Jövőre lesz 30 éve, hogy a Triumph bemutatta a Speed Triple-t, mégis 2007-ig kellett arra várni, hogy egy kisebb, elérhetőbb 3 hengeres csupasz géppel jelentkezzen a cég. Az első Street Triple gyakorlatilag az azóta elkaszált Daytona sportgép csupasz verziójaként robbant be a piacra. Hogy berobbant, az tényleg nem túlzás, a szaksajtó rögtön ódákat zengett róla és a vevői visszajelzések is megerősítették a Triumph-ot abban, hogy most valami igazi sikertörténet kezdődött. A Street Triple azóta már megélt több modellváltást is, koncepciója azonban lényegében nem változott.

A legsportosabb, leginkább intenzív vezetési élményt nyújtó csupasz gép szeretne lenni úgy, hogy teljesítményben nem tör a koronaékszernek tekinthető Speed Triple babérjaira. A sikerrecept egyik fontos eleme továbbra is a 3 hengeres erőforrás. Erről a blokkról nyugodtan kijelenthetjük, hogy igazi remekmű, hiszen a 2 hengeresek nyomatékosságát ötvözi a 4 hengeresek pörgősségével – nem véletlen, hogy a Triumph nyerte el a Moto2-es versenygépek motorszállítói szerződését. A Moto2-es program miatt az aktuális, 765 cm3-es blokk szinte felfoghatatlan mennyiségű tesztkilométer és rengeteg versenytapasztalat után nyerte el végleges formáját. Az idei évre teljesen új dugattyúkat, hajtókarokat és módosított égésteret alkalmaznak, illetve a szelepemelés mértéke és a sűrítési arány is változott (12,65:1 helyett 13.25:1). Már a bázismodell, vagyis az R is 120 lóerőt présel ki magából, az RS viszont a magasabb fordulatszámhatár miatt 130 lóerőre képes. A lényeg viszont az, hogy a 2023-as Street Triple-k váltóáttételezését rövidebbre vették, így a gyorsulási értékek javultak a felmenőhöz viszonyítva.

Miközben a friss idomzat és az új tank természetesen közös az R-ben és az RS-ben, a két gép között több jelentős különbség is akad. Utóbbi rövidebb tengelytávolsággal és magasabb üléssel rendelkezik, műszeregysége pedig egy 5 colos, high tech kijelző. A futómű, a fékek és a gumiabroncsok terén is jelentős a differencia. Az R esetében Showa SFF-BP villa dolgozik elöl és Showa monoshock rugóstag hátul, az RS-nél viszont a Showa BPF első futóművet alkalmazzák az Öhlins rugóstagjával. Miközben az alapváltozat Brembo M4.32-es féknyergeire sem lehet panasz, az RS a ma elérhető egyik legkomolyabb nyereggel, a Brembo Stylemával büszkélkedhet, illetve az is jelentős különbség, hogy a magasabbra pozicionált változat nem az utcai mindenes gumiként számon tartott Continental ContiRoad-ot, hanem a Pirelli Diablo Supercorsa SP V3-ast kapja meg első szerelésű abroncsként. Mindenképp elismerésre méltó, hogy az olcsóbb kivitelt is ellátják gyorsváltóval, kanyar-ABS-szel és egykerekezés-gátlóval, valamint az irányjelzők itt is automatikusan kikapcsolnak a kanyarodási manőver után.

A Street Triple sorozat csúcsán 3. tagként a Moto2 Edition verzió trónol, amelyet első blikkre is könnyű megkülönböztetni a többitől, ugyanis a Triumph Racing Yellow színében pompázik. A stílusosan mindössze 765 példányban készülő, karbonidomos gép az RS-hez képest is rövidebb tengelytávolsággal rendelkezik, emellett szélesebb kormány teszi még könnyebben irányíthatóvá.

A 2023-as modellek már a hazai forgalmazónál is elérhetőek, a bázismodell ára 4 290 000 Ft – az egyik nagy vetélytárs, az ugyancsak háromhengeres Yamaha MT-09-es 4 390 000 Ft-ot kóstál. Az 5 060 000 Ftos R változatért már mélyebben a zsebbe kell nyúlni, a Moto2 Edition pedig igazi kuriózumnak ígérkezik már csak a 6 350 000 Ft-os vételár miatt is. Utóbbihoz képest ugyanakkor kevesebb mint egymillió Ft-os ugrás a 180 lóerős Speed Triple…

TRIUMPH STREET TRIPLE 765 R
Összlökettérfogat: 765 cm3
Hengerek/szelepek: S3/12
Max. teljesítmény: 88,3 kW (120 LE) 11 500/perc
Max. nyomaték: 80 Nm 9500/perc
Sebességváltó: hatfokozatú
Tengelytáv: 1402 mm
Ülésmagasság: 826 mm
Üzemanyagtank: 15 l
Gumi elöl/hátul: 120/70 R17 / 180/55 R17
Menetkész tömeg: 189 kg