Főképp idősebb autók problémája, hogy valamely műanyag vagy gumicső, illetve azok rögzítései felmondják a szolgálatot. Szerencsés esetben csak szivárgás lép fel, illetve levegővezeték esetén „falsot” szív a motor (emiatt megváltozik, bizonytalanná válik a motorüzem), durva helyzetben viszont a meglazult rögzítés enged, és a nyomás alatt lévő csövet lelöki a belső erő, például elfolyik a hűtőfolyadék.
A csövek, csővégek, bilincsek állapota könnyen ellenőrizhető, szivárgásnyomokat, anyagfáradásra utaló jeleket kell keresni. Jellemző probléma, hogy a rögzítési gondok valamely autószerelési művelet után jelentkeznek. Ezen nincs mit csodálkozni, napjaink zsúfolt motortereiben több csőrendszert is meg kell bontaniuk a szerelőknek, főképp egy-egy mélyebben fekvő alkatrész cseréje esetén. A légcsövekhez a legtöbb szerelésnél hozzá kell nyúlni, mert útban vannak. A légszűrő előtti csövek általában nem rögzítettek, itt a profilozás fixál: komolyabb rögzítésre itt nincs szükség, a csövekben nincs nyomás, és a beszívott levegőt csak a légszűrő után méri a légtömegmérő, onnantól számít igazán a tömítettség és a légmentes zárás. Feltöltött motoroknál bonyolódik a helyzet, mert a turbó- vagy a mechanikus kompresszor utáni szakasz már nyomás alatt van, így fontos a jó tömítettség: itt találkozhatunk speciális bilincsekkel is. A vákuumcsövek esetén szintén elsődleges a jó csővégi zárás: ha ez nincs meg, a vákuumvezérelt alkatrészek nem tudják jól ellátni a feladatukat, másrészt pedig falsot szív a motor. A futómű és a hajtás környékén is találhatunk bilincseket, például amelyek a gumiharangokat, porvédőket rögzítik az adott alkatrészhez.
Többféle bilincs szolgál az autókban, a legelterjedtebbek a hűtőrendszeri csövek és a szívóoldali levegőcsövek rögzítésére a rugós bilincsek. Előnyük a könnyű szerelhetőség, valamint hogy többször felhasználhatók, körkörös zárásuk is megfelelő. A vákuum- és az üzemanyag-vezetékeknél alkalmazzák a füles vagy roppantós bilincseket, amelyek megfeszítéséhez speciális fogó szükséges. Ezek egyszer használatos darabok, leszerelésük is roncsolásos. A jól felkészült szerelő azonos elvű bilinccsel tudja pótolni, de nem katasztrófa, ha más típusú bilincs kerül a helyükre; például a csigamenetes bilincsek, amelyek szintén többször felhasználhatók, vagy kis átmérőjű csövek esetén az átmenő csavaros bilincsek (ezek a klasszikus bilincsek): ha nem torzulnak az újabb leszerelés során, szintén újrahasználhatók.
A nagynyomású üzemanyag-rendszerű motoroknál már nem bilincses rögzítést szoktak alkalmazni, hanem vagy szerelt, vagy préselt csőcsatlakozásokat találunk. Érdemes még szólni a karmos rögzítésű bilincsekről, amelyekhez szintén speciális fogó szükséges. Az ilyen típusú bilincseket porvédő gumi (műanyag) alkatrészek rögzítésére szokás használni, mint a féltengely, vagy a kormánymű gumiharangjai.
