Ha engem kérdeznek, egyáltalán nem véletlen, hogy az első MT-09-es nagy siker lett. A sorhármas blokk hatalmas show-t csinál, a motor külseje pedig dögös, és az összeszerelési minőség is megnyerő. Ráadásul mindezt korrekt áron adták a japánok… A képet azonban beárnyékolták a heves terhelésváltási reakciók, vagy a gáz adagolhatósága – egy olyan motornál, amely kettesben mindig egykerékre akar állni, azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy e területen miért van szükség némi finomításra.

De mielőtt nyeregbe pattannánk, foglalkozzunk kicsit a külsővel! A motor koncepciója nem változott, vagyis egy tömör naked bike-ról van szó, ugyanakkor teljesen új fejidomot kapott. A full-LED-es fényszóró a friss MT-09-es jellegzetes, agresszív fellépésének egyik alapja, de a gyakorlatban fontosabb, hogy a korábbi halogénlámpa fényerejét össze sem lehet hasonlítani a mostaniéval. Az ülés továbbra is nagyon rövid, amitől ugyan tényleg tömzsinek hat az egész motor, de az utas könyörögni fog, hogy ne menjünk hosszabb utakra. Egyébként bármennyire is természetes a vezető üléspozíciója, a lejtése nekem nem tette kényelmessé az MT-09-est. Ehhez vegyük hozzá a műfaji sajátosságnak tekinthető zéró szélvédelmet, és akkor nyilvánvaló, hogy nem hosszú utakra való a modell. Más oldalról viszont úgy is megközelíthetjük, hogy olyan élményt nyújt, mint egy 600-as sportmotor, csak éppen nem fog megfájdulni a csuklónk a sok „hasalástól”.

A 847 cm3-es blokknál nehéz elképzelni karakteresebb erőforrást. A V2-esekre jellemző nyomatékhullámot és a sornégyesek pörgősségét kombinálja a Yamaha motorja, ráadásul a 115 lóerős csúcsteljesítmény többnek érződik. A frissített nemzedék már nem kíván finom csuklót, de a vadság még mindig benne van. Rögtön ugrik, ahogy csavarunk a gázkaron, ám a kipörgésgátló és a csúszókuplung megjelenésével sem kigyorsításnál, sem féktávokon nem csúszkálunk. A biztonság területén ez hatalmas előrelépés, de őszintén szólva amolyan kötelező kör is volt – a konkurencia is szépen el van látva elektronikai segédletekkel. Az MT-09-es azonban tud olyat, ami eddig a drágább, 170 lóerő körüli csúcs nakedek kiváltsága volt. Az R1-esből átemelt gyorsváltó kuplungolás nélküli felkapcsolást tesz lehetővé, ami a valóságban azt jelenti, hogy felfelé húzunk egyet a váltókaron, és nyitott gázállásnál (ez a feltétele a kapcsolásnak) mire észbe kapunk, már csak azt konstatáljuk, hogy a következő fokozatban húz nagy erővel a Yamaha. A feszes futómű és a harapós fékek is azt erősítik az emberben, hogy a versenypályás használattól sem riadna meg az MT-09-es, ezt a teljesítményt közúton amúgy sem lehet biztonságosan kiaknázni. Annak ellenére, hogy azért rendelkezik pár bosszantó részlettel a Yamaha – például a tükörszárak rövidek, így nem látunk sokat a mögöttes forgalomból – , nagyon összeszedett motorról van szó. Nyilvánvalóan direkt tartozik a szegmens keményebb, puritánabb feléhez, de ha őszinték vagyunk, a 2 998 000 Ft-ért nagybetűs élménymotort kapunk.

Tetszett
• igényes kidolgozás
• karakteres, erős blokk
• vagány külső
• ár-érték arány

Nem tetszett
• utasülés kialakítása
• tükrök elhelyezése

Összegzés
A komfort ugyan nem tartozik az erősségei közé, mint csomag, nagyon versenyképes gépről van szó. A háromhengeres blokk pedig egyenesen fantasztikus!

Yamaha MT-09
Lökettérfogat: 847 cm3
Hengerek/szelepek: S3/12
Max. teljesítmény: 85 kW (115 LE) 10 000/perc
Max. nyomaték: 88 Nm 8500/perc
Sebességváltó: hatfokozatú
Tengelytáv: 1440 mm
Ülésmagasság: 820 mm
Üzemanyagtank: 14 l
Fék elöl/hátul: 2 x 298/245 mm tárcsa
Gumi elöl/hátul: 120/70 R17/180/55 R17
Feltankolt tömeg: 193 kg
Tesztfogyasztás: 5,5 l/100 km
Alapár: 2 998 000 Ft

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!