Másfél éve mozdulatlan, 10 éves, de extrémen alacsony futásteljesítményű autó (4800 km!) akadt a horgomra. Az Opel Corsa C előző gazdája, bár nem volt autós vénájú, szeretett vigyázni a dolgaira. Kocsiját garázsban tartotta, esőben nem használta, télre pedig eltette: lekötött akkumulátorral, keményre fújt gumikkal, ahogy a gépkönyvben megírták.

10 éves gyári akku. Hetente töltve még húzta volna egy darabig

A kocsi átadása előtt a tulaj feltöltötte a 10 éves gyári akkumulátort, ami lassan, de végül felvette a töltést – két napig lógott a csepptöltőn. Gondoltam, első indítás előtt nem árt átforgatni egy kicsit, hogy felkapja az olajat, sőt felülről is rátölteni valamennyit. Erre nem volt időm, az előző tulajdonos megpróbálta beindítani, de a kocsi nem kelt életre. Az indító pörgette a főtengelyt és kész, a gyújtáskulcs elfordítására elmaradt a benzinpumpa halk zúgása. Szakértő ismerőseim említették, hogy bizony ez, a mai biotartalmú benzineknél előfordul: megragad a pumpa, eltömődnek a fúvókák és a szűrők.

Új akkumulátor látott munkához, mindjárt életre keltve a Corsát

Problémák a tápcsatorna két végén

Így elkerülendő a szinte új autón a barkácsolást, hívtam egy trélert és elvitettem a kocsit a szervizbe, üzemképtelenül megvásárolva azt. Rögtön ért az öröm, az ismerős szerelők ámultak az autó kifogástalan állapotán, javarészt még a gyári konzerváló viasz is ott volt az alsó részeken. A hibakeresés a hátsó ülést felhajtva az üzemanyagpumpánál kezdődött. Lemérték, kap-e áramot: kapott.

Fázisváltásos módszerrel is „sokkolták” az üzemanyag-szivattyút. Tisztítva visszamehetne, de csak roncsolással lehet szétszedni. Fotó: Dombóvári Mihály

Ekkor a klasszikus fázisfordítási trükkel próbálkoztak, a pumpa motorja egy icipicit moccant, így ki kellett szerelni. Már a tankot megbontva érezni lehetett a benzin fura szagát, majd a pumpa fehér műanyag házán is látszottak a sárgás lerakódások. Mivel a pumpa nem szedhető szét roncsolás nélkül, újat kellett rendelni – Bosch került bele. Mielőtt azonban beszerelték az újat, volt még tennivaló. Lefejteni a tankban lévő benzint, kicserélni az üzemanyagszűrőt, lecserélni a tankon belüli gumi benzincsövet, amit megevett a benzin – szinte szétmállott. Majd beköltözött az új pumpa, jött 10 liter friss benzin, de még ekkor sem indult, mert lemerült az öreg akku…

A szűrőhöz hasonlóan kicserélték a tankon belüli benzincsövet is

Rendeltünk újat, addig volt idő lecserélni az olajat, amit ugyan a futásteljesítmény nem, de a kor már indokolt – mézszerűen tiszta olajat engedtünk le. Így minden összeállt az első indításhoz: gyújtáskulcs elfordul, és a motor vidáman feléledt. Még átnéztük az összes fékcsövet, szilentet, vízcsövet, szóval az összes gumialkatrészt, de más cserélnivalót nem találtunk. Minthogy előtte másfél évvel vizsgázott a kocsi, és a szervizkönyv tanúsága szerint amit kellett, elvégeztek rajta, máshoz nem is nyúltunk. Az első kilométereket követően egyszer-egyszer bizonytalankodott az alapjárat, de ez is elmúlt, amint a friss, adalékolt benzin kimosta az üzemanyagrendszert.

Legyen tiszta és egészséges!

A garázsban nem lett koszos az autó, de finom por lepte kívül-belül, ami szépen beült a kapcsolók, kárpitillesztések hézagaiba. Továbbá a gumikéderek, az érintkező felületek kifehéredtek, mint az öregedő tejcsoki. Elvittem hát az autót egy alapos gőzös takarításra. Patika kívül-belül, majd jöhetett a karosszéria ápolása waxszal, műanyag és gumi alkatrészek ápolás. Úgy látszik, ez utóbbi elkél az álló autónak is, mert a kéderekről nem lehetett már eltüntetni a fehéres felületeket, amit a páralecsapódás generált.

Öreg abroncsok cseréje

A 10 éves autón természetesen a gumiabroncsok is az eredetiek voltak. Ennek megfelelően az anyaguk már megkeményedett, hiába volt tökéletes a futófelület. Úgy döntöttem, jöjjön a csere, mert nem szívesen csúsznék meg egy esős napon az öreg gumi miatt – bár száraz útviszonyok között, rohangálásra el lehetne használni. Minthogy decembert írtunk, éppen a téli gumi lett volna az aktuális, azonban alternatív megoldásként eszembe jutottak a négy évszakos köpenyek.

Az eredeti gumik DOT-számából kiderül a gyártási idő: 2003. december. Nem a futófelületi kopás volt a csere indoka

A Vredestein mutatott be új modellt Quatrac néven, és statisztikákat, valamint használati ajánlást is adtak hozzá. Főképp kis- és kompakt autókhoz való, jellegzetes téli városi környezetre fejlesztették, úgynevezett fekete aszfalt üzemmódra, tehát nagyobbrészt takarított utakra, de havon jobban teljesít, mint egy nyári gumi, és nem zavarja a hideg, nem válik rideggé: legalábbis ezt ígérik. Most jöhet a bizonyítás, Quatrac Lite abroncsokat szereltettem ugyanis az elöregedett nyári gumik helyére. A gyártó szerint megéri, ha nem autózunk többet évi 15 000 km-nél. Minthogy ez a Corsa a második családi autó, nem számítok még ennyire se. Azóta esett hó, volt latyak, meg fagyos hajnal, de korrektül teljesítettek az abroncsok. Alapvetően nem lepett meg, mert már korábban is használtam kisautón (1 tonna alatti önsúly, fronthajtás) márkás négy évszakos abroncsokat, és jól teljesítettek. Ugyanakkor egyszer szereltettem nagyobb, középkategóriás autóra is olcsó (de nem a legolcsóbb) négy évszakos gumit, de gyorsan megszabadultam tőlük, mert elég gyenge teljesítményt nyújtottak. Ezt csak azért meséltem el, hogy jelezzem, nem vagyok elfogult egyik irányban  sem, csak szeretem az ésszerű megoldásokat. Kíváncsi vagyok, mennyit bír az új gumi, mérem a kopását és figyelem a teljesítményét, próbálgatom a határait.

A Quatrac Lite az M+S és a „hópihe” jelölést is magán viseli. 10 év után most először vették le a felnikről a gumikat

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!