Ezt a versenyt sokáig áprilisban tartották meg, mígnem 2007-ben novemberben, 2008-ban pedig augusztus végén próbálkoztak meg a rendezéssel. 2010 után egy év kihagyással ismét új időpontban, június végén jelentkezik ez a kedvelt raliverseny. Annak ellenére, hogy majd 19.000 km-re van Új-Zéland Európától, a csapatok a hosszú utazás után nagyon várják a világbajnokság maori-fordulóját. A hétvégi verseny murvás rali lesz, s az egyik legfestőibb terepen zajlik, ahol a gyorsaság és a pilóták ügyessége nagy szerepet kap. A háromnapos verseny során a mezőny tagjai a világbajnokság néhány legjobb és legkedveltebb murvás szakaszán is próbára tehetik ügyességüket. A finommurvás felszín nem terheli meg nagyon az autókat, így a hangsúly a pilóták teljesítményén lesz, ahogy a legendás raliversenyző, Walter Röhrl nyilatkozta egyszer: „Új-Zélandon az egyetlen korlátozó tényező a pilóta képessége”.

Az időjárás meghatározza majd a résztvevők dolgát. Szép idő esetén a gyorsasági szakaszok káprázatos élményt nyújtanak, ha azonban esik, az sárossá és nagyon csúszóssá teheti a murvás utakat. Ilyenkor tél van Új-Zélandon, így a csapatok különös figyelmet fordítanak az időjárás jelentéseknek. 15 fok és szórványos eső várható a hétvégére, a megfelelő abroncsválasztás így kulcsfontosságú lehet a verseny végkimenetelét tekintve.

Izgalmas verseny szemtanúi lehetünk a hétvégén, hiszen nem lehet megjósolni a végeredményt. A Ford és a Citroen is egyaránt esélyes ezen a futamon, s mindkét csapat tagjai nyertek versenyeket ezen a távoli ralin. Hiába volt Sebastian Loeb a fő esélyes 2010-ben, mégis a fordos Jari-Matti Latvala győzedelmeskedett. Az utolsó nap drámai történései tettek arról, hogy ne unatkozzanak a nézők és rajongók az Új-Zéland Ralin. Az utolsó percig folyt a küzdelem az első helyért, amelyet végül a finn pilóta nyert meg. Sebastien Ogier nagyon csalódott lehetett, hiszen az utolsó gyorsasági szakaszig ő állt az élen, majd három kanyarral a cél előtt kicsúszott Citroenjével, így a végső győzelem a finn ölébe esett. Loeb csak bronzérmes lett.

Sebastien Loebnek nem úgy alakult akkor a ralija, ahogyan azt várta. Hatalmas csatával felverekedte magát a hetedik helyről az élre, majd az utolsó napon egy fának csapódott és majd 50 másodperces hátrányt szenvedett. De nem csak Loeb és Ogier járt szerencsétlenül ezen a ralin, a félgyári Citroennel induló Petter Solberg a harmadik helyen autózott, amikor letért az útról és nekicsapódott autójával egy villanyoszlopnak. A pilóta és navigátora szerencsére sértetlen maradt.

„Az utak gyorsak és simák, s azt kell mondjam, hogy a vezetés szenzációs.” – nyilatkozta az Akropolisz Ralin begyűjtött győzelmét követően az egyéni ponttáblát vezető Loeb. „Mindig is egy olyan rali volt, ahol sok minden történik, néha a kedvünkre való dolgok, néha kevésbé azok, de mindenesetre ez egy izgalmas rali.” – tette hozzá a kilencedik bajnoki címére gyúró francia pilóta, aki nem pihent az elmúlt egy hónapban. Részt vett többek között a svájci ralibajnokság egyik versenyén és a Le Mans-i 24 órás futam tesztelésén is autóba ülhetett.

2013-as versenynaptár

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) nyilvánosságra hozta, hogy a 2013-as Rali Világbajnokság versenynaptárában az idei évhez hasonlóan 13 raliversenyt rendeznek majd meg. Ausztrália, Argentína, Finnország, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Görögország, Olaszország, Mexikó, Monte-Carlo, Portugália, Spanyolország és Svédország rendezhet majd versenyt a jövő szezonban. Az is kiderült, hogy Brazília és Dél-Amerika érdeklődik aziránt, hogy rendezőként beszálljon a vb-be, de az majd csak 2014-ben lesz lehetséges.

A rali

Az első Új-Zéland Ralit 1969-ben rendezték meg és mind az északi, mind a déli szigetekre kiterjedt. A rali 1977-től része a világbajnokságnak, és 1982-ben vált állandó világbajnoki versennyé. Sokáig csak a pilóták gyűjthették itt világbajnoki pontjaikat, így a nagyobb csapatok távolmaradtak. Ennek következtében egészen váratlan eredmények születtek, mint például az osztrák Franz Wittmann és Sepp Haider egyedüli világbajnoki győzelme.

Az összes nemzet közül a brit pilóták szerezték meg a legtöbb és legnagyobb dicsőséget ezen a versenyen, így Colin McRae, Richard Burns, Andrew Cowan és Russel Brookes. A hétvégén a versenyzők 22 gyorsasági szakaszon, összesen 413,94 km-en (teljes táv: 1656,38 km) mérik össze saját és autóik képességét A főhadiszállás 2010-ben visszaköltözött Hamiltonból Aucklandbe, s idén is ott lesz.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!