A szimbolikuson túlmutató mértékben formálta át népszerű kisautóját a Ford. Az egész történet azonban mintha mégsem a Fiestáról szólna: a ráncfelvarrás után sokkal inkább az eddig elhanyagolt, legjobb esetben is csak titkos esélyesként kezelt Fusion léphet az előtérbe.

Legyünk őszinték: bár a ringben olykor amazonok is csépelik egymást, a boksz mégiscsak férfias sport. Akárcsak az autóversenyzés, vagy a sportautózás. Többnyire ezt is, azt is az erősebb nem űzi. Persze, mindig akadnak kivételek - az egyenjogúság élharcosai kikövetelik maguknak a keménykötésű sportkocsik feminizált változatát.

A „Fekete villám” nevet többszörösen kiosztották már afro-amerikai sportembereknek, de megérdemli a Ford Focus nálunk járt négyajtós változata is, amely egy vágtázóhoz hasonlóan megy kétliteres dízelmotorjával. Rendben lévőnek találtatott az utas- és csomagtér is, az ár meg egyéni látásmód kérdése.

Aki beleül a Ford Mondeo Ghia felszereltségű V6-os, háromliteres modelljébe, amelynek sebessége eléri a 240 km/órát, aligha állhatja meg, hogy fel ne kiáltson: igen, ez kell nekem! Világképe rendben is marad mindaddig, míg a kereskedő galádul meg nem mutatja neki ugyanazt az autót 2.2 TDCI dízellel. Mert akkor kettéhasad a szíve, különösen ha meglátja a két modell alapára közti mindössze ezer forintos különbséget...

Erénycsősz Óvatos duhajnak bizonyult a Ford, amikor megalkotta egyik legsikeresebb modellje, a Focus második generációját: az eddig is igényes műszaki tartalmat sok tekintetben még jobbá tette, ám az autó formájához alig-alig mertek hozzányúlni. A Focus tehát úgy őrizte meg legfontosabb erényeit, hogy közben még több vásárlónak próbál meg tetszeni.