Andreas Nikolaus Lauda 1949. február 22-én született egy gazdag iparos családba, és hamar érdekelni kezdték a gépek. Tízéves korában már targoncákat vezetett apja papírgyáraiban, két évvel később már a hókotrót kezelte, 14 éves korában pedig kamionnal járt – éjszaka, nehogy a rendőrség elkapja. Összespórolt pénzéből vett egy 1949-es Bogarat, amellyel apja gyárában autózott, ennek az autónak az lett a veszte, hogy a lehető leghosszabb ugratást próbálgatta. A bécsi Bundesrealgymnasium XIX elvégzése során döntötte el, hogy autóversenyző lesz, amit édesapja nem támogatott. Épp ezért meghamisította diplomáját, hogy a családtagoktól sok pénzt kapjon az iskola elvégzésekor, amiből egy Volkswagen Bogarat vásárolt. Azonban összetörte egy barátja Minijét, és a baj elkerülése végett megvásárolta azt – nagymamája támogatásával. A Bogár eladásából javította meg az autót, majd hitelt vett fel, és egy Mini versenyautóra cserélte azt, amivel 1968 áprilisában rajthoz állt a Mühllackeni Hegyi Felfutón, ahol második lett. Bevallotta édesapjának, mivel foglalkozik, amiből nagy veszekedés lett.
Folytatta a Minivel versenyzést, majd Porsche 911-esbe ült, 1969-ben már egy Austro Kaimann autóval indult a Formula Vee bajnokságban, a 13 futamból kettőt megnyert, így 1970-ben már a Formula 3-ban állt rajthoz a Bosch csapatban. Ekkor vásárolt egy Porsche 908-ast, amivel kétszer is nyert, de álma a Formula 2 volt, amelyhez nem volt elég pénze, és hitelt kellett felvennie. A családi banknál fedezetként életbiztosítása szolgált, amivel a March F-2-es csapatba tudta magát bevásárolni, szintén ennél az istállónál debütált az F-1-ben az Osztrák Nagydíjon. Ezt követően újabb nagy összegű kölcsönt akart felvenni, hogy 1972-ben az egész évben rajthoz állhasson, azonban családja blokkolta a tranzakciót, így egy rivális pénzintézettől szerzett pénzt és a March csapatnál az F-1-ben és az F-2-ben is rajthoz állt. A királykategóriában egy hetedik hely volt a legjobb eredménye, az F-2-ben egy futamgyőzelmet szerzett. Egy újabb bankgaranciával a BRM csapathoz váltott 1973-ban, a Belga Nagydíjon egy ötödik helyezéssel megszerezte első F1 pontjait. Az adott nagy lökést a karrierjének, hogy csapattársát, Clay Regazzonit a Ferrari leigazolta 1974-re, és annyira dicsérte a fiatal osztrák pilótát, hogy az olaszok őt is leszerződtették – annyi pénzt kapott, amivel adósságait rendezni tudta. Ebben az évben a negyedik helyen végzett két futamgyőzelemmel, sok pontot dobott el balesetek miatt, 1975-ben öt futamgyőzelemmel megszerezte az F-1 világbajnoki címet.
Az 1976-os évben a Nürburgringi futamon súlyos balesetet szenvedett, a kórházban megkapta az utolsó kenetet is, de hat héttel és három futammal később már újra F-1-es autóban versenyzett, csak pár ponttal maradt le a világbajnoki címről azt követően, hogy a Japán Nagydíjon az eső miatt feladta a küzdelmet. 1977-ben újra világbajnok lett, majd 1978-ban a Brabham csapathoz igazolt. Az 1979-es Kanadai Nagydíj időmérőjén határozott úgy, hogy elég volt neki a versenyzésből és visszavonult, az ezt követő időszakban alapította meg első légitársaságát. A McLaren 1982-ben csábította vissza az F-1-be, két futamgyőzelmet szerzett. 1983-ban a TAG csapathoz igazolt át, ahonnan 1984-ben visszatért a McLarenhez, és megszerezte harmadik világbajnoki címét, 1985 után visszatért a repülés világába. Amikor a Lauda Air-t eladta, a Ferrari tanácsadójaként visszatért az F-1 világába, de 2003-ban új légitársaságot kezdett felépíteni, amelyet 2011-ben adott el. 2012-ben lett a Mercedes-Benz F1 csapat elnöke, ő javasolta a csapatnak Lewis Hamilton leigazolását.
Első és második házasságából is két-két gyermeke született, az 1976-os balesetét követően komoly egészségügyi problémái voltak, 1997-ben testvére Florian, 2005-ben későbbi felesége, Birgit adott neki egy vesét, tavaly tüdőátültetésen esett át.