A 70-es években zajlott az élet a Harley-Davidsonnál. Többek között ekkor települt át a termelés Milwaukee-ból a pennsylvaniai Yorkba, illetve Willie G. Davidson már javában azon dolgozott, hogy az akkori tulajdonos AMF-től átvegye az irányítást, hogy ismét „családi” vállalkozás legyen a gyártóból. Mindeközben pedig Willie G. beosztott designerként elkezdett dolgozni egy új motoron, az első, 1977-es Low Rideren, amely a Daytona Bike Weeken debütált. Nevéhez hűen az akkori H-D-kínálat legalacsonyabb üléssel rendelkező modellje volt a Low Rider, ám azért is gyorsan sok hívet szerzett, mert ez volt a H-D első factory custom modellje (gyárilag egy egész sor, a személyre szabhatóságot szolgáló alkatrészt kínáltak hozzá). Most pedig itt az új Low Rider, amely le se tagadhatná rokonságát az előddel. A két motort elnézve igazából az üléskialakítás és a váz adja a fő különbségeket, de az újdonság is felvonultatja azokat a fontos stíluselemeket, mint a polírozott üvegű első fényszóró, az osztott küllős alumíniumfelnik, a kettő ez egybe kipufogó, vagy a tankból kiemelkedő műszeregység.

A nagyméretű fordulatszámmérő a látómezőnkön kívül esik. Fotó: Hilbert Péter

Ez az ülés aztán tényleg alacsony!

Azonban míg az első modellben 1200 cm3-es blokk munkálkodik, addig a Dyna családba tartozó újdonságban a márka manapság legszélesebb körben alkalmazott Twin Cam 103-as egységét találjuk. Az 1690 cm3-es, léghűtéses, tolórudas V2-esnek a szokásostól eltérően ezúttal megadta a teljesítményadatát a Harley, ám a 75 lóerőnél sokkal fontosabb a 126 Nm-es nyomaték. Ahhoz képest, hogy egy klasszikus külsejű cruiserről beszélünk, a piros lámpától gyorsulva komoly meglepetéseket tudunk okozni. Egészen jól veszi a gázt, és a nagy tempóról is tisztességesen gyorsít, annak ellenére, hogy a hatgangos váltó kiosztása eléggé hosszú – 90 alatt nem érdemes kapcsolni az utolsó fokozatot. Persze, ha alacsony fordulaton tartjuk, heves rángatással tiltakozik, de alapvetően egészen sima a járása. Abban sem hasonlít a korábbi Harleykhoz az új Low Rider, hogy hangja meglehetősen visszafogott. A márka hívői okkal sírhatják vissza a régebbi modellek rekedtes hangját, mert a környezetvédelmi normáknak áldozatául esett a jellegzetes orgánum.

Szerencsére ezt leszámítva minden területen nagyon is kézzel fogható a Harley erőfeszítése, hogy egy jó csomagot akartak porondra állítani. A 680 mm-es ülésmagasságból adódóan nagyon alacsonyan ülünk, de hogy testalkattól függetlenül is kényelmesen elhelyezkedhessünk, az ülést 4 cm-rel előrébb tolhatjuk, illetve a kormány is állítható néhány csavar lazításával. Ennek ellenére inkább rövidebb utakon kényelmes a Low Rider, ha pedig utassal megyünk, nem valószínű, hogy a társ egyhuzamban kibírja a Budapest–Balaton távolságot. Egészen keskeny a hátsó ülés, ehhez képest a korabeli Low Rider valóságos fotellel örvendeztette meg utasát.

Igényes az ülésborítás, de az utasra spártai körülmények várnak

Természetesen szélvédelemről nem beszélhetünk, ami országúti tempónál még nem jelent problémát, de már a rövidebb autópályaszakaszok is megerőltetők, mert vitorlaként feszülünk meg, hiszen a lábaink kissé előreállnak. Ráadásul az üléspozíció olyan, hogy combbal nem tudunk rendesen rászorítani a tankra, vagyis a nagy ívű kanyarokat leszámítva kissé „birkózós” a modell terelgetése. Egyébként a futómű kellemes meglepetést okozott, a Low Rider ugyanis aránylag jól nyeli el az úthibákat, megkockáztatom, hogy a legjobban rugózó Harleyk közé tartozik.

A technika fejlődése nem állhat meg

Bár alapvetően a cruiserek fékrendszere sokszor okot ad a kritikára, ezúttal kihúzta a méregfogat a Harley, ugyanis a Low Rider a Fat Bob után a Dyna család második tagja, melyet kéttárcsás első fékkel látnak el. A 300 mm-es diszkeket szorító kétdugattyús rendszer könnyedén kordában tartja a szárazon is közel hárommázsás testet, arról nem is beszélve, hogy blokkolásgátlóval is rendelkezik az újdonság. A technikai fejlődés számomra két leginkább értékelt hozadéka azonban a kulcs nélküli indítás és az automatikusan visszatérő irányjelzők. Ha egy bizonyos szögnél jobban felegyenesedik a motor, magától kikapcsolja az indexet, ami azért óriási segítség, mert a márka sajnos még mindig ragaszkodik a markolatok végén elhelyezett indexkapcsolókhoz, ami szerintem egyáltalán nem áll kézre (például körforgalomból kifelé menet, miközben húzzuk a gázt, eléggé problémás jobbra jelezni).

Ezekért a részletekért világszerte rajonganak. A kidolgozás jeles

Ami az anyagiakat illeti, a Low Riderrel sem a vonzó vételár miatt fog új kuncsaftokat szerezni a Harley. A 12 930 eurós nettó ár (kb. 3,9 millió Ft) azonban a Dyna családon belül jó helyzetbe hozza, hiszen a Street Bob kivételével az összes féltestvére drágább, arról nem is beszélve, hogy a legendás név sok márkafanatikusra erős hatást gyakorolhat.

Jobb, ha megszokjuk, hogy már a Harleyk V2-esei sem hangosak. Hiába, a normáknak muszáj megfelelni…

TETSZETT
– gazdag műszerezettség
– részletgazdagság
– nyomatékos blokk

NEM TETSZETT
– nagy tömeg
– irányjelzők elhelyezése
– utas üléskényelme

ÖSSZEGZÉS
Az eredeti koncepciót viszi tovább az új Low Rider, amely igazi életstílusmotor. A modell – felépítéséből adódóan – inkább rövidebb kiruccanásokra való, erre rímel a minimálkomfortos hátsó ülés is.

Harley-Davidson Low Rider
Lökettérfogat: 1690 cm3
Hengerek/szelepek: V2/4
Max. teljesítmény: 56 kW (75 LE) 5010/perc
Max. forgatónyomaték: 126 Nm 3500/perc
Sebességváltó: hatfokozatú
Hossz./szél./mag.: 2345/905/1185 mm
Tengelytáv: 1630 mm
Ülésmagasság: 680 mm
Üzemanyagtank: 17,8 l
Fék elöl/hátul: 2×300/292 mm tárcsa
Gumi elöl/hátul: 100/90 R19/160/70 R17
Száraz tömeg: 292 kg
Tesztfogyasztás: 5,6 l/100 km
Alapár: 12 930 euró (ÁFA és regadó nélkül)

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!