Sok-sok különleges gépet köszönhetünk a Ducatinak, de ha van típus, amely alapjaiban változtatta meg a márkáról kialakult képet, az az 1993-ban debütált Monster. Miguel Angel Galluzzi, a legendás fődizájner minimalista alkotása akkora siker lett, hogy 2005-re a Ducati valaha legyártott motorkerékpárjainak felét már a Monsterek tették ki. Bár az évek során természetesen modernizálták a sorozatot, az alapkoncepció mit sem változott, az L2-es motorfelépítéshez és a jellegzetes térhálós vázhoz 27 éven át hűek maradtak! Az új nemzedék esetében azonban megtört ez a hagyomány, ugyanis a Panigalékhoz hasonló vázra épül az újdonság: a konstrukció első része tisztán alumíniumból készül, amihez üvegszálas erősítésű kompozit-anyagból készítettek segédvázat, a motorblokk pedig természetesen teherviselő elem. A trellis váztól való búcsúzás nagy vihart kavart, Olaszországban egy rajongói klub például petíciót adott át a Ducatinak, hogy a kifutó modell gyártását folytassák! Nos, az új felépítés előnyei, például a tömegcsökkentésre gyakorolt jótékony hatásai vitathatatlanok, a 18 kg-os mínusz azt jelenti, hogy a nóvum csak 166 kg-ot nyom a mérlegen. Ugyanakkor az is biztos, hogy a Monster elveszítette egyik védjegyét! Ugyan a fényszóró és a sziluett őrzi a legendás elődök vonásait, inkább az MV Agusta Brutalét juttatja eszünkbe, mintsem saját felmenőit. Ebben az is szerepet játszik, hogy a jellegzetes leömlő csőkígyó is jóval visszafogottabb, a formaterv pedig sokkal lágyabb, mint eddig. A vezetői pozíciót alaposan megváltoztatták, a kormány 7 centivel közelebb került az üléshez, és a tankot jóval keskenyebbre szabták.

A forgalmazást egy arany középutat jelentő kivitellel kezdték, a 937 cm3-es Testastretta blokk 111 lóerőt és 93 Nm-es nyomatékot produkál, azonos néven futó elődjéhez képest pedig nemcsak pörgősebbé vált (a leszabályozási fordulat 1250/perccel emelkedett), hanem 2,4 kg-mal a tömege is csökkent. A Ducati hangsúlyozza, hogy a megbízhatóságra komoly gondot fordítottak, illetve a 15 ezer kilométeres szervizintervallum és a 30 ezer kilométerenként esedékes szelepállítás is a kedvező fenntartási költségeket szolgálja.

Az erő kordában tartását és a biztonságot igencsak komplett elektronikai csomag segíti, ebbe tartozik a kipörgésgátló, az állítható kanyar-ABS, az egyekerekezésgátló és a három menetprogramot kínáló üzemmódválasztó. Újdonság, hogy az irányjelzők a kanyarodás befejeztével automatikusan kikapcsolnak, de ennél sokkal inkább meglepő, hogy a rajtautomatikáért és a DQS gyorsváltóért sem kell felárat fizetni! A technikai színvonalhoz illően a fékrendszer is komoly, a Brembo M4.32-es féknyergei elöl 320 mm-es tárcsákra harapnak. Pont ezért is furcsa, hogy a futómű viszonylag egyszerű, hiszen a 43 mm csőátmérőjű villa nem, csak a hátsó rugóstag állítható.

Természetesen a Ducati Monster továbbra sem az olcsó gépek táborát gyarapítja, de a 4 490 000 Ft-os alapár jelzi, hogy a bolognaiak azokra is vadászhatnak, akik eddig japán motorkerékpárokban gondolkodtak. A Monster-sztori pedig aligha ér véget: ha hinni lehet a pletykáknak, hamarosan kisebb teljesítményű és egy minden eddiginél ütősebb verzióval bővül a kínálat!

Ducati Monster
Lökettérfogat: 937 cm3
Hengerek/szelepek: L2/8
Max. teljesítmény: 82 kW (111 LE) 9250/perc
Max. nyomaték: 93 Nm 6500/perc
Sebességváltó: hatfokozatú
Tengelytáv: 1474 mm
Ülésmagasság: 820 mm
Üzemanyagtank: 14 l
Fék elöl/hátul: 2×320/245 mm tárcsa
Gumi elöl/hátul: 120/70 R17/180/55 R17
Száraz tömeg: 166 kg
Alapár: 4 490 000 Ft