Az I. világháború után a békeszerződések értelmében a vesztes országokat, elsősorban Németországot katonai és gazdasági megszorításokra kényszerítették. Az 1919-ben megkötött versailles-i békeszerződések értelmében tilos volt repülőgépmotorokat gyártani. Ez kihatással volt az 1916-ban alapított BMW-re, amely ugye 1916 és 1919 között repülőgépmotorokat gyártott. A BMW-nek tehát profilt kellett váltania, generátorokat, ipari gépeket, mezőgazdasági eszközöket és háztartási felszereléseket készített. Mindemellett belevágott a motorkerékpár erőforrások fejlesztésébe, ami nagy lehetőségeket rejtett az I. világháború után, hiszen nagy volt a kereslet mind a motorkerékpárokra, mind a kerékpárokra szerelhető erőforrásokra. 1919-ben indult egy univerzális blokk fejlesztése amely egyfelől generátorként, másrészről motorkerékpár motorként is használható volt. Ez volt az M2 B15-ös boxermotor.
1919-ben a BMW vezető tervezője, Max Friz felvett egy 34 éves mérnököt, Martin Stollét, majd egy nagyon fontos megbízást adott neki. Egy olyan generátormotort kellett terveznie, amelyet motorkerékpároknál is használni tudnak. Stolle fanatikus motorbarát volt, új munkahelyére nap mint nap motorkerékpárral járt be. Egy brit motorja volt, egy 1914-es évjáratú Douglas 349-es, a szakember azt vette alapul az új BMW blokk megtervezésénél. Az M2 B15-ös négyütemű, kéthengeres, oldalszelepelt, karburátoros boxermotor volt. A hengerenként kétszelepes, léghűtéses, 494 cm3-es blokk mindössze 31 kilót nyomott, legnagyobb teljesítménye 6,5 lóerő volt 3000-as percenkénti fordulaton. A hengerfej könnyűfémből készült, a főtengely golyóscsapágyakon forgott, a kenésről száraz karteres olajozás gondoskodott.
Az M2 B15-ös azonnal nagy sikert aratott, hiszen számos német és osztrák márka, a Heller, a Bison, a Corona, a Victoria, a BFW és az SMW vásárolta meg a BMW-től és építette a saját motorjába. A BMW nem tervezett vázat az új blokkja köré, csak az erőforrást adta el másoknak. A gyártók keresztirányú főtengellyel helyezték el a BMW első boxermotorját, Stolle ugyanis ebben is a Douglas terveit követte. Ezt a megoldást azért alkalmazták, mert az 1910-es években elsősorban kerékpárvázak geometriája alapján tervezték a motorkerékpár-vázakat is. A BMW első saját készítésű motorkerékpár blokkja nagyon sikeres volt, 1923-ig gyártották, „Bajor Motorként” becézték, míg ez az erőforrás alapozta meg a BMW világhírnevét a későbbiekben.
Hiába volt azonban sikeres az M2 B15-ös, Max Friz nagyon hamar egy új motorban kezdett gondolkodni. Megbízhatóbb, nagyobb teljesítményű motort vizionált amelyen meg akarta oldani a hátsó henger túlmelegedését. A tervezést már 1922-ben elkezdte és radikálisan új döntést hozott. Immár nem keresztirányban, hanem a hatásosabb hűtés érdekében hosszában helyezte el a boxermotort, amely köré megtervezte a BMW első saját vázát is. A tervekből 1923-ban megszületett az R32-es, a BMW első motorkerékpárja, amelynek hajtásáról az új, M2 B33-as erőforrás gondoskodott.
