A körülmények összeesküdtek ellenem, de sikerült eljussak a Salzburgringre. Münchenből autópályán indultam Salzburg felé, ahogy szinte az egész város – zsúfolt sávok, lerobbant Morgan 3 Wheeler, BMW 1-es Active Tourer alig álcázva, BMW X6-os prototípus kicsit jobban álcázva, BMW i8-as álca nélkül – szóval semmi rendkívüli, csak a szokásos bajor dugó. Szerettem volna megspórolni az osztrák határ utáni 5-6 kilométert, ezért arra kértem a Toledo gyári navigációt, hogy kerülje el a fizetős szakaszokat. Újratervezett, az össztáv megnőtt 3 kilométerrel, a hátralévő idő jó 10 perccel, és ennek megfelelően hajtottam ki a pihenőből. Majd az osztrák határ előtt a navigáció közölte, hogy „figyelem, fizetős útszakasz következik”. Szerencsére az utolsó pillanatban még ki tudtam sorolni a vignetta-árusító bódéhoz, ahol aztán 8,50 euróért hozzám vágtak egy tíznapos matricát. Amiért én uszkve 10-12 kilométert autózok majd autópályán, de hát ez van. Hitelkártyával szerettem volna fizetni, a páncélüveg túloldalán (olyan gyakori a fegyveres matricarablás?) helyet foglaló hölgy szánalmasan nézett rám – kártyával fizetne? Ne nevettessen…
Negyed hétkor már ott is voltam a hotelben, ahol várt rám a szobám. De nem találták a foglalást. Aztán közölték, mi a baj. Este hatig tartják a szobát, és negyed hétkor már kiadták azt valaki másnak – miközben hallottam, ahogy a másik recepciós nyugtatja a telefonon érdeklődő vendéget, hogy nem kell sietni, nyolcig tartjuk a szobákat… Persze a telefonbeszélgetés németül folyt, én angol nyelven kommunikáltam az én recepciósommal – nem tudták rólam, hogy beszélek németül is. És még meg kellene köszönni, hogy a németül beszélő ügyfeleknek nyolcig fenntartott, de nekem 6-kor törölt szobafoglalásom helyett szereztek másik szobát. A legszebb, hogy az első szálloda portáján számomra letétbe helyezett, belépőket tartalmazó borítékot elfelejtették átadni, én meg elfelejtettem kérni, hiszen épp azon voltam, hogy a meghívó Seat Sport képviselőjével telefonon letárgyaljam, hogy én nem ott vagyok, ahol ők azt hiszik. Innen már csak felfelé mehetnek a dolgok. Leginkább azért, mert a Salzburgring a névadó város felett, egy völgyben fekszik.
Erre mondják azt, hogy spártai belső
Szombat délelőtt elméletileg a csapatokkal töltöttem volna az időt, két magyar csapat is van a Seat Leon Eurocup indulói között. A Zengő Junior Team pilótája Ficza Ferenc, a B3R csapatnál Wéber Gábor és Bús Edina (egyike a versenysorozatban induló három női pilótának) ülnek a volán mögött. Azonban nagyon udvariasan arra kértek, majd a verseny után menjek vissza, ők most még szerelnek, a versenyzők meg pihennek. Az autóról annyit érdemes tudni, hogy annak karosszériáját negyven centivel kiszélesítették a gyári ötajtós Leonhoz képest, ennek megfelelően elég nehezen lehet vele párhuzamosan padka mellé parkolni – szerencsére ez nem túl gyakori a versenypályákon. A motor 330 lóerős 2,0 literes TFSI, a váltó 6 fokozatú DSG, és még mindig gyermekbetegségekkel küzd a konstrukció. Mindenhol állandóan a felfüggesztést állítják. Edzés előtt, edzés után, majd szombaton a verseny előtt… A tesztelés során nem jött elő ez a probléma, most pedig általános, a megoldást már keresik. A csapatok minden gyári támogatást megkapnak – épp miközben ezeket a sorokat írom, kapja meg a legújabb motorszoftvert a B3R, most az Audi mérnökei piszkáltak bele a programba, hogy valahogy működésre bírják a rendetlenkedő turbófeltöltőt -, a nem kopóalkatrészeket (balesetben sérülő) például a gyári kamion viszi a helyszínre, ahonnan aztán némi térítés ellenében megkapják azt a rászorulók.
Futóműállítás, futóműállítás, futóműállítás
Sikerül pár szót váltsak Wéber Gáborral, aki lélekben már a rajtra készül, de azért hagyja magát kicsit kizökkenteni a koncentrálásból. Például amikor megkérdezem, miért olyan komor – grafitszürke és fekete – a fényezése a versenyautónak, elmosolyodik, és válaszol: „Nem komor, vagány, csajozós”.
Magyar szurkolók beszélgetnek Wéber Gáborral a B3R boxa előtt
Aztán megérkeznek a magyar drukkerek, közös ismertetőjelük a Michelisz Norbi-imádat, van itt Civic-sapka, boton hordott, Zengő Zoli által szignált 5-ös rajtszám, meg minden. Egy kicsit beszélgetnek Gáborral arról, hogyan is áll a felkészülés, sikerült-e már meggyógyítani a turbófeltöltőt. Majd meglátjuk, most került rá új szoftver – válaszol Gábor, majd siet ebédelni. Igazából már most is késésben van, aztán mégis ráérősen falatozhat, hiszen a rengeteg baleset miatt az egész napi program 15 perc csúszásban van a meghirdetetthez képest, ami pont jól jön. Aztán már indul is az első verseny, de az már egy másik történet…
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
