Dávid és Góliát. Nagyjából így néz ki egymás mellett a Street 750-es és a Road Glide Special. Erről a két motorról nem túlzás azt állítani, hogy az emblémán és a V2-es motorelrendezésen kívül nincs párhuzam közöttük. Két különböző világot képviselnek stílusban, más felhasználási területen kell helytállniuk, és természetesen árukat tekintve is eltérő ligában játszanak. Az alig több, mint 2,6 millió forintos Street egy teljesen új lehetőséget jelent azoknak, akiknek eddig még a Sportsterek is elérhetetlenek voltak, a Road Glide Special birtokba vételéhez viszont vaskos pénzköteg kell, a modell alapára ugyanis 8,6 millió forint – ezért az összegért bizony tisztességesen felszerelt, középkategóriás autót kaphatunk. Azon lehetne vitatkozni, hogy az idomos óriástúrázó ér-e annyit, mint 3 és fél Street 750-es, az mindenesetre rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy minőségérzet szempontjából több, mint markáns a különbség.
Érintőképernyő és négy körműszer: információbőség a Road Glide műszerfalán. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne a Street 750 műszeregysége. A háttérvilágítás narancsszínű! A Streeten nincsenek aprólékosan kidolgozott részletek, egyes megoldások (pl. kábelezések) pedig egyenesen hanyagnak tűnnek a Road Glide mívessége mellett, hiszen utóbbira tényleg jogosan illik a prémium jelző. Ez valószínűleg nem csak annak tűnik fel, aki életében először ül Harleyn (amire a Street esetében nagy sansz van), ugyanis az új alapmodellel nem titkoltan azokra a fiatal motorosokra (hölgyekre is) pályáznak, akiknek eddig nemcsak drágák, hanem öregurasak is voltak a milwaukee-i márka nagyvasai. Talán őket nem éri megrázkódtatásként, hogy a Harley még csak kísérletet sem tett rá, hogy léghűtésesnek tűnjön a Street, ráadásul a V2-es blokk hengerei nem a szokásos 45, hanem 60 fokos szöget zárnak be. Egyébként a „csupa fekete” alapcruiser esetében a minimalista stílus dominál, gyakorlatilag a kormányvégen lévő kapcsolókon, a jellegzetes gyújtástrafón, no meg a szíjhajtáson kívül nem is tudnék olyan részletet mondani, ami kifejezetten harleys lenne. Amikor pedig beindítottam a hengerenként négyszelepes egységet, azonnal feltűnt, hogy itt nem kíséri fémes csattanás a motor beröffenését, ez a leghalkabb, legcivilizáltabb blokk, ami valaha a Harley kezei közül került ki! Sőt, amikor elindulunk, feltűnik, hogy a váltó olyan, mint egy japán túramotoron (nagyon kis erővel kapcsolható), illetve a viszonylag alacsony tömeg miatt ez a 750-es erőforrás is derekasan viszi a Streetet. Városban egészen dinamikusnak tűnik a motor, és a szűk váltóáttételezés miatt már korán felkapcsolhatunk hatodikba.
A forma meghatározó eleme a „csupakróm” V2-es szív. Fotó: Hilbert Péter
A Road Glide blokkja nem is lehetne különbözőbb: az 1690 cm3-es egység a léghűtéssel, a hengerenként kétszelepes konstrukcióval és a tolórudas szelepmozgatással a hagyományos motorépítés iskoláját követi, és karaktere is más a 750-eshez képest. Az egész gép belerázkódik, amikor életre kel a V2-es, és már alapjáraton, gyári kipufogóval is olyan hangja van, amire még a Shovelhead blokkos Harleykon szocializálódott márkafanatikusok is elismerően csettintenek. Meglepő, hogy egy ilyen klasszikus felépítésű motor ilyen nagy elánnal tudja gyorsítani a szárazon 369 kg-os járgányt, ráadásul a tengernyi nyomaték miatt nagy sebességről is rugalmasnak érződik. Maximum annak lehet hiányérzete, aki 150 lóerős gépekhez van hozzászokva, egyébként tényleg minden igényt kielégítő az erőtartalék. Az sem mellékes, hogy amíg a Street V2-es szinte teljesen vibrációmentesen dolgozik, addig a Road Glide-é szívként dobog (látványra is érdekes), és a kormányvégeken mindig érezni egy enyhe remegést. Ennél a blokknál viszont sikerült megszüntetni azt a problémát, hogy alacsony fordulaton nem terhelhető, ugyanis 1300-as fordulattól szépen, egyenletesen veszi a gázparancsot. Pörgetni nem igazán érdemes, ugyanis 5000-es fordulatnál kicsit elgyengül és 6000-nél már jön is a fordulatszám-limiter.
