A 80-as éveknek sok érdekes motorkerékpárt köszönhetünk. Például a Yamaha a VMax-szal sokkolta az ellenfeleket, a Suzuki pedig lerántotta a leplet a Katanáról és megszületett az első GSX-R is. Az évtized talán legkülönlegesebb modelljei viszont egyértelműen a turbófeltöltéses gépek voltak – a versengés akkora volt, hogy két éven belül mind a négy, nagy japán gyártó is megmutatta, hogy mit tudnak ebben a műfajban. A korabeli turbós autókhoz hasonlóan azonban nem az egyenletes nyomatékleadásukról voltak híresek ezek a modellek, amit tetézett a jelentős tömeg és a gyatra megbízhatóság. A tiszavirág életű japán turbós gépek azonban az iparág történetének egyik színes fejezetévé váltak, már csak azért is, mert ebben a formában azóta egyetlen márka sem tért vissza nagy sorozatban gyártott turbós motorkerékpárral.
Honda CX500 Turbo
1982-ben debütált a Honda turbós gépe, a számokból pedig egyértelmű, hogy a Honda önmérsékletet tanúsított. Nem egy teljesen önálló modellt fejlesztettek, hanem az 1978 óta gyártásban lévő, roppant sikeres és kellően karizmatikus, CX500-asból faragták az egyszerűen csak Turbo utónevű kivitelt. A 497 cm3-es, folyadékhűtéses V2-est alaposan átdolgozták, a japán IHI-től érkező feltöltő pedig megduplázta a kéthengeres teljesítményét (82 LE). Ebben a modellben debütált a Honda PGM-FI (Programmed Fuel Injection) befecskendező rendszere, illetve itt is bevetették a TRAC (Torque Reactive Anti-dive Control) futóművet, ami a kerék elemelkedését hivatott csökkenteni. A 260 kg-os gép ugyan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de a Honda nem akarta feladni: 1983-ban debütált a 650-es változat, amely már 100 lóerős produkált cserébe még inkább nehézkes volt. Egy évig sem gyártották a CX650T-t, melyből 1777 példány készült.
Kawasaki 750 Turbo
A Kawasaki már akkor is tudta, hogyan kell igazi megalomán modelleket fejleszteni, és nem óvatoskodták el első turbós motorkerékpárjukat sem. Egy 750-es soros négyhengeres sportmotor akkoriban még inkább combosnak számított, mint most, a Kawasaki mindezt pedig megfejelte a feltöltővel, aminek az eredménye 112 lóerős csúcsteljesítmény volt. Az 1983-ben piacra került gép a már ismert 750-es blokkot kapta, de gyakorlatilag az utolsó csavarig módosították, a Hitachi turbó hirtelen nyomatékhulláma miatt kovácsolt dugattyúkat alkalmaztak, illetve az akkor elérhető legpontosabb befecskendező rendszert is bevetették. A Kawasaki egyébként úgy reklámozta a motort, mint a világ leggyorsabb kétkerekűje, állítólag a 240 km/órát is megfutotta. A turbólyuk miatt azonban még avatott kezekben is kihívás volt lehívni a teljesítményt és a Kawasaki belátta, hogy fejlesztési zsákutcába jutottak. Mivel ott volt a GPZ1100-as (amely hajszálnyival gyengébb volt, de sokkal megbízhatóbb és könnyebben kezelhető), 1985-ben leállították a 750-es Turbo gyártását.
Suzuki XN85 Turbo
1983-ban került a Suzuki márkakereskedőkhöz az XN85-ös, melynek formája önmagában is megér egy misét. A futurisztikus formaterv ugyan sikeresen az újdonságra irányította a figyelmet, de a blokk megbízhatósági problémáktól szenvedett, ami azért volt különösen bosszantó, mert a GS750-es akkor már kisebb legenda volt a strapabíró erőforrás miatt. Pedig a Kawasakival ellentétben nem feszítették túl a húrt. Az XN85-ös lég-olaj hűtéses, 750 cm3-es soros négyhengerese 85 lóerős tudott – hogy bírja az erőforrás az extra terhelést, olajsugár hűtötte a dugattyútetőt. A turbós gép gyártását két év után, 1985-ben állította le a Suzuki.
Yamaha XJ650 Seca Turbo
Mivel a turbós gépeket elsősorban az amerikai piacra fejlesztették, a Yamaha marketingesei a Laguna Seca versenypályára is utaltak a névadással. Pedig az 1983-ban piacra lépő gép nem sportmotor volt, sokkal inkább egy nagy teljesítményű túragép – az akkori tesztekben méltatták a kényelmét és szélvédelmét is. A Kawasakihoz és a Suzukihoz hasonlóan a Yamaha is soros négyhengereshez kapcsolta a feltöltőt (Mitsubishi gyártmány), a 650 cm3-es blokkot négy karburátor látta el üzemanyaggal. Bár a 90 lóerős gép teljesítményébe aligha lehetett belekötni, a turbólyuk itt is jelen volt és a kezelhetőség is hagyott kívánnivalót maga után. Az XJ650 Seca Turbo ugyan két év után búcsúzott a kínálatból, 6000 példány így is gazdára talált.
