Tömegtermékek
A katonai motorkerékpárok a legextrémebbek. Mindenféle időjárási és terepviszony között használhatónak kell lenniük, a megbízhatóságról és a strapabíróságról nem is beszélve. A legjelentősebb katonai motorkerékpárok a két nagy világégésben, az 1. és a 2. világháborúban szolgáltak a hadseregben. Az amerikai, a brit és a német márkák a legjelentősebbek.

Az amerikai Harley-Davidson története szorosan összefügg a katonai motorokkal. Az 1910-es években a 17 F és a 17 J modellek meghatározók voltak, ezekkel kezdte a tömegtermelést a H-D. A motor megkapta a gyár első V2-esét, az F-Head blokkot, és a modellek előbb a mexikói forradalomban, majd az 1. világháborúban bizonyítottak. A H-D az amerikai hadsereg számára több mint 20 ezer darabot gyártott le. A 987 köbcentis blokk 14 lóerős volt, oldalkocsis verziója pedig gépfegyverrel is fel volt szerelve. A 2. világháborúban még nagyobb rendelést kapott a H-D az amerikai hadseregtől. A WL típusból kifejlesztett WLA-ból közel 100 ezer darab készült el. A 740 köbcentis Flathead blokkos motor 25 lóerőre volt képes. Elsősorban szóló verzióban gyártották, azonban az amerikai, a kanadai és a szovjet hadseregben szolgáltak oldalkocsis WLA motorok is, amelyeken gépfegyvert helyeztek el. A WLA a civil lakosság körében is népszerűvé vált, hiszen a motorok megjelenése egyet jelentett a felszabadulással, a háború végével is.

A H-D ősi riválisa, az Indian is jeles tagja volt az amerikai hadseregnek. A márka leghíresebb katonai motorkerékpárja a Powerplus volt, a V2-es, 1000 köbcentis gépből 50 ezer darabot készítettek. A 16 lóerős motor gyorsasága és manőverezhetősége legendás volt.

A brit Douglas 350, 544 és 964 köbcentis boxermotoros gépeivel volt jelen az 1. világháborúban, több mint 70 ezer motort gyártottak a brit hadseregnek. A Norton a 2. világháborúban, a legendás 16H típusból fejlesztette ki a katonai verziót, a WD16H-t, amelyből több mint 100 ezer darab teljesített szolgálatot a brit, a kanadai, az ausztrál és az új-zélandi hadseregben.

A 2. világháborúban a Harley-Davidson és a Norton legnagyobb riválisai a boxermotoros német BMW és Zündapp motorok voltak. Az első háborús BMW az 1938 és 1941 között gyártott R71-es volt. Ez eredetileg egy nagyteljesítményű túramotor volt, amely azonban helytállt a német hadseregben is. Blokkja egy 746 köbcentis, 22 lóerős boxermotor volt. Az R71-es jelentőségét jól mutatja, hogy szerte a világban lemásolták. Ez alapján tervezte a H-D az XA modelljét, ahogy a szovjet Dnyeper M72-es és a kínai Chang Jiang 750-es is az R71-es örököse. A Dnyeper M72-esből 1941 és 1956 között több mint 300 ezer darab gördült le a futószalagokról. A német katonai motorok csúcsmodelljei azonban a BMW R75-ös és a Zündapp KS750 oldalkocsisok voltak. Mindkét modell kifejezetten katonai célokra készült. Akár 500 kilós terhet, fegyverzetet is tudtak szállítani 80 km/órás sebességgel, és akár 45 fokos emelkedőn is fel tudtak kapaszkodni. A R75-ösben egy 26 lóerős és 745 köbcentis blokk dolgozott, míg a Zündapp 751 köbcentis szíve szintén 26 lóerőre volt képes. Az 1941 és 1945 között gyártott BMW R75-ösből több mint 20 ezer darab készült, míg a Zündapp KS750-esből közel 19 ezer példány hagyta el a gyárat 1939 és 1948 között.

Trike-ok
A háromkerekű motorkerékpárok, az úgynevezett trike-ok az 1930-as évektől váltak egyre népszerűbbé. A legismertebb trike gép a Harley-Davidson Servi-Car volt. A trike-okban meglévő katonai célú lehetőségeket hamar felfedezték a gyártók. A leghíresebb belga márka, az FN fegyvergyártóként kezdte, azonban már az 1. világháború előtt motorkerékpárokat adott el a belga hadseregnek. Az FN 1936-ban kezdte oldalkocsis katonai motorkerékpárja, az M12-es gyártását, amely háromkerekű trike verzióban is készült. Az M12-T3 típusjelzésű trike sokkal szélesebb felhasználást biztosított, mint oldalkocsis rokona. Igazi önjáró gépfegyver volt, amely korának legjobban manőverezhető motorja volt. 992 köbcentis, kéthengeres blokk hajtotta, négyfokozatú sebességváltóját hátramenettel is felszerelték. A motor üresen 550 kilót nyomott.

Az olaszoknak két trike-juk volt a 2. világháborúban, a Moto Guzzi TriAlce és a Benelli M36-os. Mindkettőt egyhengeres, négyütemű erőforrás hajtotta, a Guzzi 498, a Benelli 493 köbcentis volt.

Robogók
Az 50-es években a francia hadsereg megrendelt egy katonai verziót a Vespát gyártó Piaggio-tól. Egy ejtőernyővel ledobható és nehézfegyverzettel is ellátott motorra volt szüksége a francia haderőnek. A Piaggio teljesítette a megrendelést, elkészítette a Vespa 150 TAP-ot, amelyet tankelhárító robogóként mind az indokínai, mind az algériai háborúban bevetettek a franciák. Szintén az ejtőernyős deszant osztagoknak tervezték az együléses brit Excelsior Welbike Mark1 és az amerikai Cushman Airborne modelleket. Ezek a robogók a gyorsan bevethető speciális egységeket szolgálták. A 32 kilós Welbike Mark1 összecsukható volt, földet érés után 10 másodperc alatt össze lehetett szerelni. 98 köbcentis, kétütemű blokk hajtotta, váltója fokozatmentes volt. A Cushman Airborne gumijai repülőgépgumik voltak, a motoron nem volt világítás, viszont utánfutóval is ellátták.

Tankmotor
Minden idők egyik legfurcsább katonai motorkerékpárja a német NSU HK101 Kettenkrad. A jármű egy nyitott tank és egy motor ötvözete volt, amelyet 1939 és 1949 között gyártottak. Eredetileg egy könnyű lánctalpas vontatójármű volt, azonban a könnyebb kanyarodás érdekében később ellátták egy motorkerékpár első futóművével is. A Kettenkradot egy sornégyes, vízhűtéses Opel motor hajtotta 36 lóerővel, sebességváltója három előre- és egy hátrameneti fokozattal gazdálkodott. Az 1560 kilós óriáson a vezető háta mögött ketten ülhettek, a menetiránynak háttal. Főleg nehéz terepen és emelkedőkön volt hatékony.

Villanymotor
Az új alternatíva, az elektromos hajtás már a katonai motorkerékpárok szegmensét is elérte. A kaliforniai Zero Motorcycles cég egy enduro gépet készített az amerikai hadsereg megrendelésére. A lítium-ion akkumulátoros MMX legnagyobb teljesítménye 46 lóerő, csúcsnyomatéka 106 Nm. Hatótávolsága 127 kilométer vagy 175 perc. A zajtalan, mozgékony és szerelésmentes motor kiválóan alkalmas mentőakciókhoz, felderítésekhez és titkos bevetésekhez.