Az idősebbek és a motorok közt kicsit járatosabbak rögtön mondhatják: hát ez hogy kerül ide? Ez volt az a motor, amivel a Honda mobilizálta például a Távol-keletet. Ezt értsétek úgy, hogy ami itt van a képen, az már a százmillió-akárhányadik példánya a sorozatnak. A százmilliós darabszámot 2017-ben lépte túl. Egyetlen motoros járműből nem csináltak ennyit soha a világon.

LED-es fényszóró, index és nappali menetfény (!). Az ülés alatt lehet tankolni, a tartály 3,7 literes, de a fogyasztás elképesztő: 1,7 liter száz km-re! Na például ezért (is) szeretik sokan

Hogy ez miként lehetséges? Úgy, hogy 1958-ban kezdték gyártani, máig a világ 15 országában csinálják 50 és 125 cm3 közötti motorokkal. Ezalatt az anyagiakban nem bővelkedő országokban univerzális közlekedési eszközzé vált, ha valaki eljutott ezekre a helyekre, gyakran láthatott olyan jelenetet, hogy ilyen motoron ott ült a családfő, az asszony, a gyerekek, a malac, vittek valami terményt és persze nem hagyták el a gázpalackot sem. Hát ilyen igénybevételt kell kibírnia egy családi járműnek arrafelé.

Ennek a tudatában közelítettem ehhez a járgányhoz, így nem lepődtem meg túlságosan bizonyos megoldásain. A forma az olyan, mint régen, de természetesen az európai forgalmazáshoz szükség volt némi átalakításra, hogy tudja a motor az Euro4-et (jövőre már Euro5-öt). Vagyis benzinbefecskendező, katalizátor, tárcsafék és ABS elöl… Ha már hozzányúltak, adtak a divatnak is, öntött könnyűfém kerekeken gurul a 2019-es változat. De az alapkoncepció és a főbb elvek maradtak (a VW Bogárnál is a gyártás évtizedei alatt mindent megváltoztattak, csak az alapkoncepció meg a forma volt változatlan).

Miután leróttam tiszteletemet – a fentiek ismeretében -, elindultam. És jött az első meglepetés. Persze, a körváltót elvileg tudtam, hogy miképpen működik, de a való életben minden más.

Az első fék tárcsa, ABS-es, és ami még mutatja, hogy ez nem 60 éves gép, az az öntött könnyűfém kerék. Persze az első villa sem az a rövidlengőkaros, ami az első szériáknál volt, hanem korszerű teleszkópvilla

A pedálokon jól látszik, hogy mezítlábas működtetésre is gondoltak a konstruktőrök. Jó nagy a taposófelületük. Ez nem is lenne baj, még az sem, hogy a körváltót azért hívják körváltónak, mert az első pedált lefelé nyomogatva szépen végigléptet 1-től 4-ig a fokozatokon, és utána üres, majd ismét az egyes következik. (természetesen a tengelykapcsoló röpsúlyos automata, vagyis nincs kuplungkar a bal kormányvégnél) De amikor próbáltam mondjuk 4-ből 3-ba váltani a hátsó pedál lefelé taposásával, a lábam folyton elakadt a lábtartóban. Persze mezítláb ez nem gond… (a Simson Schwalbénál ez jobban működött – tudom, mert van egy a garázsban)

A kezdetektől fogva változatlan műanyag lábvédők között bújik meg az OHC egyhengeres, ami szimpatikus dörmögéssel, nyomatékosan viszi a járgányt akárhanyadik fokozatban. Egyébként már 40-től szépen megy negyedikben, és ha kedvező az időjárás (nincs ellenszél, szépen süt a nap), még a 100-at is eléri. Pedig a motor még a 10 lóerőt sem éri el, gyári adat szerint 9,7 lóerős. A fokozatok elég hosszúak, nem kell szétforgatni a kis vasat.

És kérem tisztelettel, itt a retró! Láncvédő! Aki nem jár veterántalálkozókra, nem gyakran találkozik ilyennel a modern gépeken. Nos, itt van! Méghozzá lánckenő- és ellenőrző nyílással. És most lássuk a modern kor jeleit: a katalizátor diszkréten elbújik egy krómozott fedél mögött. A műszerfalon van analóg és digitális jelzés is, és figyelem: benzinszint-jelző!

A kormányfogantyúknál nem tolonganak a kapcsolók, de miért is kellene? Ami nagyon kell, az ott van és pont. Nem mattfekete, mint manapság, hanem szépen csillog, mint valamikor. Ami régen nem volt, az az elektromos irányjelző, és persze az önindító gombja. Végül: aranyos városi szaladgáló jókora adag retró-fílinggel. Rövid megszokás után élvezetes kis járgány.

TETSZETT
megbízható Honda technika
szép kivitel
rugalmas motor
csekély fogyasztás
retró fíling – de korszerű technika

NEM TETSZETT
ebben a kategóriában ma már elvárt az automata váltó (tudom, retró fíling…)
kényelmetlen a körváltóval visszakapcsolni

Műszaki adatok:
Motor
Furat × löket (mm): 52,4 × 57,9
Keverékképzés: PGM-FI elektronikus befecskendezés
Kompresszióviszony: 9.3
Összlökettérfogat (cm3): 125
Motortípus: Léghűtésű, négyütemű, kétszelepes, SOHC-vezérlésű egyhengeres
Gyújtás: Tranzisztoros gyújtás
Teljesítmény: 7,1 kW (9,7 LE)/7500 f./perc
Forgatónyomaték: 10,4 Nm/5000 f./perc
Olajmennyiség (liter): 1
Indítás: Elektromos

Váz és futómű
ABS rendszer: Egykörös ABS elöl
Első fék: 220 mm-es féktárcsa
Hátsó fék: 130 mm-es dobfék
Első felfüggesztés: Teleszkópvilla
Hátsó felfüggesztés: Kétoldali rugóstag
Első abroncs: 70/90-17M/C 48P
Hátsó abroncs: 80/90-17M/C 50P
Első kerék: 10 ágú, öntött alumínium kerék
Hátsó kerék: 10 ágú, öntött alumínium kerék

Méretek és tömeg
Akkumulátor típusa és kapacitása: 12V, 3.5 Ah
Villaszög: 26,5°
Méretek (HxSzxM) (mm): 1915 x 720 x 1000
Alváztípus: Acél gerincváz
Benzintank kapacitás (liter): 3.7
Benzinfogyasztás (l/100 km): 1,5 liter/100 km (WMTC szabvány)
Szabad hasmagasság (mm): 125
Fényszóró: LED
Menetkész tömeg (kg): 109
Ülésmagasság (mm): 780
Utánfutás (mm): 71
Tengelytáv (mm): 1245

Erőátvitel
Tengelykapcsoló felépítése: Olajfürdős, többtárcsás, automatikus, röpsúlyos
Végáttétel: Lánc
Sebességváltó: 4 fokozat

Műszerek és elektronika
Műszerek: Digitális
Hátsó lámpa: LED

Tesztfogyasztás: 1,7 l/100 km
A tesztút hossza: 169 km Köszönet érte a Honda Hungary-nak
A tesztelt motor új ára: 1.189.000.- Ft

Papp Laci, az öreg motoros
Képek: Papp Laci és Papp Gergely

 Like