A 17 éves Marco Simoncelli neve egyáltalán nem volt ismeretlen Jerez előtt sem. 2002-ben 125-ös Európa-bajnok lett, a tavalyi Valenciai GP-n éppcsak lemaradt a dobogóról, az olasz WWC csapat őt szerződtette Talmácsi Gábor helyére, míg az idénynyitón azt követően esett ki az 5. helyről, hogy folyamatosan az éremért küzdött. Simoncelli neve a jerezi edzések után még jobban csengett, mivel a 23. nagydíján begyűjtötte első pole pozícióját. Ennek ellenére mégsem adtak neki sok esélyt, Simoncelli ugyanis utálja az esőt.

Titánok harca

Sokáig úgy is tűnt, hogy Simoncelli nem nyerhet, a KTM-es Casey Stoner az új, injektoros motorján már a rajttól kezdve egészen más tempót diktált, mint a többiek, míg az esőmenő Hector Barbera és Steve Jenkner, valamint a dél-afrikai győztes, Andrea Dovizioso folyamatosan egy bolyban volt Simoncellivel. A talján srác mégis diadalmaskodhatott, mi több, váratlan győzelmének nagyon kézenfekvő a magyarázata. Stoner 3 körrel a cél előtt, 10 másodperces előnnyel a birtokában az élről bukott, Barbera és Jenkner rendre hibázott, Dovizioso a végén már csak védekezett a futóműgondjai miatt, míg Simoncelli, aki a 125-ös mezőny legmagasabbja a maga 178 centijével, egyetlen nagyobb hibát sem követett el. Két honfitársunknak, Talmácsi Gábornak és Tóth Imrének viszont a biztató edzések után – Talma 9., Tóth 18. lett – nem sikerült a verseny. Gábor az első három körben benne volt abban a tízes bolyban, amelyik a 3. helyért küzdött – a magyar pilóta még második is volt -, de utána sajnos a boly iramát már nem tudta tartani és visszaesett a 9. helyre. A pontszerzés azonban Welkom után megint nem jött össze, mivel a 16. körben bukott. Imre ugyanakkor a motorjával szenvedett. A rajtnál túlságosan is megszívta magát a forgótárcsás Aprilia, majd kiderült, hogy az elsô futóművet teljesen rosszul állították be (?), emiatt kétszer ki is állt, míg a végén a hűtővíz túlságosan alacsony hőfoka miatt nem adott le jó teljesítményt a motor.

Átalakítás után

A tavalyi 250-es vb-második Rolfo sem a teszteken, sem a szezonnyitón nem tartozott a főszereplők közé. Rolfo a gyengélkedést azzal indokolta, hogy számára kicsi az új RS 250W, ezért nem tudja megfeleleően vezetni. A Honda megpróbálta orvosolni a dolgot, de a módosított tank és az áramvonalidom egyáltalán nem volt jó neki, így a csapat drasztikus lépésre szánta el magát. Az új motorra feltették a tavalyi tankot, nyerget és idomozást, s e megoldás tökéletesen bevált. Igaz, Rolfo 3. nagydíjgyőzeméhez az is nagyon kellett, hogy szakadjon az eső, mivel az egykori olasz kerékpárbajnok a vizes aszfalton érzi igazán otthon magát. Rolfo már az első körben ellépett a mezőnytől, és a három kategória győztesei közül a legkönnyebb diadalt ő aratta, hiszen egyetlen pillanatig sem kellett csatáznia senkivel. Rolfo mellett Randy de Puniet is elégedett lehet. A dél-afrikai GP után ismét második lett, s ezzel az összetett első helyét is átvette. A Welkomban csupán hetedik Fonsi Nieto is javított: 16 körön át küzdött Anthony Westtel a harmadik helyért, amit végül 2 tizedmásodperces előnnyel meg is kaparintott. A welkomi győztes Daniel Pedrosa, illetve az aktuális világbajnok Manuel Poggiali egyetlen árva pontot sem vitt haza. Poggiali már a 3. kanyarban bukott, míg Pedrosa a 6. körben esett el.

A Honda bosszúja

A jerezi hétvége ugyanúgy kezdődött, ahogy a dél-afrikai GP véget ért, azaz Valentino Rossi továbbra is egyszemélyes show-t tartott. A szabadedzésen úgy lett első, hogy közel 7 tizedmásodpercet vert Nicky Haydenre, míg az első időmérőn négy tizeddel volt gyorsabb Gibernaunál. Rossi ideje lélegzetelállító volt: első motorosként 1 perc 41 másodperc alá jutott Jerezben, aminek köszönhetôen 1,165 másodpercet lefaragott a ducatis Loris Capirossi tavalyi pályarekordjából. Rossi a szombati esős szabadedzésen is a legjobb volt, így többen már oda is adták neki a győzelmet. A második időmérő újra vizes edzés volt, így senki sem tudott javítani, Rossi pedig újabb pole pozíciónak örülhetett. Ennek ellenére észrevehető volt, hogy az ötszörös világbajnoknak gondjai vannak a vizes pályán. Rossi arról panaszkodott, hogy Yamahájának borzasztó gyenge a hátsó tapadása. A pilóta nem akart ismeretlen beállításokkal még jobban kockáztatni a versenyen, ezért nem változtatott a szombati esős futómű-geometrián. Rossi gondjai a versenyen még tovább sokasodtak. Fékezéskor és kigyorsításkor folyamatosan megcsúszott a Yamaha hátulja, így esélye sem volt a győzelemre, de még az éremszerzésre sem. Rossi egyszerűen még annak is örülhetett, hogy a 4. helyet megszerezte. A hondás Gibernaunak és Max Biagginak – akik száraz pályán rendre futómű- és kuplungproblémákkal küszködtek – viszont semmiféle gondja nem volt. Esős körülmények között, azaz kisebb sebességnél és nagyobb féktávokon az RC 211V hátsó futóműve nem pattogott, s Gibernaunak és Biagginak egyaránt nagyon feküdt a vizes pálya. A két pilóta a 4. körtől ellépett a riválisoktól, s a 22. körig viaskodtak egymással. A párharcot végül Gibernau nyerte, akinek győzelme nem meglepetés, hiszen igazi esőspecialistának számít: eddigi hat győzelméből négyet vizes körülmények között ért el! A Honda tehát bosszút állt Rossi welkomi diadala után, a három érem dacára azonban mégsem lehetett önfeledt az aranyszárnyasok öröme. Barros mellett ugyanis a másik gyári pilóta, az 5. helyen záró Hayden sem volt esélyes a győzelemre, azaz a gyári duó egyre jobban kezd hasonlítani a Honda 2000-es csapatára, s mint tudjuk, négy éve el is veszítette a vb-t a Honda. HA-SZR