A mai autókon a gyári első felszerelésű dobok meglepően sokat bírnak, évre és futásteljesítményre egyaránt, így nem is meglepő, ha tízéves kocsikon is ép a csőrendszer. Ez a gyártók azon logikájának köszönhető, hogy az első beszállításra kerülő kipufogókat időtállóbb kialakításban és anyagból készítik – akkor is, ha ugyanaz a cég készíti a gyárnak és az alkatrészpiacnak egyaránt. Az elsődleges gyártási elv, hogy a garanciaidőt és/vagy az első tulajdonost mindenképpen gond nélkül kell végigbírnia a kipufogónak: biztonsági ráhagyással ez 10 év vagy 200 000 km. Az utángyártott doboknak már nem kell ilyen hosszú élettartam, mivel a gyári kipufogó rendszerint a második-harmadik tulajdonosnál lesz csereérett, viszont ekkorra az autó túl van a hasznos számított élettartamának felén. A használt autók tulajdonosváltási ciklusa gyors, 1-3 év, így egy felszerelt utángyártott dobnak sem kell ennél többet bírnia – azt szolgálja ki biztosan, aki cseréltette. Igaz, hogy az utángyártott dobok nem olyan hosszú élettartamúak, mint a gyáriak, viszont anyagtakarékos kialakításuk miatt olcsóbbak is. A spórolás az anyaghasználaton (vékonyabb vagy gyengébb minőségű lemezek, csövek) és a kialakításon is (dupla palástolás helyett szimpla) tetten érhető.

Az évek alatt javuló minőségű gyártásnak köszönhetően bontóban is lehet találni jó állapotú kipufogórendszert, vagy dobokat. Fotó: Dombóvári Mihály

A kipufogó legnagyobb ellensége a rozsda. Ez adódik egyrészt az elhelyezésükből, másrészt a működési jellemzőikből. A kipufogó kívülről is kap vizet, és belülről is, hiszen a kipufogógázban jelen van a vízgőz. Valamint még a nem használt autó kipufogója is vizesedik belülről, reggelente ugyanúgy lecsapódik benne a levegő páratartalma, mint más, szabadon álló fémtárgyakon. Erre a száraz garázs és a rendszeres használat lehet gyógyír, hiszen a forró kipufogógázok kifújják, kiszárítják a vizet a rendszerből, ezért látjuk hidegindítás után, hogy vizet szór ki a csővég. A korrózió elsősorban a dobpalástot (a peremezéseknél) és a csőcsatlakozásokat kezdi ki. Kezdetben jellegzetes, ütemes, halk pufogással jelez a hiba, amelynek a hangja idővel egyre erősödik, ahogy a lyuk tágul. Vészmegoldásként a lyukat be lehet hegeszteni, de a végső megoldás úgyis a csere lesz.

Kívülről látszólag ép, de belül korrodált kipufogódob. A szerelők levágták róla a palástolást, hogy látható legyen a belső szerkezet roncsolódása. Nem fújt ki, de zörgött és hangosabb volt a kocsi

Előfordul, hogy a kipufogó kívülről teljesen épnek látszik, azonban mégis tönkrement. Ez esetben a belső szerkezete korrodálódott el, ami „sportosabb” hangot eredményez, rázós úton, vagy úthibára hajtva pedig zörög a kipufogó. A leváló rozsdás fémdarabok a fémdobban rázkódnak és azok adják ki a zörgő hangot. Itt is a csere az igazi megoldás. A cserére a legjobb az új dob beszerzése, de jó állapotú, bontott dob is szóba jöhet, ez esetben a típusegyezésre és a korróziós állapotra kell figyelni.

Ez is egy időzített bomba, hiszen kívülről még aránylag tartja magát a dob, belül azonban szétrohadt

Szükségmegoldás
Az átrozsdásodott, csúnyán kifújó kipufogóval is tovább lehet menni hegesztés és csere nélkül, erre való a pasztából és fásliszerű, hőtűrő szalagból álló csőbandázs. A hibás részt bepasztázva fel kell tekerni a kipufogóra a szalagot, majd további pasztát felvinni és megvárni a kötési idő végét. Létezik azonban egy, a bandázsnál is hatékonyabb házi gyorssegély: egy italos fémdoboz tetejét-alját kell levágni, a palástját pedig hosszában végigvágni. Így felilleszthető a sérült részre, a javítópalástot bilincsekkel, vagy hiltiszalaggal lehet rögzíteni, akár többet is, hogy átfedésben legyenek.

 Like