Fotó: Arany Gábor / Zalai Hírlap
A csehszlovák ipar veterán korú masináját a 38 éves ifjabb Rózsás Imre keltette új életre. A történet egyik szála évtizedekkel korábbra nyúlik vissza, ahogy ezt a motorrestaurátor 69 esztendős édesapja, Rózsás Imre felidézte. Az épületgépész végzettségű, de évtizedek óta mezőgazdasággal foglalkozó férfi kamaszként jegyezte el magát a motorkerékpárokkal, 15 évesen már Komar nyergébe pattant, aztán később munkahelyén, az Univerzál Ipari Szövetkezetnél oldalkocsis Pannónia T 5 volt a szolgálati járműve.
– Azzal jártunk javítani, néha napi 200-250 kilométert is megtettünk, télen-nyáron. Szerszámokkal megpakoltuk, beült három férfi, a harmadik fokozatnál feljebb a sebességet nem is lehetett kapcsolni, mert nem bírta, és ilyen terhelésnél megevett 15 liter benzint is százon – idézte fel mosolyogva, miközben én már a szépséges Tatrant méregettem a bazitai porta udvarán.
Az univerzálos években jelent meg a Jawa 125 köbcentis motorral szerelt, kétszemélyes, csővázas, teljesen burkolt, szélvédős robogója, a Tatran, amelyet 1964-69 között gyártottak. A 106 kilós masina egy személlyel 80 km/ órás tempóra is képes volt. A szemrevaló kétkerekűvel kacérkodott Rózsás Imre is, de…
Fotó: Arany Gábor / Zalai Hírlap
– A kollégák lebeszéltek, azt mondták, kényes, önindítós, akkumulátoros, négysebességes, az akkori időkhöz képest szokatlanul modern megoldásokat alkalmaztak rajta, tartottak tőle, hogy nem megbízható. Elbizonytalanodtam, inkább 250 köbcentis Jawát vettem, azzal jártam évekig. Azt Simson Schwalbe követte, melyet 50 köbcentis motor hajtott, de elvitt két felnőttet, a feleségemmel a Balatonra is kirándultunk vele – mesélte.
Aztán autós évtizedek következtek; mígnem tavaly nyáron kökényesmindszenti ismerősénél pillantott meg egy gyönyörűen felújított Tatrant.
– Megálltam, lefényképeztem, itthon elmeséltem a fiamnak, mit láttam, aztán többet nem került szóba – mondta. A történet azonban beindította az autószerelő végzettségű ifjabb Rózsás Imre fantáziáját. Sikerült januárban Siófokon vásárolnia egy romos, működésképtelen, 1967-ben gyártott Tatrant, amelynek voltak papírjai, így a forgalomba helyezés is megoldhatóvá vált. A következő hetekben a fiatal férfi barátja garázsában töltötte szabad ideje java részét.
– Nekem is feltűnt, mérges voltam rá, hogy mennyit van távol, már aggódtam, talán valami baj van, mert a család nem árult el semmit, csak sunnyogtak – mosolyodik el az édesapa. Aztán március 29-én, a 69. születésnapján megoldódott a rejtély, begördült a Jawa Tatran 125 az udvarra. Mintha a gyárból épp akkor érkezett volna. Az utolsó csavarig mindent felújított ifjabb Rózsás Imre, az összes kopó, öregedő alkatrészt újra cserélte.
