A Benelli története egy garázsban kezdődött 1911-ben, amikor a hat Benelli fivér autó- és motorszerelő műhelyt nyitott. Ekkor még aligha hitték volna, hogy 2011-ben az ő márkájuk lesz a legrégibb ma is aktív olasz motorkerékpárgyár!

1920-ban megszületett az első saját gyártású masina, egy egyhengeres, kétütemű, 75 cm3-es kismotor. Az értékesítési sikerek jóvoltából hamarosan a versenypályán is megjelentek a Benellik, Antonio „Tonino” Benelli négy olasz bajnoki címet zsebelt be. Tonino 1932-es tragikus halála és a második világháború sajnos kettétörte az álmokat, a gyár szinte teljesen megsemmisült.

Benelli Leoncino

Az 50-es évekre mégis talpra állt a cég, és piacra dobták a Leoncino 125-öst, ami igen közkedvelt jármű lett. A 60-as évek a Tornado 650-esrol szóltak, amely 170-es végsebességével parancsolt tiszteletet. Az éra lezárásának tekinthetjük Kel Carruthers 1969-ben megszerzett 250 cm3-es világbajnoki elsőségét. A nagy váltás két évvel később, 1971-ben jött el, ugyanis az argentin iparmágnás, Alejandro de Tomaso kezébe került a cég, akinek jóvoltából 1974-ben az egész világ ámult: megszületett a világ első sorozatgyártású hathengeres motorkerékpárja, a Sei 750-es. Ennek ellenére a motorok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, a kereslet minimálisra csökkent a japán konkurencia erősödésével, s 1988-ban leállt a gyártás.

Benelli Sei

Egészen 1995-ig „pihent” a márkanév, ugyanis ekkor Andrea Merloni megvásárolta a jogot a gyártásra, hogy hosszú fejlesztés után 2002-re elkészülhessenek a Tornado és a TnT (Tornado Naked Tre) modellek, amelyek a mai napig vérpezsdítő mixet nyújtanak a különleges designból és az egyedi technikából. Időközben a paletta bővült a Tre K túragéppel, sőt krosszgép is található már a kínálatban. Az érme másik oldala sajnos nem fest ilyen rózsásan: 2005-ben a Keeway-eket is gyártó Qianjiang kínai óriáscég vette meg a Benellit, a biztos pénzügyi háttér ára pedig az lett, hogy az oroszlános-csillagos logóval immár Kínában is készülnek robogók.