Az 50-es és a 60-as években a Gilera, a Moto Guzzi és az MV Agusta a fénykorukat élték, de a 70-es évek közepétől látványosan teret vesztettek az olasz márkák. Jött a superbike-bumm és a japán márkák egyeduralomra tettek szert négyhengeres, 750-1100 cm3-es sportmotorjaikkal. Másfél évtized után azonban válaszoltak az olaszok, a japánok kihívója pedig a Ducati lett, amely akkoriban a Castiglioni fivérek által jegyzett Cagiva tulajdonában volt. Claudio és Gianfranco Castiglioni a kétütemű motorok mellett belevágott a Ducati révén a négyütemű motorok fejlesztésébe is. Olyan legendás típusok láttak napvilágot, mint a Paso, a 851-es vagy a 888-as.
Aztán 1993 októberében a világ legfontosabb motorkiállításán, a milánói EICMA-n leleplezték a Ducati 916-ost, amelyen a legendás tervező Massimo Tamburini 6 éven át dolgozott. Az új masina azonnal hatalmas szenzációt keltett, soha nem látott formák és forradalmi technikai újítások kerültek reflektorfénybe. Egy vérbeli versenymotor, egy igazi race replika, amely nem csak a superbike-világbajnokságot, hanem az egész motorkerékpárgyártást forradalmasította. A Ducati a 916-osnak köszönhetően lett igazán világhírű, a formatervezésben útmutató volt a nóvum megjelenése, míg a japánok emiatt kezdtek el V2-es sportgépeket is gyártani. Lapos, dupla első fényszóró, hosszúkás fejidom, egykarú hátsó lengővilla, nyereg alatt elvezetett kettős kipufogócső – a 916-os azonban nem csak esztétikai élmény. Egy olyan sorozatgyártású gép, amelyet direkt a versenypályára terveztek. A 198 kilós újdonág megkapta a márka egyik védjegyét, az L2-es blokkot.
Massimo Bordi, a Ducati egykori legendás mérnöke a típuselőd 888-as erőforrását módosította. Signor Bordi a négyszelepes, vízhűtéses Desmoquattro blokk furatát 2 milliméterrel megnövelte, aminek köszönhetően az L2-es egység 916 cm3-es lett. Bordi emellett áttervezte a blokk szívó- és kipufogórendszerét is, a hengerekben pedig Pankl dugattyúkat alkalmazott. A vezérlés a Ducati másik védjegyének számító dezmodromikus megoldású, a gázcseréről hengerenként négy szelep és két vezérműtengely gondoskodik, míg az üzemanyagellátást hengerenként egy Weber-Marelli injektor végzi. A Ducati 916 sportverziói, az SP és az SPS ellenben kettős befecskendezővel és titán dugattyúkkal vannak felszerelve, alumínium helyett pedig karbonkipufogóval büszkélkednek. Az erőátvitelért 15 lamellás száraz kuplung és 6 fokozatú váltó felel. A típus alapmodellje, a Standard 1994-ben 109 lóerőre volt képes 9000-es fordulaton, míg a Standard legerősebb verziója, a 916 SP 1994-ben 126 lóerőt tudott 10 500-as fordulaton. Ugyan 15-20 lóerővel gyengébb volt, mint a négyhengeres japán riválisok, azonban hatalmas nyomatékával (82 Nm) mégis felül tudott rajtuk kerekedni.
A kéthengeres Ducatik fő jellegzetessége a hatalmas kanyarsebesség volt, amihez nagyban hozzájárult a 916-os forradalmi futóműve is. Bordi egy teljesen új futóművet tervezett, s új volt a márka hagyományainak megfelelő, 28 milliméter csőátmérőjű térhálós acélváz. Az első és a hátsó futómű a high tech versenysport jegyében született meg. A 43 milliméteres fordított Showa első villa teljesen állítható volt, emellett a speciális kormánynyaknak köszönhetően a villaszöget és az utánfutást is állítani lehetett anélkül, hogy a tengelytáv módosult volna. Mindemellett keresztben elhelyezett kormánylengés-csillapítót is kapott, ami a 90-es évek elején igazi kuriózum volt.
8 vb-cím
A Ducati 916-os az olasz márka legsikeresebb modellje a versenysportban. A típus 1994 és 1998 között szerepelt a superbike-világbajnokságon, és összesen 8 vb-címre, 4 egyéni és 4 gyártói vb-aranyra volt képes. A 916-os az első viadalán, az 1994-es superbike szezonnyitón azonnal győzni tudott, míg az első idényében rögtön világbajnok is lett. A motorral a brit Carl Fogarty 3 (képünkön), míg az ausztrál Troy Corser 1 vb-elsőségre volt képes. A Ducati 916 összesen 65 futamgyőzelmet aratott. 1994-es bemutatkozó szezonjában 150 lóerőt tudott, míg a legerősebb, 1997-es típus 168 lóerőre volt képes.
A Ducati 916 öröksége hatalmas. Utódai, a 996-os és a 998-as ugyan új blokkot kaptak, ám a 916-os egyedi és utánozhatatlan formavilágát továbbvitték. Ahogyan a további Ducati szupersportmotorok, a 999-es, a 1098-as, a 1198-as, a Panigale R és a vadonatúj Panigale V4-es is.
