Az első magyar Formula 1-es pilóta életében először versenyzett az amerikai pályán és a magyar autósport történetében példátlan sikert ért el. A hihetetlen izgalmakkal bővelkedő versenyben Zsolt az első körben bravúros manőverrel került ki sértetlenül a tömegbalesetből, majd hibátlan versenyzést produkálva ért célba.
Baumgartner Zsolt nyilatkozata:
„Köszönöm azoknak, akik hittek bennem!”
– Nehéz szavakat találni ezután a másfél óra után. Elmondhatatlanul boldog vagyok, és szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített, hitt és bízott bennem. Az volt a célom, hogy egyszer a pontszerzők között ott legyen a magyar zászló. Ma ez megtörtént, és nagyon büszke vagyok erre. Örülök, hogy az engem támogatóknak visszaadhattam valamit abból a sok szeretetből, amit kaptam. A Minardi 2000 óta nem szerzett pontot és most négy éves böjt után eufóriában ünnepelt a csapat. Ha egy szóval kell jellemeznem ezt a nagydíjat, akkor azt kell mondjam brutális volt. A rajt után Brunival küzdöttünk és a belső íven próbáltam elmenni mellette, amikor csak repkedő alkatrészeket és szerteszét csúszkálós autókat láttam. Szerencsémre el tudtam menni a keresztbe álló Jaguár mellett, de Bruni már nem fért el, így kicsúszott és kénytelen volt feladni a versenyt. Éppen rendeződött a mezőny és megtakarították a pályát, amikor jött Ralf borzalmas balesete. Hirtelen tele lett a célegyenes alaktrésztörmelékekkel és hosszú perceken át köröztünk úgy, hogy tudtuk, Ralf még mindig az autójában van. Közben folyamatosan egyeztettem a mérnökömmel, mivel a sok kényszerpihenő miatt változtatnunk kellett az előre eltervezett versenytaktikán, és megváltozott a kiállásaimnak a tervezett időpontja. Az autóval folyamatosan gondjaim voltak, mivel az egyensúlyt nem nagyon sikerült beállítani, és különösen a hátulja volt nagyon labilis. Ahogy sorban fogytak el az autók, és egyre több volt a defekt, kezdtem érezni, hogy nagyon jól döntöttünk, amikor a szombati szabadedzések után a kisebb leszorítóerő mellett döntöttünk, nem utolsósorban azért, hogy a gumikat kíméljük. Bevált a számításunk, hiszen a gumik ugyan borzalmas állapotban voltak, de végigbírták. Idegileg és fizikailag is nagyon igénybevett a verseny, de ugyanazt éreztem, amit Monte-Carloban, azaz tudtam, hogy nem szabad hibáznom, bármilyen nehéz is a helyzet. Megmondom őszintén, hogy a verseny előtt komoly kétségeim voltak azzal kapcsolatosan, hogy be tudom –e fejezni ezt a viadalt. Szombaton annyira instabil és nehezen vezethető volt az autó, hogy nem fogadtam volna nagy tétben arra, hogy célba érek. A pontszerzésre pedig gondolni sem mertem volna. Nagyon boldog vagyok, és nagyon köszönöm a mérnökömnek és a szerelőimnek, meg az egész csapatnak azt az iszonyatosan sok munkát, amit ezen a versenyen és egész évben elvégeztek. Örömüket, és hihetetlen ünneplésüket látva azt hiszem ők is úgy gondolják, hogy ezért a versenyért érdemes volt ennyit szenvednünk. El szeretném még mondani, hogy nagyon boldog vagyok, hogy az év elején a Minardit választottuk. Sokan kritizáltak minket ezért, sokak szerint a Jordan csapat mellett kellett volna döntenünk. Azt hiszem ma a Minardival közösen bizonyítottuk, hogy megérdemeltük a bizalmat!
