A sportmotorok modellciklusa sokkal rövidebb, mint bármelyik más gépé, a nagyobb gyártók rendszerint kétévente vetik alá alapos modellfrissítésnek ezeket a masinákat. A Suzuki sem ülhet a babérjain, hiszen a GSX-R sorozat nemcsak tisztán pénzügyi oldalról nézve fontos, hanem mozgó kirakatként márkaépítő szerepe is jelentős. Ezért a háromtagú GSX-R-palettán (600, 750, 1000) a 600-as és 750-es gépek számos újítást kaptak, a Suzuki nem titkolt célja az, hogy mindenféle átalakítás nélkül akár aktív és gyakori pályamotorozásra is alkalmasak legyenek az újdonságok.
Kisebb légellenállás és módosított idomok
Ami a külsőt illeti, utoljára 2004-ben változtatták ilyen markánsan a designt. A korábbi nemzedék feltűnő, érdekes lámpatestjét sokkal szokványosabbra cserélték, amely meglepő módon szinte alig különbözik attól, amit a Suzuki a K4-es és K5-ös GSX-R-eken használt. Ha szemből nézzük a motort, jól látszik, hogy a fej- és oldalidomok is gömbölyűbbek és szélesebbek, ugyanakkor szemre nem lehet észrevenni, hogy az üzemanyagtankot lejjebb pozicionálták, aminek egyszerű az oka: jobban rá lehet hasalni a gépre, így a szélvédő mögül még a nagyobb termetűek bukósisakja sem „lóg ki”. Mindezek a módosítások sokkal hatékonyabb aerodinamikát eredményeztek, vagyis a szélcsatornában eltöltött munkaórák megtérültek. Az új idomoknak nem csak a légellenállás csökkentésében van nagy szerepük: a kevesebb felfogatási pont és az új kialakítás miatt 3,4 kg-mal könnyebb a komplett idomzat, ami a teljes burkolat tömegének 35%-át teszi ki.
Az ergonómiát illetően valamelyest javult a helyzet, bár tény, hogy a vásárlóknál ez csak sokadlagos szempont. A kormánycsutkák szélesebbek, így a csukló kisebb terhelést kap. A vezető szemszögéből fontos a korábbinál jobban leolvasható műszerfal, mely programozható váltófénnyel és köridőmérővel gazdagodott.
Mivel egy sportmotor sosem lehet elég könnyű, a korábbinál kompaktabb, teljesen új, öt darabból összehegesztett vázat kapott a 600-as és a 750-es modell. Ez lehetővé tette, hogy három fokkal meredekebben álljon benne a soros négyhengeres blokk, így közelebb került egymáshoz a lengővilla felfogatási pontja és a villanyak, vagyis a vezető közelebb ül a kormányhoz. A váz mellett a tengelytáv esetében is a kompakt felépítésre esküszik a Suzuki, hiszen mindkét modellnél 15 mm-rel csökkent ez az érték, így a 600-asé 1385, a 750-esé pedig 1390 mm. A japán gyártó célja teljesen egyértelmű ezzel a módosítással. A szűk kanyarokban és visszafordítókban nagy előnyben vannak a rövid tengelytávú sportmotorok.
Sok módosítás a frissített sportszívekben
A Suzuki sajnos nem közölte az újdonságok teljesítményadatát, ám a nagy titkolózás ellenére azért valószínűsíthető, hogy az elődök 125 és 150 lóerős teljesítménye nem nőtt jelentős mértékben. Az 599 és 750 cm3-es blokkok azonban sok meglepetést tartogatnak, ami azt mutatja, hogy a tervezők mindig elő tudnak húzni valami újat a kalapból, amivel javíthatják a kihegyezett erőforrások jellemzőit. Egyenesen a MotoGP-masinából, a GSV-R-bol vettek át bizonyos megoldásokat. Bár a GSV-R V4-es, az utcai Gixxerek pedig soros négyhengeresek, a versenyparipa égésterének kialakítását sikeresen átültették a modellekbe. Emellett teljesen új vezérműtengely-bütyköket alkalmaz a Suzuki, amitől azt várják, hogy az alacsonyabb fordulatszám-tartományban még inkább elemében lesz az erőforrás.
A dugattyúkat sem hagyták érintetlenül, hiszen króm-nitrit bevonatot kaptak – ez ellenállóbb és simább felületű a hagyományos bevonatokhoz képest –, sőt szoknyájuk rövidebb, így darabonként 78 grammal nyomnak kevesebbet a mérlegen. A mechanikai veszteség csökkentésével még élénkebb gázreakciót remélnek, pedig ezzel eddig sem volt probléma. A könnyebb irányíthatóság jegyében építik be a Suzuki Drive Mode Selectort, mellyel lehetősége van a pilótának arra, hogy például esős körülmények között csökkentse a motor teljesítményét és barátságosabbá tegye az erőleadást.
A fékeket az erőforrással ellentétben sok kritika érte. Utcai használathoz bőven elegendők voltak a Tokico gyártmányú féknyergek, de pályázásnál túlmelegedtek és jelentősen csökkent a rendszer hatékonysága. Szerencsére a Suzuki nagyon odafigyel a vásárlói visszajelzésekre, s mivel valóban jogos volt a kritika, úgy döntöttek, Brembo fékrendszerrel szerelik fel a 600-as és 750-es GSX-R-eket. Az elöl 310, hátul 245 mm-es tárcsák változatlanok, de az olasz, négydugattyús fékek a jobb hőtűrő képesség mellett szerényebb tömeggel is büszkélkedhetnek.
A teleszkópok és a felnik tömege is csökkent
A hobbiversenyzőknek nemcsak a hatékonyabb fékek miatt lehet izgalmas az új páros, hanem azért is, mert a hatfokozatú sebességváltó áttételeit az első és az ötödik kivételével rövidebbre vették, így a rugalmasság tovább javult. Szintén figyelemre méltó a kipufogórendszer, ugyanis a vékonyabb falú leömlők jóvoltából 1,7 (600-as) illetve 1,1 kg-mal (750-es) könnyebb a rendszer, mint az előző sorozaté.
Az új váz és a rövidebb tengelytáv miatt új futóműelemeket alkalmaz a Suzuki, ám az elektronikus vezérlésű kormánylengés-csillapítón nem változtattak. A Big Piston villát az 1000-es GSX-R-ből vették át, aminek kettős oka van. Egyrészt ezek a teleszkópok lényegesen könnyebbek (-840 gramm), másrészt jobb visszajelzést adnak a pilótának, mint az elődnél használt villa. Sőt, a hátsó lengővilla is új, noha hossza megegyezik a korábbiéval, továbbá a felniket is lecserélték még kisebb tömegű darabokra.
A számos apró súlycsökkentésnek köszönhetően a végelszámolásban 8 illetve 9 kilogrammal lettek könnyebbek a motorok, ez pedig hihetetlenül nagy előrelépésnek számít. Menetkészen a GSX-R 600-as 187, a 750-es pedig 190 kg-ot nyom.
2011-ben tehát a korábbinál sokkal versenyképesebb formában érkeznek a kereskedőkhöz a 600-as és 750-es GSX-R-ek. A modellek a szezon kezdetén máris kaphatók lesznek, s a Suzukit ismerve nem valószínű, hogy jelentős mértékben eltérnének a korábbi áraktól. Az pedig továbbra is üdvözlendő, hogy a Suzuki egyetlen gyártóként még mindig kitart a 750 cm3-es sportmotor mellett, amely tökéletesen betömi a 600-as és 1000-es paripák között tátongó űrt.