Mint a legtöbb Harley, a Blackline is a szépérzékünkre van hatással. Nincs szó kovácsolt hajtókarokról, karbonidomokról, kipörgésgátlóról vagy változó hosszúságú szívótorkokról, a lehengerlően szép részletek, a V2-es szinkópája és a motort körbelengő legenda mindezeket sikeresen elnyomják.

A rejtett hátsó rugóstag miatt úgy néz ki a Blackline, mint a régi merev vázas modellek, miközben egyszerűségével a II. világháború utáni típusokat idézi. Szinte minden fémből van rajta, műanyagot csak elvétve találunk, de ami a legfontosabb, mindenről tükröződik a gondosság. Például ott vannak a sűrűn küllőzött, feketére eloxált felnik, a kormánybefogóra közvetlenül rögzített belső vezetékes split drag kormány, a kéttónusú blokk fekete deklivel, vagy a „vágott” sárvédők”. Nincs hagyományos, sárvédőre helyezett hátsó helyzetjelző és féklámpa sem, ugyanis ezek a sárga indexbúra alatt kaptak helyet.

Gyönyörűen szól, de olykor nagy az étvágya

Hivatalos teljesítményadatot nem közöl a Harley, de azt elismerik, hogy valahol 70-80 lóerő között van a Blackline-t hajtó TwinCam 96B erőforrás teljesítménye. Az 1584 cm3-es egység hangos, fémes csattanások kíséretében kel életre, majd szépen, lassan felveszi kicsit bizonytalan, enyhén remegős alapjáratát – a vezető szemszögéből úgy mozgolódik a vázban a hatalmas motor, mintha egy szív dobogna benne (ennek az az oka, hogy a vázra „mereven” van rászerelve a blokk). Ez a szív azonban egyáltalán nem igényli a pörgetést, nyomatékból látja el feladatát. Ahogy elcsavarja a gázkart a vezető, elsőre biztosan kellemes meglepetés éri, ugyanis nem várt erővel indul meg a Blackline. Azt hiszem, a 125 Nm-es nyomaték eléggé sokat elárul, így igazából az is érthető, hogy nem sok hasznát vesszük a digitális fordulatszámmérőnek. 2000-es fordulaton már feljebb is kapcsolhatunk, de 4000 fölé nem érdemes kergetni a motort, 5400-nál amúgy is belefutunk a leszabályozásba. A hosszú áttételezésű, hatfokozatú váltó ellenére a nyomaték lehetővé teszi, hogy országúton az utolsó fokozatból se kelljen visszaváltani előzéskor. 120 km/óránál gyorsabban viszont már nem igazán mókás a helyzet, mert bár a szuflából nem fogy ki, az egyenesfutás kezd bizonytalanná válni.

Csak a legszükségesebb információkról tájékoztat a Blackline. A fordulatszámot a sebességmérőbe integrált digitális kijelzőn figyelhetjük

Ami a fogyasztást illeti, az szélsőségesen ingadozhat. Csak városban hajtva, viszonylag nagy forgalomban könnyedén benyel akár 7,5 litert is, ugyanakkor kényelmes, 90-es tempónál mindössze 4,5 liter gurul le a V2-es torkán.

Az ABS a szériafelszereltségbe tartozik

A Blackline hangulatától nagyon messze áll a sietség, sokszor arra lettem figyelmes, hogy milyen lassan megyek, mert egyszerűen ebben a motorban van valami méltóságteljes. Olyan nyugalmat áraszt, hogy az ember a nyeregben teljesen elfeledkezik a rohanó külvilágról. Már csak azért sem jó sietni, mert széria ABS-es fékrendszer ide vagy oda, ha nagy tempóról kell megállítani a szárazon hárommázsás vasat, az elöl egyedül árválkodó féktárcsa miatt rendesen rá kell markolni a fékkarra.

Viszonylag hamar elfárad az ember a Blackline nyergében

A futóműnél jobban talán semmi sem szemlélteti, hogy a Blackline-nak a nyílegyenes, jó minőségű utak valók, már csak azért is, mert a 30 fokos villaszög nem teszi túl fordulékonnyá. Az úthibákat, melyeket más motorral észre se vesz az ember, a Harley mintha felnagyítaná, mert egyszerűen nem tudja elnyelni vagy kirugózni a kisebb egyenetlenségeket sem. Ez persze inkább a hazai utakat és nem a motort minősíti, az azonban a Blackline ellen szól, hogy a kényelem területén nem brillírozik. Az előretolt lábtartók miatt gyakorlatilag minimális a helyváltoztatási lehetőség, a kormány pedig olyan messze van, hogy egy 190 cm magas vezetőnek is nyújtózkodnia kell utána, így nem is kérdéses, hogy átlagos termetűek számára még kevésbé kényelmes. Az utasnak egyébként nincs olyan rossz dolga, mint ahogy az ülés formázása alapján vártuk, mert természetes testtartást vehet fel. Sőt a mindössze 655 mm-es ülésmagasság (!) miatt a Blackline nagy előnye, hogy egy apróbb termetű vezetőnek is leér a lába.

A motor ékességei közé tartozik a kipufogó és a két hátsó lámpa

Racionális érveket aligha lehet felhozni egy 5 100 000 Ft-os motorral kapcsolatban, maximum azt, hogy ez a Softail család legolcsóbb tagja. De tulajdonképpen nem is kell, hiszen ahogy az összes Harley, ez sem használati tárgy, sokkal inkább egy életérzést megtestesítő szimbólum és az önkifejezés egyik legjobb eszköze

TETSZETT
egyedi külső
igényes részletek
nyomatékos motor

NEM TETSZETT
úthiba-érzékenység
fárasztó üléspozíció
magas ár

ÖSSZEGZÉS
A Blackline-nal garantáltan nem maradunk észrevétlenek, a motor nagyon kilóg a tömegtermékek sorából. Sajátos életérzést ad, gyönyörű részleteivel elkápráztat, de a vezethetőség és a kényelem terén kisebb kompromisszumot követel.

Harley-Davidson Blackline
Lökettérfogat: 1584 cm3
Hengerek/szelepek: V2/4
Maximális teljesítmény: nincs adat
Maximális forgatónyomaték: 125 Nm 3250/min
Sebességváltó: hatfokozatú
Hossz./szél./mag.: 2410/864/1201 mm
Tengelytáv: 1689 mm
Ülésmagasság: 655 mm
Üzemanyagtank: 18,9 l
Fék elöl/hátul: 292/292 mm tárcsa
Gumi elöl/hátul: 80/90 R21 / 144/90 R16
Száraz tömeg: 294 kg
Tesztfogyasztás: 5,8 l
Vételár: 5 100 000 Ft