A két oroszlános pilóta, Markko Martin és Marcus Grönholm a negyedik és ötödik helyen ért célba. Így annak ellenére, hogy a második napot a második helyen zárta a finn oroszlános, végül nem sikerült dobogós helyre behoznia 307 WRC-jét.

Szokatlanul meleg nappal vette kezdetét a 2005-ös szezonnyitó Monte-Carlo rali. Nedves és száraz útviszonyok váltogatták egymást, s csak nyomokban lehetett jeget felfedezni az úton, ez viszont nem tartotta vissza a pilóták nagy részét attól, hogy az első nap során slick, azaz száraz utakra való abroncsot válasszanak. A második napra balesetek jutottak, a harmadikon pedig a nézők toltak ki két versenyzővel.

A Peugeot számára igen balszerencsésen alakult a mediterrán hercegségben rendezett verseny, s eddigi legjobb eredményének kellett búcsút mondania az utolsó nap reggelén. Addig ugyanis Marcus Grönholm kényelmesen tartotta magát a második helyen, de a híres Col de Turinin kicsúszott és az egyik első kereke leszakadt köszönhetően annak, hogy a nézők havat hordtak a gyorsasági szakaszra. Ekkor három keréken kellett visszatérnie a szervizbe, s bár a gyors szerelői munkának köszönhetően továbbra is versenyben maradt, jócskán hátrébb végzett a mezőnyben.

A csapat újonca, Markko Martin a 307 WRC-vel való ismerkedéssel töltötte a versenyt, de néha elégedetlen volt az abroncsválasztással. A csapat az idei évtől Pirelli abroncsokon hajt, és itt puhább és keményebb aszfaltos abroncsok közül választhattak a pilóták. Ez utóbbira néha szükség is volt, hiszen furcsa késő tavaszias időjárási körülmények között is hajtottak a pilóták. Az észt pilóta óvatos versenyzéssel a nagyszerű negyedik helyen kötött ki.
“Sokat tanultam az autóról ezen a versenyen, és néhány dolgon a jövőben változatok. Nehéz volt hozzászokni a 307 WRC méreteihez, mivel kicsit más, mint azok az autók, melyeket korábban vezettem. Mégis az első benyomásaim elég pozitívak és nagyon boldog vagyok, hogy problémák nélkül célbaértem. A monte-carlói rali mindig nagyon kiszámíthatatlan verseny, így nagyon elégedett vagyok az eredménnyel!” – szögezte le Martin.

Sebastien Loeb nagyszerűen versenyzett, hiszen már az első gyorsasági szakasztól fogva vezetett a versenyen, s egyetlen komoly ellenfele saját csapattársa, Francois Duval volt. Csakhogy a második, balesetekkel tűzdelt, napon a fiatal belga gyorsan hajtott, megcsúszott és komoly balesetet szenvedett. Duval navigátora meg is sérült. Manfred Stohl hatodik lett szintén egy nem gyári Xsarával.

A Fordnál kitűnő munkát végzett az újonnan szerződtetett Toni Gardemeister, aki hamar hozzászokott az autóhoz és végül második lett.

A Mitsubishi is örülhetett, hiszen a Lancer WRC05-ös teljesítményjavulását várták az idei évtől, de azt talán még a csapatvezetők sem gondolták volna, hogy mindjárt az első versenyen dobogós helyezést érnek el. Ebben nagy szerepe volt persze az aszfaltkirályként elhíresült Gilles Panizzinek.

A Skoda a vártnál rosszabb eredménnyel zárta a Monte-Carlo ralit. Alexandre Bengue a kilencedik helyen ért célba, miközben Armin Schwarz hidraulikus gondokkal küszködött, mígnem letért az útról a hetedik gyorsasági szakaszon és kiesett.

Petter Solberg Grönholmhoz hasonlóan pórul járt, ugyanazon a hókupacon csúszott meg, de ő nem tudta folytatni a versenyt. Ő is dobogós hely felé robogott, mikor a szerencsétlen eset megtörtént. Stephane Sarrazin versenyképesen hajtott ralis rutintalansága ellenére, de végül a hatodik gyorsasági szakaszon kicsúszott és kiesett. Manfred Stohl, Harri Rovanperä, Roman Kresta, Alexandre Bengue és Antony Warmbold zárja az első tizet.

A következő világbajnoki ralira három hetet kell várnunk, hiszen 2005. február 11-13. között kerül megrendezésre a Svéd Rali. Ezen a havas, zord ralin ismét a skandináv pilóták lesznek előnyben, hiszen számukra a hóborította utak teljesen megszokottak és már nagyon régen megtanulták, hogyan is kell ezeken az utakon autót vezetni. Kérdés, hogy Sebastien Loeb ismételni tud-e, és a tavalyihoz hasonlóan, a Monte után a Svéd ralin is győzedelmeskedik-e?