazása már átszakadt, így a feladatát nem tudta ellátni. Ennek megfelelően átadta a helyét az új alkatrésznek, amellyel ez a típusú gond újabb hosszú évekre le lesz tudva.

Cikkünk elkészítéséhez a BLT Szerviz nyújtott segítséget.