A Harley-Davidson Sportsterek a motorkerékpár-ipar Porsche 911-esei. A modellváltások alkalmával mindig csak annyit változtatnak rajta, hogy ha valaki ránéz, már első pillantásra is egyértelmű legyen, ez csakis egy Sportster lehet. A sikersztori természetesen másokat is megihletett: büszkeséggel és egyben aggodalommal töltheti el a Harley menedzsmentjét, hogy a Sportster sorozat talán a világ legtöbbet „másolt” motorja, ugyanis több más gyártónál a kis köbcentis, aránylag sportos cruiserek nem mások, mint az amerikai típus utánlövései. Az egészben az a szép, hogy úgy lett legenda a Sportsterekből, hogy a H-D fejlesztőrészlegén nem törték magukat halálra – erre talán jó példa, hogy csak 1975-ben költöztették át a valtókart jobbról a bal oldalra.

Keskeny tank, minimalista műszerezettség

Ha jól belegondolunk, a legfrissebb, 2016-os Iron sem a csúcstechnikáról szól, blokkja léghűtéses V2-es, tolórudas szelepmozgatással, hengerenként két szeleppel és olyan alapjárati vibrációval, hogy az ember azt várja a motor mellett állva, hogy mikor ugrik ki a blokk a bölcsőváz öleléséből. Érdekes, hogy menet közben már egészen kisimul a járása, és ahhoz képest, hogy V2-es egységről van szó, már 1500-as fordulattól terhelhető – mindezt a motortól igencsak stílusidegen, apró digitális kijelzőről olvashatjuk le. A menetdinamika ugyan nem számít az Iron erősségei közé, laza országúti vagy városi guruláshoz pont elég a 883 cm3-es egység, melyet a nagy nyomaték miatt meg amúgy sem érdemes pörgetni. Szerencsére nem igazán torkos az Iron (országúton 4,5 literrel simán elvan), ami azért jó hír, mert a gyönyörű formájú „mogyorótankba” mindössze 12,5 liternyi benzin fér.

2016-ra áttervezett ülést kapnak az Iron vásárlói

A modell egyébként könnyen dönthető, és mivel teljesen újrahangolt első teleszkópot és állítható hátsó futóművet kapott (szerszámmal állítható, 50 mm-es tartományban), már nem csak tükörsima aszfalton érzi magát jól a vezető. Ez nem azt jelenti, hogy minden úthibát tökéletesen kivasal, de megkockáztatom, hogy ennyire jól talán még egyik Sportster sem rugózott. A finomhangolás a váltó esetében elmaradt: semmi kifogásom az ellen, hogy határozottan, nagy erővel kell a váltókart mozgatni, az viszont kellemetlen, hogy az ürest nehéz megtalálni, volt úgy, hogy három-négy lábmozdulatot kellett tenni, hogy jelezzen a zöld fény. Egyébként menet közben más negatívumot nem lehet felhozni. Meglepően kis erővel működtethető a kuplung, az új tervezésű ülés meg kifejezetten kényelmes. Az előretolt lábtartóval ellátott modellekhez képest sokkal jobban érezni az Iron mozgását, mert így jobban rá tudunk szorítani combbal a motorra. Ha már szó esett az állandóságról, továbbra sem értem, hogy a Harley miért marad hű hosszú ideje egy bizonyos oldaltámasz-kialakításhoz. Legyen szó nagy túrázóról, vagy éppen olyan kisebb gépről, mint az Iron, ezek a sztenderek nem éppen felhasználóbarátok, jó kis lábmunka kell hozzájuk. Bármennyire is bosszantó ez a tulajdonság, az Iron stílusossága aligha vonható kétségbe, az új tankgrafikával, az átrajzolt kipufogóval és a kilencküllős, fekete felnikkel igazi jelenség.

Az Iron jól dönthető, de nem a száguldásról, hanem a laza országúti cirkálásról szól. A fékek továbbra sem harapósak

Ha számításba vesszük, hogy nemcsak egy motort, hanem egy életérzést is ad a Harley 8135 euróért (+áfa és regisztrációs adó), akkor nem csak a konkurens modellekhez képest lehet elfogadhatónak nevezni az árcédulát. Arról nem is beszélve, hogy a Sportsterek híresen jól tartják árukat: 10 évesnél fiatalabb példányt csak nehezen lehet találni 1,8-2,0 millió forint alatt.

Harley-Davidson Iron 883
Lökettérfogat: 883 cm3
Hengerek/szelepek: V2/4
Max. teljesítmény: n.a.
Max. nyomaték: 70 Nm 3750/perc
Sebességváltó: ötfokozatú
Tengelytáv: 1515 mm
Ülésmagasság: 775 mm
Üzemanyagtank: 12,5 l
Gumi elöl/hátul: 100/90 R19/150/80 R16
Száraz tömeg: 245 kg
Nettó alapár: 8135 euró

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!