Az autópark öregedésével ismét egyre inkább téma a rozsdásodás. A lemezek korróziója nem csak korfüggő, de természetesen 10 év felett gyakoribb a tünet. Kellemetlen hír, hogy fiatalabb autók esetében sem ritka jelenség, ami két okra vezethető vissza. Az egyik a töréskár utáni szakszerűtlen javítás, a másik a konstrukciós, vagy gyártási hiba. A kocsik korrózióvédelme sokat javult az elmúlt 20 évben, amit egyrészt konstrukciós megoldásokkal, másrészt új felületvédelmi anyagokkal értek el. Azonban a 6-tól 14 éves korig szóló, márkától függő „rozsdagarancia” is mutatja, hogy a modern gyártástechnológia ellenére sem számíthatunk örök élettartamra. A rozsdát megtalálni a mai kor autóján nehezebb, mint 20 éve volt. Ennek oka a gyártók által előszeretettel használt műanyag burkolóelemek jelenléte, amely egyrészt természetesen védi a kasztnit, de ha beindul a rozsda, el is takarja a sebeket. Ennek a jellegzetes „felderítési” problémának az előhírnökei az E34-es gyári kódú BMW 5-ösök voltak a küszöbburkolataikkal. Ma már a kiskategóriájú autóknál is megszokottak a műanyag takaróelemek, tehát a keresés kibővül a klasszikus pontokon túl (sárvédőívek, hátsó ajtók ablakkeretei, alsó ajtóélek) a burkolt küszöbök, a kerékdobok alatti részek, a haspajzsok, fenéklemezen áramvonalasító burkolatok alatti helyek ellenőrzésével.
Egy, már saját tulajdonú autó esetében ez könnyen megoldható egy éppen aktuális szervizelés alkalmával, vagy a téli-nyári gumicserék során, azonban megvásárolni kívánt használt autó esetén nehezebb a hibaellenőrzés, mert ritkán bonthatók meg az eladásra kínált kocsik. Az ablakkeretek, az ajtók alsó élei könnyen ellenőrizhetők. Ugyanígy a kőfelverődésnek kitett gépháztető első pereme, az ajtók, valamint a hátsó sárvédő alsó harmada. Szintén könnyen ellenőrizhető a csomagtérfedél és a pótkerékfészek is. A takaróelemek által rejtett korróziót a takaróelem szélénél megjelenő pörsenés, rozsda, illetve az onnan kifolyó csapadékvíz, illetve autómosási víz által kihordott rozsda színező hatása leplezheti le. A rozsda megfogja a dobbetét anyagokat, a műanyag burkolatok porózus szerkezetét. A fényezésen is árulkodó lehet, ha nem polírozzák le, ilyen rozsdacsíkok az ablakkeretek korróziós gócpontjaitól, illetve a díszlécek alatti rozsdafészkektől is megindulhatnak.
A tudatos keresést segítheti, ha a tulajdonos, vagy a reménybeli autóvásárló tájékozódik az autó jellegzetes típushibáiról. Ilyen közszájon forgó, de igazságmagból indult zápfog az Opelek hátsó sárvédőíve és ablakkerete (általában 8 évnél idősebb autókról beszélünk), a VW Golf IV-es, V-ös és testérmodelljei (Seat Leon, Škoda Octavia) első sárvédő hátsó sarkának és a küszöb elejének rozsdásodási hajlama, a Mazda3-as és 6-os ajtólemezeinek, küszöbjeinek korrodálódása, az E46-os BMW 3-asok belső küszöbjeinek és első sárvédőíveinek rozsdásodása – hogy csak a legnépszerűbbeket említsük…
Természetesen más modellek sem mentesek a rozsdától, és általánosságban nagyon számít az adott autó előélete, használati jellege (és származási országa). Tehát a töréses múlt rossz javítótechnológiával párosítva hátrány, a száraz garázsban való tárolás előny. Mivel a karosszériamunka és a javítófényezés sem olcsó mulatság, a legmagasabb rezsióradíjas szerviztevékenységek közé tartozik, érdemes figyelni a korrózióra, amely az indulásakor még olcsóbban javítható, illetve rendszeres karbantartással megelőzhető, késleltethető.
