Nem, nem pesszimista ifj. Tóth János, aki idén is Tagai Róbert navigálásával próbál szerencsét a magyar rali-ob-n. Sokkal inkább arról van szó, hogy reálisan látja a dolgokat – és nagyon jól ismeri az autóját, ami jelen esetben egy Peugeot 207 S2000 Evolution.
Magyarországon a pályák vonalvezetése jobban kedvez a turbós motorral szerelt autónak, sok a hosszú egyenes, és a szervezők inkább három soros lassítókat használnak a négysoros helyett. Ahhoz, hogy a szívómotor miatt rövidebbre áttételezett S2000-es autók győzni tudjanak, nagyon meg kell dolgozni. Kanyarsebességben, úttartásban és fékben jó az S2000-es autó, ezeknek maximális kihasználásával van csak esély arra, hogy le tudják győzni a turbós N-es gépeket, amelyek kétszáz km/óra körüli végsebességre vannak áttételezve.
A Peugeot 207 S2000 Evolution esetén új a motor (15-20 lóerővel erősebb a korábbinál), új az első futómű, az ajtó megfelel a legújabb FIA ütközésvédelmi előírásoknak, a többi apró módosítás nem gyorsabbá, hanem megbízhatóbbá teszik az autót – a váltót és a vízpumpát emelték ki az újítások közül. Ráadásul idén négy vagy öt (2 Peugeot, 1 koda, 1 Ford, bizonytalan 1 VW) S2000-es autó indul hazánkban, azaz kategórián belül is komoly harcra számíthatunk.
Az újságírók, köztük én is a Kakucsring parkolójában kijelölt szlalompályán nézhettük meg, milyen is, ha egyforma technikával kell az óra ellen menni. Adva volt egy Peugeot 308 RCZ, természetesen benzinmotorral, és egy elég nagy odafigyelést kívánó pálya. Lassítók és visszafordítók összességéből olyan kört kanyarítottak, amelyen igazából csak két pillanatig lehetett 2-est kapcsolni.
Természetesen a győzelemre hajtottam, ezért minden apró részletre odafigyeltem. Megforduláskor például nem a kocsi elejével mentem le a homokba, hanem a hátuljával, és természetesen a megfelelő üléspozíció megtalálását követően az első mozdulatommal munkanélkülivé tettem az elektronikus menetstabilizálót. Miután elhelyezkedtem, következett a kötelező fénykép, majd a nagy gázzal indulás.
Az első lassítókon – ahogy azt Janika is elmondta korábban, a háromsoros gumifal érdemben nem lassít – még a gyorsulási fázisban túljutottam, ezt követően jött a szűk kanyarokkal, fém korlátokkal, és egyre nagyobb összegű anyagi kárral kecsegtető rész. Szigorúan egyesben, leszabályozáshoz közeli fordulaton. Némi kézifék-cibálással sikerült elvenni az autó kedvét az alulkormányzottságtól, az RCZ becsületére legyen mondva csak a kicsit nagyobb tempóval vett derékszögű kanyarban próbálta meg kitépni a kormányt a bal kezemből – a jobb a racsnist markolta.
A célegyenes azonos volt azzal, ahol induláskor felgyorsítottam, azzal az apró különbséggel, hogy lendületből érkezve itt már kettes fokozatban téptem. Tekertem a kormányt, koccoltam a gumikat, és az instruktor utasításának megfelelően igyekeztem elkerülni a féktáv végén lófráló kollégákat. Az eredmény 40:36 lett. Megy ez jobban is, gondoltam, és így voltak ezzel a szervezők is, hiszen két próbálkozásom volt.
Igyekeztem biztosra menni, de az időméréssel megbízott Peugeot alkalmazott nem volt hajlandó elfogadni a megvesztegetésre felajánlott pénzt. Pontosítok. Ennél többe kerül egy másodperc szöveggel szereltek le. Mivel nem nagyon tudtam, hogyan tudnám felülmúlni korábbi teljesítményemet, úgy voltam vele, hogy ez alkalommal még nagyobb gázzal indítok, és igyekszem még szűkebbre venni a fordulókat. Érdekes módon másodjára is két gumit súroltam, de most két másikat – hiába, vigyázni kell a kiszélesedő kerékjáratokkal.
Próbálkozásom siker koronázta, különjuttatás nélkül is 39:78-ra szorítottam le az időmet. Az anyagi kár megítélésem szerint elhanyagolható, legalábbis az általam megtalált abroncsoktól származó nyomokat ki lehet polírozni. Hogy a többiek mit műveltek az autóval, azért nem vállalok felelősséget. Ezek után joggal kérdezhetik, sikerült-e leggyorsabbnak lennem? Nos, a cikk írása idején még nincs meg az összesített végeredmény, és mivel nem tervezem annak közreadását, nyugodtan kijelenthetem, hogy igen, én voltam a leggyorsabb. Tudják, mindent megteszek annak érdekében, hogy én győzzek.