Csúnyán kopott, égett felületű féktárcsa, rozsdanyomokkal. Ahol rozsdaváll alakult ki, oda akadt be a fékbetét széle és adta ki az ijesztő ütemes hangot Békés autózás közben elég rémisztő, ha egyik pillanatról a másikra a kocsi olyan hangot ad ki, mintha valaki ütvefúróval szeretne átjönni a tetőn. A hibajelenség úgy öt másodpercig tartott, majd végeszakadt. Ez kétszer ismétlődött. Első reakcióként beakadt-beszorult dolgot kerestem, de nem találtam, s minden működött is a kocsin. Biztos, ami biztos, irány a szerviz, lássa szakember az autót.
Ez a kis gumigyűrű okozta a kalamajkát. Még gyári volt, 260 000 km és 15 év múltán. Fotó: Dombóvári Mihály Gyors hibajel-analízis után a kocsi a fékpadon kötött ki, mivel már korábban feltűnt, hogy a bal hátsó féktárcsa rozsdásodik, csúnyán kopik, és a kézifék hatása nem egyenletes. A fékpadon vallott az autó, a hátsó tengelyen eltérő fékhatást mért a gép. Megemelve a kocsit jöhetett az állapotfelmérés: elég volt a felnihez érni, bizony, az is meleg volt. Elforgatva a kereket érezhetően szorult. A fékbetét szinte vasig kopott, a tárcsa enyhén lilás árnyalatú, miközben a jól működő oldalon még bőven volt anyag a betéten. A kézifék-mechanika jól működött, a kilincsszerkezet nem szorult, nem korrodált. Lekerült a kerék, de a fékbetétek kiszedéséhez már erőszak kellett, be voltak szorulva. Kiemelve teljes valójukban láthatóvá lett gyatra állapotuk, megégett felületük. Lebillentve a féknyerget a fékdugattyú nem volt visszatolható a munkahengerbe. A porvédő alá nézve durva korróziónak nem volt nyoma, így a fékkarmantyúk megdagadása lehet a hiba oka. Irány a satupad.
A dugattyú átmérőjének ellenőrzése a megfelelő karmantyú kiválasztásához A porvédő már eléggé megfáradt, a dugattyú oldalán jócskán találhatók voltak lerakódások, kérdés, hogy a krómozott felület sérült-e. A karmantyút, ami egy tömítő gumigyűrű, kiemelve látható volt a felületén a kérgesedés. Kosz nem jutott át rajta, de megvastagodott a kortól, így megfogta a dugattyút: ez okozta a teljes hibafelépülést. Mivel lényegében folyamatosan fékezett a hátsó kerék, a fékbetét kopott és megégett, ahogy a tárcsa felülete is. Az álló időszakokban pedig a betétet körbekorrodálta a tárcsa, emiatt vállak keletkeztek. Amikor a gyötört betét széle ilyen vállba ütközött, akkor adta ki az „ütvefúró” hangot az autó. A hang megszűnésének oka, hogy a rozsdavállat leverte a betét, illetve a betét sarkát a rozsdaváll.
A karmantyú árkán is látható a sok lerakódás és korróziós nyom, amit a bejutott nedvesség okozott A tárcsákat is leszerelték, de mivel vastagságuk nem indokolta a cserét, felszabályozásra kerültek, azaz simára esztergálták a kopófelületeiket. A dugattyút megtisztították, szerencsére nem ette át a korrózió. A nyereg is tisztult, majd az új karmantyúval, új porvédővel összeszerelték. Felillesztették a javított tárcsákat, mehetett vissza a nyereg, és mindkét oldalra az új fékbetétek – a bal oldali nyereg is át lett nézve, a csúszófelületei megkenve, letisztítva.
A bal betétpár származik a rossz oldalról: látható, mennyivel kopottabbak a jókhoz képest (40 000 km-t futottak) Cikkünk elkészítéséhez a Budakalászi Istvánkó Car Service nyújtott segítséget.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