Az üléskomfort és a dobozok túramotorhoz illőek
A két motort egymás után kipróbálva nagyon meglepő következtetésre jutottam: dacára annak, hogy a Road Glide Special másfél mázsával nehezebb a Streetnél, semmivel sem nehezebb vele szűk helyen manőverezni. Aki a nagy Harleyval nem tud menni, az gyakorlatilag egy kisebbel sem fog: annyira jó a futómű-geometria és olyan alacsony a súlypont, hogy egészen szűk fordulókban is könnyedén terelgethető. A Street viszont nem büszkélkedhet ilyen képességekkel. Méretéből adódóan nyilván elférünk vele a kocsisorok között, de én közel sem éreztem olyan magabiztosnak magam, mint a hatalmas túragép nyergében. Azt viszont nem lehet vitatni, hogy a vékonyka teleszkópok remekül csillapítják az úthibát, meg merem kockáztatni, hogy a Street a legjobban rugózó Harley a jelenlegi kínálatból. A Road Glide Special viszont hozza a márkától eddig megszokottat, vagyis kizárólag sima aszfalton érzi magát elemében, a keresztbordákkal és a kisebb egyenetlenségekkel sem tud mit kezdeni a futómű.
A teleszkóp meglehetősen vékony
Apropó, komfort! Az üléspozíció a Streeten egyértelműsíti, hogy kisebb termetűekre is gondoltak, 190 centis magasságommal már nem férek be azok közé, akik kényelmesen utazhatnak rajta. De az így is nyilvánvaló, hogy viszonylag aktív az üléspozíció, ami abszolút illik a motor karakteréhez. A Road Glideon egyenes derékkal, természetes helyzetben ülünk, ráadásul a szélvédő miatt országúti tempónál semmilyen turbulencia sincs a sisakunk körül. Ha ehhez hozzávesszük a gyári navigációs rendszert, a tempomatot, vagy a csúcs hifirendszert, nyilvánvalóvá válik, hogy hosszú úton is kényeztető lenne a modell. Ami a fékeket, illeti a Street 750-es a kategóriában elfogadott egytárcsás első rendszerrel érkezik, míg a Road Glide esetében kéttárcsásra bízták a lassítás feladatát. A Street ennek ellenére teljesen megfelelő fékteljesítménnyel rendelkezik, adagolhatósága viszont nem tökéletes, szemben a nagytesóéval.
Minden szögből jól látszik, hogy a kis Harley blokkja vízhűtéses
Összességében a Street 750-es azt hozza, amit egy belépőmotortól elvárhatunk, s az ikonikus márkanév ellenére a japán riválisokhoz képest is teljesen versenyképes az ára – ezt leszámítva viszont semmilyen különleges tulajdonsága nincs. A Road Glide Special még akkor is egészen más szintet képvisel, ha eltekintünk a felszereltségtől és a körítéstől. Akinek lehetősége van rá, próbáljon ki egy ilyen óriást. Meglepő lesz, hogy mennyire könnyedén motorozható!
Egészen más területeken brillírozik a két Harley, ennek megfelelően gyengéik is különbözők
Harley-Davidson Street 750
Lökettérfogat: 749 cm3
Hengerek/szelepek: V2/8
Max. telj. : n. a.
Max. nyomaték: 59/4000 Nm/perc
Sebességváltó: hatfokozatú
Tengelytáv: 1534 mm
Ülésmagasság: 654 mm
Üzemanyagtank: 13,1 l
Gumi elöl/hátul: 100/80 R17/140/75 R15
Száraz tömeg: 206 kg
Alapár: 2 678 408 Ft
Harley-Davidson Road Glide Special
Lökettérfogat: 1690 cm3
Hengerek/szelepek: V2/4
Max. telj. : n.a.
Max. nyomaték: 138/3500 Nm/perc
Sebességváltó: hatfokozatú
Tengelytáv: 1625 mm
Ülésmagasság: 696 mm
Üzemanyagtank: 22,7 l
Gumi elöl/hátul: 130/60 R19/180/65 R16
Száraz tömeg: 369 kg
Alapár: 8 616 128 Ft
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
