Az autósok számára ésszerű döntésnek tűnhet a defektmentes abroncsok használata. Ezzel biztosítottnak látszik egy esetleges gumisérülés után a továbbjutás, így egy félelemmel kevesebbel kell szembenézni a napi autózás során. Azonban nem ilyen egyszerű a dolog, mert bár a hagyományos abroncsokkal teljesen csereszabatos méretekben és kialakítással készülnek a defekttűrők, így felszerelhetők bármely méretben megfelelő felnire, azonban szerkezeti sajátosságaik járnak hátrányokkal.
A gumisokhoz defektmentes abroncs vásárlási kérdéssel gyakorta olyan autósok fordulnak, akiknek a kocsijába gyárilag már nem adtak pótkereket, csupán egy defektjavító készletet. Ők plusz működési biztonságot várnának a cserétől, hiszen a defektjavítók sikeres alkalmazása nagyban függ a sérülés jellegétől (4-5 mm átmérőnél nagyobb szúrt, ennél nagyobb, vagy szakadozott szélű, illetve az oldalfalat ért sérülés esetén semmit nem érnek). Pár autótulajdonos pedig az „upgrade” okán fejlesztene ebbe az irányba.
MÁR 87 ÉVE!
A Michelin már 1934-ben előállt a defekttűrő abroncs kereskedelmi verziójával. A köpeny belsejében volt egy biztonsági felni, amely defekt esetén speciális habszivacs burkolaton futott. A gumit katonai használatra és páncélozott járművekhez (pl. pénzszállítók) adták el, félig golyóállóként hirdetve. Bár megfelelően teljesített, túl drága volt ahhoz, hogy a civil autósok számára vonzó legyen.
Ami alapvető különbség a normál abroncshoz képest, hogy a defekttűrőknek sokkal erősebb a szerkezetük. Belső légnyomás nélkül sem veszíthetik el teljesen a formájukat, a felniperem nem ülhet fel az oldalfalra, így biztosítják a továbbhaladást. Ahhoz hasonlítható a leeresztett állapotuk, mintha egy hagyományos gumiban mondjuk csak 1 bar nyomás lenne. Szerkezetük erőssége miatt ezek az abroncsok nehezebbek, mint az azonos méretű hagyományos társaik, illetve messze nem nyújtják azt a rugózási komfortot, merthogy az oldalfaluk merevebb. A felhasználók és a gumisok véleménye nagyjából fedi egymást: csak a gyárilag defektmentes abronccsal felszerelt autókhoz javasolják a defektmentes gumik használatát!
A kísérletező autósok arról számoltak be, hogy a gyárilag nem defektmentes abronccsal felszerelt kocsi „rázós” lett, minden kavicsot megéreztek, az úthibákba szinte beledobbantott az autó. Továbbá fontos szempontként kiemelték, hogy a defektmentes abroncsot használva a légnyomásvesztés nehezen észrevehető, így olyan autóra felszerelni, amely nem rendelkezik guminyomás-ellenőrző rendszerrel, ugyancsak nagy kockázat. Vezetés közben és kiszállva, az abroncsra ránézve sem feltétlenül látható, hogy a gumi „leeresztett”. Abban is egyetértenek a felhasználók és a gumisok, hogy az utóbbi 5 év defektmentes abroncstípusainak futástulajdonságai javultak. Ellenben ezzel együtt is megmaradt tulajdonságuk, hogy nehezebbek (ez a nagyobb rugózatlan tömeg miatt hatással van az autó viselkedésére, valamint a futómű-alkatrészek élettartamára). További nem elhanyagolható szempont, hogy jóval drágábbak is azonos méretben. A megkérdezett gumisok arra is felhívták a figyelmet, hogy a defekttűrő abroncsok nem javíthatók, mivel a defekt során megsérül a belső légzáró rétegük, azt pedig nem lehet helyreállítani. A sérült defektmentes gumit ki kell dobni, és minden esetben újat kell venni helyette.
A felhasználókat kevésbé zavarja, de a gumiszereléssel foglalkozók azt is megemlítették, hogy a defektmentes köpenyek szerelése amolyan „nemszeretem” dolog a szakmában. Minthogy jóval nehezebbek, így nagyobb fizikai munkát igényel a mozgatásuk, emelgetésük, és a merev oldalfal miatt nehezebb a felszerelésük is. Főképp a korai defektmentes abroncsoknál előfordult, hogy a hidraulikus gép csak sokadik próbálkozásra tudta letolni a felniperemről a gumit. Mindemellett a tuninggal is foglalkozó autósok megemlítették, hogy ők bizony hagyományosra cserélték a gyárilag defektmentes abronccsal felszerelt autójukon a gumikat – így az utazási komfort romlása nélkül használhatnak nagyobb átmérőjű és szélesebb abroncsokat. Bizony, ez is egy szempont.
